ÉNEKES VAZUL
Tartalom
A folyóiratról
25. szám
2002. 12. 20.
24. szám
2002. 11. 17.
23. szám
2002. 10. 08.
22. szám
2002. 08. 29.
21. szám
2002. 07. 11.
20. szám
2002. 06. 09.
19. szám
2002. 05. 23.
18. szám
2002. 05. 05.
17. szám
2002. 04. 08.
16. szám
2002. 03. 08.
15. szám
2002. 02. 21.
14. szám
2002. 01. 31.
13. szám
2001. 12. 28.
12. szám
2001. 12. 13.
11. szám
2001. 11. 15.
10. szám
2001. 10. 19.
09. szám
2001. 10. 10.
08. szám
2001. 08. 23.
07. szám
2001. 07. 27.
06. szám
2001. 07. 17.
05. szám
2001. 06. 05.
04. szám
2001. 05. 21.
03. szám
2001. 05. 08.
02. szám
2001. 04. 27.
01. szám
2001. 04. 17.
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 8. szám
V E Z É R C I K K

Rózsa Sándor és a Jacobs aroma

Csipetnyi Töreki feeling


Emhetesdugó. Légkondi nincs. Hatvanas tábla, százhuszas tempó. És előznek?! Van aki négykeréken, de van akinek nincs ki a négy kereke. Csak kettő. Dunaföldvári híd lezárva. Légkondi itt van, de drága. A legénybúcsús még alszik. Dél. Töreki, dombtető. Térdig érő fű, kaszás ember sehol. Árnyék se. Pavilon és hálivúd, a felirat: www.ekt.hu. Kéken-Barackon. Irány az Ezüstpart, boka-tócsa: Balaton. Tömeg. Osztik. De nem oszlik. És monokinik. Kettőötven a sajtos tejfölös, de csak S-es méret kapható. Májszbite. A csocsó asztal lejt, a gumilabda kemény. Ózonlyuk és Nívea krém. Hideg sör, hideg szóda, s jeges tea, ami jobb, mint egy BlowJob(!). Még szerencse, hogy a németek (sem) beszélni angol. Este fél hat. Kaszás ember sehol, helyette csacsifogat. Sátrak és bátrak. Ünnepi Ülés. Pince(hideg), meztelen csiga nélkül, videó és laptop. Odabent meghitt ülés. Odakint zavargás és egy vödör víz. Ünnepi ülés. Üres Tüntetés. Díjak, mezcsere, prezentáció. Torta később. Csacsifogat, mint elnöki szállítójármű. Kocsma. Most már hangos. Anna balerína és az unikumok sörrel hígítva. Bár. Szavazás. Csak plusszok. Egy az egyenlők között. Az év elnöke. Hosszú fekete (szőke) haj. Tizenéves lányok, (még) huszonéves elnökök. Ötszázas és Happy Birthday EKT…Aztán utcára nyílik. Spontán nótakör előre gyártott sztrádivárival. Bódé, viskó, szabadég. Reggel a kaszás ember még mindig sehol. Helyette lóháton érkezik Rózsa Sándor és a Jacobs aroma. Benzinpénz, benzingőz, pólópénz. Anyagiak. Kocsmareggeli, már aki tud. Meleg, sátor, bontás, szivárvány. Búcsú. Part. Tömeg. Emhetesdugó. Huszonhat óra Töreki feeling.

Énekes Vazul mai felhozatala

Így írunk MI:

Revuczky: Epelecsia
Revuczky: Szólj rám!
Nagy és Revuczky: HUNOR (2. epizód) – III. énektől
Soup of the day

Így írtok TI:

Katona Phaedra: Várakozás
Jankai János: Novella
Csercsa Balázs: Szabad Madár
Budai Ferenc: Az élet bohóca

A hét verse: RADNÓTI MIKLÓS : Nem tudhatom...

