|
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 25. szám
|
|
V E Z É R C I K K
|
ÜNNEPI KIADÁS - ÜNNEPI BEVÉTEL
avagy, hogyan kerül a mákosbejgli az (Uniós) asztalra?
Előszó:
"Midőn ezt írtam tiszta volt az ég…"
Utószó:
"Ez egy jól nevelt pitbull, öreg, mondom, hogy nem hara…"
A szeretet hangjai
"Tisztelt Olvasók, Olvasottak, Szerzők, Gólszerzők, Ékátéfanok, Ékátéantifanok, Tapsolók, Köpködők, Külső és Belső Támogatók, Kirekesztők, Berekesztők, Árokásók, Ároktemetők, Megbocsátók, Megbocsátottak, Arany Fokozatú Arany Lábúak, Tagok, Funkcionárusok, Sárkányfűárusok, Tanácsadók, Tanácsvevők, Tanácstalanok, Irodalomrajongók, Irodalomkutatók, Írók, Íratlanok, Hangosverselők, Független Nővizsgálók, avagy Mélyen Tisztelt Élő Költők Társasága!
Nem mindennapi nap a mai nap, na! (szórványos taps középről) Sőt, még azt is mondhatnók, és ezzel tulajdonképpen el is érkeztünk egy nagyon fontos állomáshoz, mindjárt az elején! Mert mi is a szeretet ugye?! Én már akkor is emlékszem milyen szépen esett a hó, bár nem fagyott le a fülem, amíg csodálkozva, tátott szájjal bámultam a nagy, dörmögő télapót, amíg édesanyám, meg nem rángatta kezemet, és tovább sétáltunk, hagyd már azt a tűzoltó bácsit, és emlékszem, amint apukám szeletelte a mákosbejglit, én meg sírtam. Mert nincs is szebb ünnep, mint a Karácsony, bár ebben nem vagyok annyira biztos, mint például akkor voltam egyszer nagyon boldog, amikor megvettem életem első mozijegyét viszonylag jó áron! Szóval a szeretet az nagyon fontos, mert lehet hogy még a pénznél is fontosabb? Így karácsony tájékán már arra sincs időnk, hogy visszaemlékezzünk az elmúlt egy esztendőre, pedig mennyi minden történhetett volna! Mindenesetre én bizakodó pesszimista vagyok. Szeretet. Összefogás. Békesség. Karácsony. Ajándék. Mert
kapni jó, mert adni muszáj, mert a legolcsóbb szállítási eszköz az uszály! Mert élni jó! Mert a vers örök!
Ajánlat, akció!
Az Énekes Vazul 2002 évi ünnepi száma most bőrkötésben tölthető le az Internetről! Ezen túlmenően, aki megtanulja az itt megjelent verseket, az vagy megbolondult, vagy külön letölthet magának egy ingyenes képernyővédőt akárhonnan! Sőt, aki ír egy négysorost barátom/kabátom rímpárral és esemesben elküldi a megfelelő számra, akár külön csengőhangot is kaphat ajándékba, esetleg egy "I want EKT" oplogót…
És végre valahára…
És végre vala valahára megérkezének a három királyok (Béla, Ákos, Lajos), mindenik hozá magával egy-egy ajándékot, mert aranyat, tömjént, mirhát, már a sarki Tesco-ban is lehet kapni egyre erősödő forintért egyre olcsóbban vala, ezért vezércikkeket hozának magukkal, és látá a főszerkesztő, hogy ez jó és beszerkeszté az ünnepi számba mindeniket okulásra és lelki gyarapodásra és az emberek örvendezének vala és csodálkozának és áhítattal mondák: elmenétek ti a fenébe!
--------------------------------------------------------------------------------
Arany (János) helyett:
M.Á. vezércikke
Várakozás
Emlékszem, napok vagy talán hetek óta vártuk a havat. Hideg, kemény tél volt, és csak később tudtam meg, az nem a legideálisabb idő a havazáshoz. A reményt persze nem adtuk fel, hiszen a gyerek már csak ilyen, és az idő nekünk dolgozott. Karácsony felé enyhülni látszott, és a várva-várt hó sem maradt el Szentestére.
