|
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 12. szám
|
|
V E Z É R C I K K
|
Pöri van
Klónozott mikulások cikáznak görkorival a városban. Odakint mulat a mínusz, odabent csillivilli, ingyen pezsgő, diszkólányok, neon és sale. Egymást taposó tömeg a köbön. Költsd a tőkéd, ne siránkozz! Aki véletlenül megússza az ünnepeket Harry Potter nélkül, kap tőlem egy ingyen Pokemon kártyát. Kiskarácsony, Nagykarácsonyfa.
Kisült már? Nos, amíg sül, itt van néhány rímfolyam Mikulásunk puttonyából, csak nektek, csak most, csakazértis. Pokoli egy történetek, baseball sapka nélkül. Bár Karácsony táján épp az ellenkezőjéről kellene beszélni. Angyali mosollyal ajánlom magunkat.
Az így írunk mi-ben a Mácz30 kényszervers. (Látszik is rajta). Mácz elnök úr 30 éves (Látszik is rajta...). Nagy Lajos évi rendetlen alkotói szabadságán tartózkodik. Ezért nincs elemzés, ezért van paródia.
Az Így írtok ti újabb nevekkel gazdagodik. Horváth József, Schaller Balázs, Győrfi Szabolcs, Bokkon István. Linda Amour, Fekete Törpe. És egy régi ismerős, Baranyai Csaba. Vajon kiből lesz cserebogár?
A nagy hó miatt matt. Továbblépésig (olvadás) olvasás!
Imgótus
|
|
|
Í G Y Í R U N K M I
|
Revuczky Mátyás
Mácz30
Ékességet hagyok rátok,
vértelen kenyértörést.
Nem leszek büszke apátok:
a kénytelen emlékezés
mégis rátok ül, mint átok.
Guruló köveket hányok,
állítom büszke szobromat,
könnyű, ciróka lányok
nyelvei fényezik naphosszat,
hogy csillogjon rátok.
Szögre akasztom ruhátok,
Mindent akarok magamnak,
Megillet rajongó pohárnok,
Megillet hullámzó áhitat,
Fű-szagú mély árok.
Bömböl, hogy halljátok
rikkancs büszkeségem
elmémben az égő álmok
hamuval megpecsételt
Szürke, megcsalt bábok.
Azért mondom, hogy tudjátok:
Tehetségem örök ördög,
falra festett szunnyadó álnok
fenevad. Soha nem győztök:
Poklomban iszom rátok.
Ékességet hagyok rátok,
vértelen kenyértörést.
Nem voltam büszke apátok.
a kénytelen emlékezés
mégis rátok ül, mint átok.
Emlékezzetek.
--------------------------------------------------------------------------------
Nagy Lajos paródia
Debóra
Szikkadva szívom szavaidat e szóra,
te vagy az a lány, aki nem Debóra,
(hanem egy zsebóra,)
aki hetente egyszer -egyszer bejár a zserbóba.
De aztán hirtelen nem történik semmi,
és a lány, nagyon sokat akar enni,
de fázott, így hát ráadtam kabátom,
és ekkor azt mondta: dögölj meg barátom.
És pedig aztán mintegy mellékesen
leállt egyből a mellékvesém.
De ne most nevess, hanem akkor,
ha meg is kapod a piros traktor-
t.
És még annyit szeretnék mondani zárszóra,
az idén most még már de nem megyek Szárszóra,
inkább választom a Mátrát
ha az ember éppen oda veri ki... a sátrát.
(Ingotus)
|
|
|
Í G Y Í R T O K T I
|
Horváth József
Bodzakirálynő
Mák gubajára csöppen az ég
kipördül a térből naprokolya
gyűrűs az ág mert ujja hegyét
bodzakirálynő tartja oda
Szökken az ősz egy hinta levélen
bogárhieroglifája titok
pöffed a gyík és holdi fehérben
bodzakirálynő megcsalatott
Csillagi ménesek elcsatangoltak
gyöngy szirom hull vágta sorába
bodzakirálynő hókatonája
mák gubajára hajtja fejét
--------------------------------------------------------------------------------
Schaller Balázs
Babits Misi
Nini! A lépcső alján ott egy gyerek
Ölében könyvek arcában pedig könnyek
Szívem összeszorul és egy nagyot liheg.
- Hé, te ott, te kis vitorlás,
miért rísz? Mondjad hát!
".Tessék kérem, én ezt nem értem.
A diák elmegy, és véle az emlékek?"
-----------------------------------------------
S ekkor fejemben hirtelen csönd lett...
S a csöndben fölzúgtak az emlékek.