Elemzés: Borátnőmnek




Í G Y   Í R U N K  M I

Revuczky Mátyás

Epelecsia

Vért hány a nap a sajgó hegygerincre
Gyomrának bűze páraként rakódik,
Vörös pettyeket ejt komoly sebekre
az ősföld felhörög, az ősföld vajúdik.

Gőzpárát böfög, jelezve az erőt,
mi üledékeiből lassan előmászik,
roppant remegések szünetei között,
még vár egy kicsit, még játszik.

Forrongó, pusztító csapatot gyűjt,
kik megemelik az alvó szikla sapkát,
sikoltva nyílik meg az izzó alagút-kürt,
a hegy végre fellövi a szorító magmát.

Mindent mi fehér, mindent mi tarka,
vörösre öl a tomboló folyam,
hullámai ember magasságba csapnak,
elnyelik mind, ki az utukba rohan.

Megölnek aprót, megölnek nagyot,
tudatlan férget, dacoló fát,
viaszba vonják a borvers faragót,
hátra hagyva az epelecsiát.
a terméketlen, szent-telen imát.



--------------------------------------------------------------------------------

Revuczky Mátyás

Szólj rám!

Vad vagyok! Nem csikó,
büszke, bús paripa.
Felszegett fejemmel írom
gonosz sorom rongyolt papírra.
besárgult, rongyolt papírra.

Nem kímélek senkit!
Tollam bonckés, ha villan.
Ízekre, s színekre szed téged,
ha elállod kitűzött utam,
önkényes, csak-nekem utam.

Ellen hullik, s barát sem
marad vérpadom előtt állva
ha lesújt rá toll-bakóm,
együtt vágódnak sárba,
alázva vágódnak sárba.

Felkelnél, s én beléd rúgok,
Rám meredsz, vissza sem bámulok,
Köpök, s Tollam ismét sercen,
Kacagva doblak, ha rád unok,
Végleg doblak, ha rád unok.

Nem kellesz már.
Elhasznállak, s tudom poros titkodat,
Szánalmas, ahogy rám hallgatsz,
s lesed kezemből jussodat,
csorogva lesed jussodat!

Szűkölj, porban helyed!
Mestered vagyok,
használlak, nevellek,
ha akarok, kéjt adok.
fájdalmas kéjt adok.

Fájdalmas, véres kéjt,
mely után verejték
nevel szép koszorú babért,
Fejemre kell, ó be szép!
Fejemre fel, ó be szép...

Elég, hát szólj rám,
ha tollam túl mélyre fúrna!
Szólj rám, ha sebet
s nem jelet ejt a húsba,
Ha nem jelet ejt a húsba!

Szólj rám, ha pennám
nem fogja értelem,
s érvét rozsda tintával
írja véredbe végtelen,
meríti véredbe végtelen...

Szólj rám! Ez nem én vagyok!
Cibáld cinikus irhám!
Amit írok, csupa ócska szócska!
Óh, csak értenéd lírám!
Bárcsak értenéd lírám!

Szólj rám, mert én ilyen vagyok.



--------------------------------------------------------------------------------

Nagy Lajos & Revuczky Mátyás

H U N O R (2.)



IV. ÉNEK

Az vitéz mellére az szalagot fel tűzé,
Ki az rút törököt az batártól űzé.
És szóla: "Mondd, mi neved, nemes lelkű nagy?"
De hősünk szájára az válasz reáfagy.

Mert meglátá távol egy fertelmes hadat,
S nem látott még vala ily rútat és vadat!
Élükön az basa, kinek hasa sebes,
Az hős vitézünk most menekülést keres.

Felnyergelé lovát, mégpedig az Derest,
Nem látott még nap az lovat ilyen sebest.
Az királynőt ölelvén az lovára üli,
Vad török basája nyomuk bottal üti.

Éjfélre elérék az erdei utat,
Hol pogány utánuk hiába is kutat.
Megszállnak egy háznál, az paraszt viskó mellett,
És hősünk megfogá az királynői ...csizmát.