Emlékszem, jó ideje vártuk már a karácsony varázsát, az ajándékokat és lépten-nyomon találgatásokba bocsátkoztunk: ki mit fog kapni, sőt titokban az egész lakást felforgattuk, hátha rálelünk valamire, hiszen a gyerek már csak ilyen. Próbálkozásaink folyton kudarcba fulladtak - szerencsére.
Emlékszem, kitartóan vártuk nagybátyám és unokatestvéreim érkezését Amerikából, akiknek már talán hónapokkal azelőtt megírtuk, mit is szeretnénk kapni. Gyerekek voltunk, és ez a várakozás csodálatos volt. Az amerikai rokonok varázsa, az átlagon felüli ajándékok, amiről álmodni is alig mertünk itthon.
Emlékszem, alig vártuk már a családi Szentestét, melyet hol nálunk, hol nagymamámnál és nagynénéméknél töltöttünk, évente váltva a helyszíneket. Gyerekként ez persze azt jelentette, hogy tőlük is kapunk ajándékokat, szüleim pedig arról gondoskodtak, hogy ők is kapjanak tőlünk.
A gyermeki várakozás őszintesége, szeretet utáni vágya az, amely értelmet ad a karácsonynak, talán a legszebb családi ünnepnek.
Advent van, a várakozás ideje. Ünnep ez a keresztény világnak, de ünnep ez a keresőknek és a nem hívőknek is. A család és a szeretet ünnepe, várunk rá és készülünk, hogy szeretteinkkel együtt ünnepeljük a legnagyobb ajándékot: együtt lehetünk szeretetben. És emlékezhessünk azokra, akik nem lehetnek már velünk, de szeretetüket, melyet tőlünk kaptuk, megköszönhessük és továbbadhassuk.
Nincs szebb dolog a várakozásnál, nincs szebb dolog annál, mint amikor várunk valakit vagy valamit. Vágyni az együttlétre, vágyni egy ölelésre és mosolyra, és vágyni a boldogságra. Az ember már csak ilyen, vágyai viszik - vélt vagy valós - boldogsága felé. Valahol azt olvastam, hogy a vágyakozásban a be nem teljesülés lehet a legszebb. Mindenki döntse el maga, hogy ez igaz-e vagy sem.
Ma féltem magam és másokat is egy kicsit, hogy a karácsonyi készülődésben és tömegben, hogy talán a lényegről feledkezünk el, arról, hogy mások várakozásaiban a mi szeretetünk az, amire igazán vágynak; mások vágyai mi magunk vagyunk. Ez az, amit nem lehet tárgyiasítani, vagy tárgyakkal pótolni. Ez a legtöbb, mit karácsony ünnepén adhatunk, ne hagyjuk elsodorni magunkat!
Az ÉKT karácsonyfájára is lassan felkerülnek a díszek. Azok a díszek, melyeket Ti aggattok rá, azok a versek, melyet ajándékként másoknak szántok, amelyekre már régen vártunk. Várakozással teli izgalommal teszem karácsonyfánk alá az Énekes Vazul ünnepi számát. Remélem, sikerül örömet szereznünk!
--------------------------------------------------------------------------------
Tömjén helyett:
M.B. vezércikke
Időjárás-jelentés
Most tél van.
És csend, és hó, és... talán ezzel a negyedikkel inkább várjuk meg az ÉKT ünnepélyes és várhatóan kellően botrányos januári kiszavazósavát-borsát, bővülő infrastrukturális lehetőségeinknek (ezzel arányosan szűkülő anyagi javainknak) köszönhetően az új szellemi központban, az óbudai Balassi-teremben. Majd bekamerázzuk, garantáltan meg fogja dobni a nézettséget.