Emlékszem csöppnyi gyerekként
Ide felvételt nyervén
Új közegbe kerültem,
Amit bevallom rüheltem
Mert előtte más volt az életem
Nem ilyenek voltak az órák,
Az iskola utáni fura mókák-
Akkoriban úgy véltem
Bigott leszek és nem hittem
Gyakran kerültem az templomot,
Amaz kötelező programot
De lassan múltak az évek
S osztályunkból közösség lett
A tanárokkal közös élet
És én elkezdtem hinni,
Vagy talán csak bízni?
Mert bizony nehéz volt,
Lett volna miért sírni.
Az élet küzdés! Mondták egyesek
S őket vágták meg a kegyesek.
De mi Hittünk, Akartunk, és Győztünk!
Mert nyertesek vagyunk mind
S történjék bármi
Éveink nem fognak semmivé válni
-----------------------------------------------
S ekkor kezdtem érteni
A kisfiú félve mondott szavait...
".Tessék kérem, én ezt nem értem.
A diák elmegy, és véle az emlékek?"
Nos, hald válaszom, te kicsi Babits,
A diák elmegy, s az emlék is múló kincs
Hisz a múlt dicsősége is elbukhat,
S a régi bűn is elmúlhat
De egyet ne felejts
Rajtad áll hogy a jövő a múltról hogyan szól majd.
Csak tőled függ, téged hogyan szólítanak
Azok az időtlen emlékek!
--------------------------------------------------------------------------------
Győrfi Szabolcs
Félek...
Isten irgalmából
lettünk ilyen vadak,
élünk mint a halak,
S elzárnak a falak
Isten irgalmából.
Isten irgalmából
fekélyünk kifakad,
minden kosz ránk ragad,
Egy igaz sem akad
Isten irgalmából.
Isten (irgalmából!)
senkit el nem takar,
sebeinkbe vakar;
Megmenteni akar
Isten? Irgalmából?
2001.11.20
--------------------------------------------------------------------------------
Fekete törpe
Százezer év
Százezer éve élek-e völgyben
Százezer évig nyugodtam a mélyben
Hegyek között lenn egy osi erdoben
Százezer évig ugyanazt éltem
- De most felvillant a napnak fénye -
A lassú ido törvényt vert fejembe
Elítélni valakit eleve!
* De ó most eljött a szívnek ideje! -
Százezer évig makacsul hittem
Százezer évre egy hitet teremtettem
És most mint parancsra, elfelejtettem
Százezer évig ugyanazt éltem
A szív parancsára ezt megtettem
* Félelem, könnyét csavarta szemembe
Tisztelni valakit eleve -
--------------------------------------------------------------------------------
Bokkon István
(Versek a Föld nevű bolygóról)
Lenni
Ahogy üvöltöttem
Madarak hulltak az
Égből ölembe
Megsimogattam
Habkönnyű testük
Rám néztek
Szóltak volna
De a nap is ölembe
Hullott
Nem volt előre
Se hátra
A levegő is fogyott
A házakon
Ablaktalan ablakok
Én meg csak álltam
Úgy ahogy
Lenni szokott
--------------------------------------------------------------------------------
Baranyai Csaba
Valaki elment
Egy ember volt az utcán,
Egy ember és Én.
Nem voltam ott,
Mert a lélek tengerén
Jártam én.
Egy templom zúgott mellettünk,
Harangjának hangja testünkig hatolt.
A fűzfán egy ártatlan madár,
Egy veréb,
A halálról dalolt.
Az idegen csak sétált,
Nem nézett a Holdra.
Úgy vette a fájdalmas harangszót,
Mintha egy miséért, vagy Nándorfehérvárért szólna.
Figyelj fel ember, valaki elment!
Kiáltottam én.
Légies kezemmel
Ruháját szakítottam volna
Szerte szét.
Egy ember volt az utcán,
Egy ember és Én.
Nem voltam ott,
Mert a lélek tengerén
Jártam én.
--------------------------------------------------------------------------------
Linda Amour
A szent
Földre született glória nélkül
S nem díszítette Angyalszárny
Az örök Mennyországba készül
A boldog, ártatlan szent
Egy könnycseppet sem sír senki érte
S magányába rejtőzik
Varázs-imákért Istenét kérte
Aki rákiáltott fent :
"Vizet iszol, de bort prédikálsz
Elég a szentségedből
Magányodban ezer kínt kiállsz
Élj végre lázadva!"
S a Szent szíve így szakadt
Földre omlott, s hite is
Glória, s Angyalszárny rátapadt
Így szállt követként a pokolba....
|
|
|
A H É T V E R S E
|
Kosztolányi Dezső
Akarsz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kagylót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
|
|
|
A H É T E L E M Z É S E
|
A rovatvezető...
|
|
|