Mikoron kifáradt az királynőknek éke,
Egy finom szalmakazlon eléré az béke.
Erdő mélyén szunnyad az szép pár,
De rájuk az reggel meglepetés vár.


V. ÉNEK

Eljöve az reggel, madarak dalolnak,
Az királyné felkel és hősünk is maholnap.
Az jó paraszt kunyhót balsejtelem szállja,
Érzi is ezt jól az magyar daliája!

Óvatosan kinézvén az egyik ablakon,
Látván sok pogányt, jöve az kaptatón!
Lehetnek vagy ezren, hatalmas az sereg,
Így hát bátor hősünk szépen elsendereg.

Messze járnak már az élvezetes helytől,
Hősünk izma feszül az pasztőrözött tejtől.
Az üldözők hála nyomukat sem lelik,
Míg Budára érnek két nap beletelik.

Íme hát eljöve az napoknak napja,
Mikoron hősünk vala dicsérni hagyja
Magát. Az királyné áradozik róla,
Az király csak hallgat, kezében az kóla.

Az nagy ünnepségre már az csirkét sütik,
S az mi emberünket hős lovaggá ütik.
Így hagyá el az szép pompázatos várat,
Kap még csókot azonban az királynétól párat...


VI. ÉNEK

Az királyné hasa igencsak dagadá,
Hogy kilencz hónap felé az idő haladá.
Királynőnk ez dolgot nagy titokban tartja,
Hisz az gyermekének mi hősünk az apja!

Az király haragjától messze délre szöke,
És egy jászólkában az Csillagot szüle.
Dadát hagyván mellé, vissza tér az várba,
És az király gőgje tiporja őt sárba...

Hősünk nem tudá, hogy gyermeke született,
Hisz éppen Eger vára felé ügetett.
Hol küzdött az török, élükön az basa,
Kinek hősünk által volt sebes az hasa.

Hatalmas ütközet, fröcsög az sok vér,
Emberünk elfogák! De kegyelmet nem kér.
Így hát az gaz basa vaskaróba húzza,
Majd utána testét darabokra zúzza...



MÁSODIK RÉSZ

I. ÉNEK

... Az babona szálldos török szájról szájra,
Hogy egy vitéz lovag az utakat járja.
Az sebhelyes basába majd belevág az kopját,
Mivel az megölé húsz év előtt apját.

Az fiatal harcos ama nagy dalia,
Ki egykori hősünk egyetlenegy fia.
HUNOR az őserő, s lelkileg király ő,
Hisz, habár nem tudja, anyja egy királynő.

Most járá az utat, törököt keresi,
Közben hű dadáját csendben eltemeti.
Árva maradt vala, célja nemes bosszú,
Bár addig az út kegyetlen és hosszú.

(folytatjuk)



S O U P   O F   T H E   D A Y   -   N A P L E V E S

A dobozos kóla 0,371 liter. 100%-os narancslevet úgy tudsz csinálni, hogy veszel egy konzerv gyümölcskoncentrátumot és felöntöd kétharmad rész vízzel... Egyébként nagyon finom. Jusztis Marina úrral előrehaladott kísérleteket folytattunk a 120%-os narancsital előállítása érdekében.

Az autópályán a maximális megengedett sebesség 100 km/h. A rendőr a 10% feletti sebesség túllépéstől büntet, ezért az egész autópálya 110 km/h-val halad. (Ami valljuk be, nem valami sok egy full extrás, 3,6 literes vadiúj Ford Windstar egyterűnek) A 130 km/h 143 kanadai dollár.

Quebeckben nyílt angol-francia ellentét van. Az angolok szerint az itteni franciák "forradalom előtti" franciák, hiszen 1789 előtt érkeztek, tehát még nem tekinthetők felvilágosultaknak. Szerintük semmihez sem értenek, legkevésbé a politikához. A franciák egyébként nem szívesen beszélnek angolul, általában nem is érdekli őket. Egy kempingben esett meg velünk két évvel ezelőtt: - Do you speak English? a válasz: - Sometimes. (Alkalomadtán.)