Tél van.
Indulatvillámok szikráznak az ÉKT jéghideg egén, gúnyos émmegmondtam-vigyort fakasztva az epelecsimádók néptelen és névtelen táborában, akik most már - gyanítom - valóban összehozzák "Feszültségek az ékt-n belül, avagy mi rágja a patkányt" című - megjósolhatóan minősíthetetlen - kiadványukat.
Vérszagra gyűlnek. És mi januárban koncot vetünk eléjük, fejedelmit.
Tél van.
Lökdösődő mikulások b@zmegeznek karácsonyfával kezükben a négyeshatoson, maradék szeretetmorzsáikat a szentestére tartogatva (a nyugdíjas télanyók a legagresszívabbak, bizony mondom néktek...). Promókarácsony. Szeretet dömpingáron, csak tessék, csak tessék, kettőt fizet, hármat kap. Lacikáéknak vettünk már valamit? Egész évben feléjük sem néztünk, keressünk valami drágát ötezerig. Lábmasszírozót ne, hülye, azt tavaly vettünk. Vagy azt végül Gabuséknak adtuk?
Jéghideg reklámszatyrok rángatnak átfagyott embereket láthatatlan, mosolygó marketingesek sorfalai között. A once-in-a-lifetime offer. Moneyback guarantee. Gyorsan-gyorsan, rövid a szezon, a vásárló iránt érzett végtelen szeretetünk határideje dec. 24.
Tél van.
Az elnökség is fázik. Újdonsült jogász védi ügyvezetői (elnöki?) pozícióját paragrafusokat citálva-cibálva, bankszakember éget fel hidakat, és nem érti, az égig csapó lángok között egyedül állva miért fázik mégis, leterhelt ám ambiciózus webmester menetel rendületlenül az év elnöke cím felé (there can be only one), túlhajszolt tanácsadó kapaszkodik a kézifékbe, biztos pontot keresve a dermesztő, csúszós világban és közben megszállottan vigyorog, mert örül, hogy nem pszichiáternek tanult - akkor ugyanis jól tudja, el kellene gondolkodnia azon, miért vett magának kétezer forintnyi süteményt a munkanap végén...
"And the days are
not full enough
And the nights are
not full enough
And life slips by like
a field mouse
Not shaking
the grass."
Tél van.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni…
Íme a 25. Vazul. Melegedjünk!
--------------------------------------------------------------------------------
Mirha helyett:
N.L. vezércikke
25 ÉV
Huszonöt. Talán mindenkinek mást jelent ez a szám. Van, akinek az életkorát. Van, akinek a válogatottságai számát.
Talán akad, akinek a válóperei számát. Egy biztos: mindig ünneplésre ad okot, amikor valamiből elérjük a huszonötöt.
Ahogy egy kínai bölcselkedő, a nagy La Lee mondta: " Nem az a fontos, hogy mennyi, hanem, hogy annyi!"
Huszonöt. Nekem és néhány barátomnak nagyon sokat jelent ez a szám. Hiszen 25-én van a névnapom, és ezt sohasem felejtik el azok, akik aznap véletlenül ránéznek a naptárra.
Huszonöt. Bármilyen meglepő (tekintettel fiatalos vonásaimra, mozgásomra és észjárásomra), de én is voltam 25 éves. Sőt három elnöktársam szintén átesett már... a ló túloldalára. De nem ez a furcsa, hanem az, hogy újra 25 ÉV-
esek lettünk! És ezt most - kivételesen - nem magunknak, hanem ÖNÖKNEK, NEKTEK köszönhetjük. Ez a nap most nem rólunk szól. Ez a lap NEKTEK szól. Rólatok szól és általatok. Hiszen leginkább TI írjátok.
Tehát akár elmúltatok már 25, akár még csak ezután lesztek, most MI mindannyian elmondhatjuk újra vagy előre, hogy 25 ÉV-esek lettünk!
Boldog Szülinapot! És még sok ilyen jubilemot!
Ja és ma hányadika is van? Boldog, békés Karácsonyt Nekünk!
--------------------------------------------------------------------------------
És, hogy azért az ünnepi szám se maradjon valódi vezércikk nélkül:
"SHOWTIME"
(Ingotus vezércikke)
Jelszó: "Borsot törünk a só orra alá, mi a felső tízezer!"
Talk show - magyarul tóksó (Vitray nyelvújító Tamás szerint legalábbis), névshowr, Rocky Picture Horror Show, Showman, Showwoman, Friderikuszshow, Fábryshow, Showder, Claudiashow, Mónikashow, Kibeszélőshow, Kész átverés show, Valóságshow. És még showrolhatnám… Mi jöhet még? Reggeli show, déli (harang)show, délutáni show, esti show, makk alshow, showrakozás felsőfokon! Majdnem kimaradt: harashow elvtársak!
(De miért nem pl. G.B. Shaw? Vagy lyukashowra?)
Egyshowal teshow be vagyunk sózva rendesen!
De az ÉKT nem adja fel. Szakácsaink lassan előmerészkednek a showbányákból és akcióba lépnek.
Hiszen ennek a show-nak nem kellene annyira must go on-ozni barátaim!!! (ajjaj)
Le a só uralmával! Elég a mérhetetlen mennyiségű sóból, egyébként is egészségtelen, magas vérnyomást okoz, meg minden! Hígítsuk. Mivel…? hááát?
Lándzsát törünk a bors mellett, borsot törünk a só orra alá! Mi, a felső tízezer! (látogatottságunk túllépte a bűvös tízezret!) Égesse ezentúl bors a gyomrunkat! Prüszköljünk a borstól inkább. Hát mennyivel jobban hangzik: Valóságbors. Kész átverés bors. Nádasbors. (Semennyivel.)
Szóval le a sóval! Előtte azonban adunk még egy utolshow lehetőséget neki.
Az É.K.T. bemutatja:
Énekes Vazul KARÁCSONYI show csak itt az EKT honlapján, csak Nektek, csak Önöknek!
Így Írunk Mi show: a két showman, Nagy és Revuczky behavazott.
Így Írtok Ti show: parádés költők és fejedelmek, karácsonyi díszeink: Koncz Teréz, Paál Zsolt, Dienes Tibor, Lajos Béla, Vaskó Ilona, Horváth Attila, Parádi Richárd, S.H. Firkász, Papp Vica, Natali.
A hét verse show: József Attila, de nem az a verse, amire gondolnátok, hanem a másik!
A hét elemzése dupla-show: Amikor a hóhérokat akasztják, avagy ki is kezdte az árokásást?
Mindenki hepi, mindenki táncol! Ne kattintsatok sehova! Lefagyás után januárban visszajövünk!
|
|
|
Í G Y Í R U N K M I
|
Nagy Lajos
Mottó: "Itt a tél a tét!"
Tél
Tünékeny puha lepel
Mit a fagyos tájra lehel
a tél.
S Fanni lányom lábnyomát
Sietve repíti a házon át
a szél.
Az ablakon a reggeli jégvirág,
Mint valami bohókás vén diák
útra kél.
Eltűnik a déli napsütésben,
Hogy reggelre újra visszatérjen,
mégse fél.
Hűlt helyére ült az ősznek
Mindenhol forró teákat főznek,
ha érkezik.
Csontos ujjával az ajtót kaparja,
Mert veled is tudatni akarja,
hogy létezik.
Én még mindig a lányomat nézem,
És minden csontomban érzem
az elmúlást.
Ő mindenik évszakot szereti,
Mert nem tudja még, hogy mi követi
a lombhullást.
--------------------------------------------------------------------------------
Revuczky Mátyás
Téli tanya
Elvált házak vigyázzák a téli tanyát,
hol süpped nagy hó míg a zsindely pihen,
csend pereg alá agg keringő füstből,
hol alkony ha sóhajt, juhar ha pisszen.