Kanadában minden tartománynak van egy jelszava, amit a rendszámtáblákon is feltüntetnek. Ontarió jelmondata: Yours to discover - tiéd vagyok, hogy felfedezhess. Quebecké: Je me souviens - Emlékezem. TI. arra, hogy mi franciák voltunk itt előbb és nem az angolok...

Amerikába az első európai bevándorlók a Mayflower nevű hajóval érkeztek. Leszármazottaik ezt a nevet kiváltságként, büszkén viselik és egy zártkörű klubbot hoztak létre maguknak.



Í G Y   Í R T O K   T I

Katona Phaedra

Várakozás

Nem bírom elviselni a csendet,
Amint várom a következő percet,
Reménytelenül....

Összetört lélekkel, cikázó gondolatokkal
Ülök a szobámban, előttem arcoddal
Szerencsétlenül...

Körülölel a fájdalom,
Hogy nem vagy többé oldalamon.
Egyedül...

...Vagyok, nagyon, míg
Könnyek csordulnak végig arcomon,
S csak Téged akarlak, de nagyon.



--------------------------------------------------------------------------------

Jankai János

Soha nem az a fontos, hogy hol élünk, hanem az, hogy ahol élünk, ott boldogok legyünk....

Novella

Nesze neked Kanada (Árpinak...)
( 1. )


Emlékszem, szakadt az eső. Aztán egy pillanatra lelassult, a cseppek megdagadva szétloccsantak a fejemen, majd ismét rázendített, annyira, hogy ködöt alkotott, semmit nem láttam magam előtt.

Emberek rohantak el mellettem, valaki meglökött - move ! move ! - kiáltott felém, én meg csak bámultam rá nagyokat, aztán elöntött a méreg, mindjárt utánad lépek és szájba verlek ! - dühöngtem magamban, fejemre húztam egy zacskót ami nem sokat segített, a ruha rám tapadt, vizes volt és fáztam, fáradt voltam és nyűgös, kimerült és közönyös.

Nem laktunk messze a buszmegállótól, nincs helye a panasznak, de ilyen a világ, örök elégedetlenség, mellettem Árpi kullogott, aztán már csak mögöttem, intettem neki: gyere, de csak szenvedett tovább...
Szerencsénk volt amikor ráakadtunk erre az apartmanra, mivel a pénztárcánknak ez felelt meg a legjobban, egyébként hamar megleltük az első csótánycsaládot
Emlékszem, Árpi lekapta papucsát, loholt utánuk, azok meg sebesen cikáztak a kopott szőnyegen, mentve még a menthetőt. Aztán a családfő szétfröccsent a világba, Árpi pedig egy gladiátor diadalittas fejhordozásával állt elém:
- Na, mit szólsz hozzá ?
Enyhe akcentussal beszélt, "kicsittörömmagyar" stílusban - kint született már, hamar megszoktam -, orrom elé tolta a szétkenődött bogármaradékot. Megkevertem a tésztavizet, egy kicsi só még bele, nem semmi - mondtam neki, és eltoltam az arcom elé rakott műanyag papucstalpat.

Nem mondhatnám, hogy heves gyerek volt, inkább lassú, hosszú haja, kerek szemüvege hippi mozgalmak vezéreit jutatta eszembe, amikor megismertem, vele szívtam először füvet pipából meg hallgattunk sámánzenét, kábulat volt az egész, talán meg sem történt...