Álmos dombokon elnyúlik a pehely
puha párnáit néhol szánnyom szeli,
távolban mintha kis csengő is szólna,
elhaló hangját az unalom nyeli.
Nincs forró nevetés, nem csattan hógolyó,
arcok sincsenek, csak a fagy ragad.
Nem suhan gyors szánkó, gesztenyét sem
osztogatnak annak aki itt marad.
A magány az, ki házamba vendégként
betéved néha, ha betéved egyáltalán,
komoly könyvek, hosszú, komor esték,
váltják egymást lustán, a téli tanyán.
|
|
|
Í G Y Í R T O K T I
|
Koncz Teréz
Nézd meg, fáradt vagyok…
Nézd meg, fáradt vagyok.
Nézd csak, fáradt vagyok.
Szemem mindjárt hunyom,
Testem merev, izmaim fájnak,
s nincs még vége a világnak.
Csak én vagyok ily fáradt.
Szívem újra lassan dobog.
Lábam is kapar már, hogy álljak fel a székről.
Szemedben látom, gyér tűz lobog.
Nézz az enyémbe, barnasága
kihunyóban, színe matt.
Most csak az ágyat kívánom,
se nem te, sem más miatt.
Nézd csak, fáradt vagyok.
Régi mesém nem mese már.
Álmom kusza, csak fél talán.
Hangod fülemben hallásra vár.
Édes méz a számban,
vár a sötét éjjel,
aludni szeretnék, kérlek,
búcsúzz el a fénnyel !
Fáj most még a jó is.
Fáradt vagyok, látod,
Mégsem ma váltom meg
pont ezt a világot. .. ...
(2002.02.21.)
--------------------------------------------------------------------------------
Paál Zsolt
PÁN
Szép reménnyel jár az égből
szentelt ajkú, békés nyár.
Arany arccal fák tövében
fénylő csókú őszre vár
Furulyával, bús mosollyal
csókolja a fák ölét.
Lombot nyit még szép szemével,
s földre sírja örömét.
Varázspálca nyílik ujján,
Szívdalára madár éhez.
Virág szökken fényhajába,
s lombok bújnak bús fejéhez.
Hűvös hajnal kéklő faggyal
dúlja keblét, földre dönti.
Lázas esők sírják sírját,
s múlását a Nap köszönti.
--------------------------------------------------------------------------------
Dienes Tibor
TÉL PÁSZTORA
Tél pásztora furulyázik,
pásztorbotra támaszkodik,
felhők felett fenn az égnek,
éjangyalok énekelnek.
Holdudvara kerekedik,
ég-tükörben fényesedik,
felhők között délceg hegyen,
örömfákon ékeskedik.
Csillaglányok ébredeznek,
csendlepelben táncra kelnek,
felhőkön át álmot szórnak,
s hókirálynőt koronáznak.
Fehér palást völgybe omlik,
fenyőkarja békét hajlik,
felhők állnak, szelet várnak,
kristályágyat megágyaznak.
Tél pásztora furulyázik,
pásztorbotra támaszkodik,
felhők alatt lenn a földnek,
éjangyalok énekelnek.
--------------------------------------------------------------------------------
Lajosa Béla
Véget ért szerelem<br>
1.
Csillagtávokba kerültél el tőlem:
mert te már engem többé nem szeretsz,
és ott az űrben csillag is lehetsz:
nélküled ér véget életem.
Te fenn keringsz majd holdak udvarában,
"leszel majd a szép hajnalcsillag;"
éji égen egy halványarcú nap:
és idelenn én élek boldogtalan.
Siess körömből,távolodj csak el,
ha már nem szeretsz,minek lennél itt?
Vidd el magaddal szíved kincseit.
Összetörve én eleresztelek:
de nem feledheted soha,soha:
az űrnek lettél örök vándora.
2.