Leszámítva az első és egyben utolsó csótánykalandunkat, a lakás tiszta volt és olcsó, aránylag csendes is, csak néha zajongott a harmadikon az az indián család, akikkel költözködéskor futottunk össze a folyosón.
Sokan laktak együtt, négy apróság volt, hurkás kezűek és piros arcúak - egészségtől csattanók -, emlékszem, rohangálás közben folyton vihogtak, én meg csak cipekedtem nagy bőszen, azon igyekezve, hogy ne maradjak sokáig célpont. Anyjuk kövér volt, izzadt mint egy ló - nagyokat szuszogott és keveset mosolygott -, néha a gyerekekre csattant, aztán tovább beszélgetett a házmesterrel, ő is kövér volt de nem annyira, így kevésbé izzadt.

Időnként ránk néztek - bele az életünkbe -, mi meg cipeltük, amit cipelni lehetett - kevés ruhánk volt s szinte semmi bútorunk.
Csendben teltek a hétköznapok, nappal dolgoztunk, éjjel meg álmodoztunk, ki-ki másról, Árpi néha csótánylesre ment, hogy izgalmakat keressen, meg beszélgettünk is - néha ettünk csak főtt kaját....
Augusztus vége volt, álltunk a rampán, a nap is már csak simogatott, autók suhantak, néha duda szólt, mégsem volt káosz, időnként meglibbent a szél.
- Nemsokára itt a tél - fordult felém Árpi. Hosszú haja előre libbent, olyan most mint egy guru - jutott eszembe, messze járt már...
- Kemény a tél ? - kérdeztem.
Elmosolyodott, szemében egy percre félelem villant.
- Hosszú, és rideg. Magányossá tesz.
Eltünődtem...
- Olyan jó lenne most magamhoz ölelni a meleget - sóhajtottam bele a világba.
Alattunk hömpölygött a város, néha duda szólt, még sem volt káosz.
Rám nézett.
- Minden csak illúzió. A világ is...
- Gondolod ?
Nem válaszolt, titokzatos volt, előre nézett, messze, magából kilépve.
Alattunk a város, lassan este már, felizzanak a lámpák, a szél egyre hidegebb, néha duda szól, még sincs káosz.
- Sokan úgy tartják, hogy a vörös emberek földjéről fog eljönni az az ember, aki az utolsó változást hozza majd a világnak - mondta, majd beleúszott az éjbe...




--------------------------------------------------------------------------------

Csercsa Balázs:

Szabad madár

Letépi láncát a szabad madár,
Gondolja: csillagfény vár, ezer határ.
Felröppen most, a világot akarja,
De jön a macska és egyszerre bekapja.




--------------------------------------------------------------------------------


Budai Ferenc

Az élet bohóca

Előttem a manézs,a közönség,
a tisztelt publikum,a nagyvilág.
Mögöttem egy picinyke közösség:
minden,mit szeretek;a család.

Nevetni kell,ha fáj is,
nevetni a könyeken,
könnyeken,kínon át is,
nevetni csak könnyeden.

Bohóc vagyok,nevetnem kell mindíg,
ha lelkem fáj is,ne lássa senki.
Sírhat szivem:könny nem juthat színig,
Künn csak mosoly van,lássa mindenki.

Mosolyogj,kacagj mindíg,
kacagj csak a könnyeken,
nevess,ha szív szakad meg,
nevess mindíg,könnyeden.

Habos tortát dob rád a világ,
hasra esel furcsa cipőidben:
Mosolyodon kívül semmit sem lát
senki:csak mosoly ül könnyeiden.



A   H É T   V E R S E

RADNÓTI MIKLÓS

Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcson és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdot, füttyös gyümölcsöst, szöllot és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter elotte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bunösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra ujbol a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ok felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg.


A   H É T   E L E M Z É S E

Mai tudományos elemzésem témája:

Mozó

"BORátnőmnek

Bortól duzzadó poharam vajon
Vár-e még rám?
Vagy, mint tikkadó üde hajadon
Vállalja sorsát...
Hűsíteni égő, lüktető ajkamat,
Mint ősi elixír.