Az űrnek lettél örök vándora:
bejárhatod a néma távokat,
"büntethetsz, nevethetsz még másokat;"
lehetsz az égnek titkos mámora.
Sűrű az éj ma is,mint a sírban
oly ritka a fény. Mennék a rétre,
bús életem új csillagtengere
ragyog felettem végtelen árban.
De csüggeszt a múlt,s a jelen késik:
az emlékek uralják szívemet:
s nem engednek szabadon engemet.
Őseim benn ébredve érzik,
hogy szerelmem nem hamvad el soha:
megszületett nap,mint nap a csoda.
3.
Megszületett nap-mint nap a csoda:
el nem feledem én,ami történt
tulajdonom minden emlék:
fény lobbanása és komor éjszaka.
A szépet őrzöm meg emlékeimben,
mindent,mi égette lelkemet:
"szemed színét s a hajnali ""nem lehet"""
szavakat,jó mélyen a szívembe.
Vigyázom kertünknek buja bokrait,
a tölgyfát,fenyőt s őszi árnyakat,
mindent,ami ott tőled megmaradt.
Hiányod fáj,hol éltet,hol megvakít,
ismételhetetlen voltál te nekem
a mennyországban élem életem.
4.
A mennyországban élem életem,
minden sejtem zsong és életet ragyog,
hiányt kiált a szívem,- boldog vagyok,
dallal hullámzik a felhő felettem.
Mint zsoltárok zengenek lelkemen át,
a múlt elsűlyedt békés emlékei,
mindegyik zengetük olyan emberi,
mint békésen szunnyadó kisleány.
"Ó,hányszor hangzik el a szó: ""szeretlek""!"
S hányszor tagadják meg a nagy érzést?
Hányszor kérdezik rémülten e kérdést?
És hányszor hangzik el vacogva:megvetlek!
Szívig szúr a szó,mint könnyű kés,
Szeretlek- szabványos kifejezés.
5.
Szeretlek-szabványos kifejezés.
Mint a fémforgács,lehullanak a szavak:
s a fejekben fagyott lesz a gondolat:
kit szégyen mar,bevallani nehéz,
hogy akkor este még egy érvem sem volt,
miért a még,miért a csend,s a szó?
S miért csendesült el a bűnriadó
veszteseként, s mint hirhedt koldusok
miért csaptak le rád alattomosan
"a ""búcsú szavak"" s a"" nagy"" kérdésre "
miért volt a válasz az,hogy sose!
(Így szól a megcsalt,mikor elrohan
és lehűlnek ott mind a körök)
de benn van minden,ami örök!
6.
De benn van minden,ami örök!
A kezdet s a vég benne tornyosul,
minden akarat belé visszahull
és feloszlatja a feledés ködöt.
Aztán az Idő majd elmondja majd:mi volt
a jobb?Elválni csendes haraggal,
mint ellenségek,vagy diadallal
tovább lépni,mint egy vén,csendes bolond?
Mi jobb?A szó kevés ezt elmondani.
A szív az,mi bennünk elkomorul ,
"halált kíván,mert ott fenn elborul;"
a ránk törő érzés akkor mennyei,
ha a jelent kábán összetöröd:
Kemény érvem,mint ágyú úgy dörög.
7.
Kemény szavam ,mint ágyú úgy dörög:
a nagy érzés nem múl el nyomtalan,
szeretünk,szenvedünk:minden oda van!
S a fájdalomtól leszünk otthontalan.
Talán elmegyünk kapzsi éjszakába,
eső verte utcakövek lomhán
elnyúlnak alattunk,de a magány
foglyul ejt és berak tarsolyába .
Menekülni?Sehova nem lehet!
Foglyaikat az őrök jól szemmel
tartják s a megfigyelés szüntelen.
Ne feledd:neked fogoly a neved ,
a határozatállandóan kész,
s visszavan még a beteljesülés.
8.