Vágyom zsibbasztó, mámoros nedvedet
Ízlelni buzgó hévvel.
Gömbölyű bódító párád növelje kedvemet
Pezsgő gyöngyökkel játszó nyelvvel.
Hűséges igaz szerelmem maradsz, kócolom fürtödet.
Örökre eljegyeztelek!"

Már a cím is azt sugallja, hogy nem holmi kezdő költőcskével állunk szemben. Egy Mozó álnév mögé megbúvó vérbeli profi írhatta ezt a remekművet, akinek vélhetően nem ez az első verse (talán a második lehet). A néhol már-már szemérmetlenül erotikus töltetű gondolatok kéjes mosolyt csalnak az olvasó arcára. De ne szaladjunk a sorok elé. Inkább nézzünk a sorok mögé! Ízleljük meg minden mondatát, mint a hosszú háborúból hazatérő katona a borátnője ...

A vers első (kérdő)mondata a későbbiek fényében így fordítható le: Élettől duzzadó kedvesem vajon vár-e még rám? Az életet a költő szerint a bor jelképezi, amely mint a testben lüktető vér nemes nedűként szállítja a mámort az agy legrejtettebb zugaiba. De mint a vérnek az ér fala, a bornak is kell valami ami a medrében tartja, s ez a pohár, vagyis a költő kedvese, aki kordában tudja tartani elszabadult érzelmeit. Aki össze tudná fogni (ki)csapongó életét.
Ugye csodálatos, hogy egyetlen (kérdő)mondatba mennyi mindent bele tud sűríteni az igazi művész!

Nyilvánvaló, hogy a költő szenved. Nem képes túltenni magát egy szerelmi csalódáson. Így hát versbe, s ezen belül borba fojtja a bánatát, amelyet szerelme tárgyából iszik ki. Ugye milyen egyszerű, s mégis mily bonyolult.

Maga a vers motivációja a legősibb érzések egyike. Viszont az, ahogyan az érintett kisírja magából a fájdalmát egyedülálló és fennkölt.

A második két sor végén a három pont nyitva hagyott gondolatra utal, de mielőtt megijednénk, hogy nincs magyarázat, a költő mégiscsak megadja a választ az első versszak utolsó két sorában. Az "ősi elixír" valószínűleg az élet vizét jelenti, amely nélkül a szerelmes vándor elpusztul (kitikkad) a vágy homoktengerében.

A következő (és egyben utolsó) versszak első gondolata akár egy szombat éjszakai "akció" film fő cselekményt bevezető mondata is lehetne. De nem az. A rendkívül nagy élettapasztalattal megáldott költő remekül használja ki a kétértelműség jótékony leplét. Hiszen itt úgy tűnik, mintha a bornak beszélne megszemélyesítve azt. De ugye Önök is érzik, hogy ez nem igaz?! Ebben a mondatban (és itt utalnék a többértelműségre) az is benne van, hogy milyen tömegközlekedési eszközzel utazott nap, mint nap kedveséhez az író ("buzgó HÉVvel").

Megmondom őszintén, hogy nekem a következő két sor a kedvencem. Ebben ugyanis a bortól (szerelemtől) megrészegült költő gyönyörűen utal mind az imádott nő testi adottságaira, mind pedig az igazi ún., testes Balaton melléki nedű (borpárlat) jellemzőire. Had idézzem ide ezt a két sort:

"Gömbölyű, bódító párád növelje kedvemet
Pezsgő gyöngyökkel játszó nyelvvel."

Szinte a számban érzem a remek badacsonyi borok (nők) ízét.

A vers utolsó két sorában végül nyíltan szerelmet vall a költő, és tudatja kedvesével, hogy ő örökké őrzi a lángot, amelyet benne gyújtott.

Most már csak reménykedhetünk abban, hogy nem jut el arra a szintre, amikor Kalandorhoz hasonlóan megírja Letargia vagy pl.: A végső visszaszámlálás című versét, ahonnét már nincs visszaút...


2001. augusztus 7.


Nagy Lajos


Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014