Visszavan még a beteljesülés:
álmainkban majd visszatér a múltunk,
mikor mi mind még boldogok voltunk,
s elkövetkezik a megsemmisülés.
Mert vége lesz!A szerelemnek vége!
Egy szó,egy vágy okozza majd vesztét,
ha majd felméred csorba semmiségét,
Értheted:az ember mért őrül bele?
Lemondva mindenről,megnyugszik szívünk,
mint mikor feledésbe tántorog
az emlék!Mert akkor már nem lobog
a szív tüze!Kialudt.Árvák leszünk,
mi mind,- rám is vár a szépség-pokol
mert elkábultam szemed sugarától.
9.
Mert elkábultam szemed sugarától,
"csend szavaim keserűn csengenek;"
(akaratos hangulatom,mint gyerek
zsivaj,ha csendesül maga zajától.)
Ez a halálom,ez a kíntörténet.
Szeretlek!...lelkemből nem múlik el
ez a véres ,nagy érzés!A jelen
megcsúfol,megaláz,bőszen kinevet!
Így,vagy úgy,örök homályban élek.
Égboltomon komor felhők járnak.
D e megmutatom még a világnak:
Felemelem fejem,míg semmibe térek,
kétségek közt míg szívem megnyugszik.
Mint a lőtt vad,mikor vérben fekszik.
10.
Mint a lőtt vad,mikor vérben fekszik,
reményem csak annyi,azt tudom jól.
(Nem ma jöttem a bolygó visszhangból!)
E világgal a szívem nem vetekszik,
kinek csillognak balga esti fények,
ha felhők takarják el az eget?
A szél nem lengedez, s nem nem hoz telet,
ha elveszett,bús, szótlan remények
akarják is idő előtt a havat!
Mint koldus ,egyre kér alamizsnát,
életét toldani, s rongyos ruhát
száraz testére,miért az akarat,
tudja jól, - mindenképpen lefekszik:
s a halálból már soha nem menekszik.
11.
A halálból már soha nem menekszik,
aki e világra megszületett!
Vidám s bús éveket élt,háza lett
az évek során,és szíve is megnyugszik,
ha múlnak felette az évtizedek.
Legyen meleg szoba,tisztes nyugdíj,
s SZERETET,ami a legnagyobb díj!
Legyenek könyvei és bennük szonettek,
balladák,s regényes történetek.
És szálljon zene a felhők felett.
S ha múlik élete és ha este lett,
mondhassa el:én már nem változom:
leszállt szememre a megmentő álom.
12.
Leszállt szememre a megmentő álom,
s amíg álmodom enyém vagy megint,
bár megzavart az életlabirint,
mert arcod fényét néha nem találom.
Elhomályosult arcképed előttem,
meresztem szemem,mint rövidlátó,
de nem látlak,pedig e ragyogó
reggelen ismét boldog az életem.
Ó,hol lehetsz?Te örökre elmentél?
Becsaptak álmaim,hazug vágyak
marják szívem?Már késő a bánat.
A képzeletemben élsz s itt a tél:
jaj,megbüntettek tévedéseim:
és úgy éltem megperzselt éveim.
13.
És úgy éltem megperzselt éveim,
mint egy szorongó,bús magyar ember,
akinek egy régi rend,(mint a tenger,)
Elragadta mindenét.Kincseim
elvesztettem mind,csak amit magamon
viselek,maradt meg mára nekem:
barázdák,hajszín,rosszul látó szem...
s e szeptemberi alkonyi napom.
Az éjek kettőnkké,tied és enyém.
Az évtizedek összeadódnak:
megérkezünk a célba hamarabb.
Múlt,Jelen,Jövő a tied s az enyém!
Uralkodunk lelkünk érzékein,
mint,aki úrrá lett félelmein.
14.
Mint,aki úrrá lett félelmein,
úgy alkuszunk a hamis jövővel.
Ami volt,szent volt,sírva éltél velem,
"áttörtünk bátran csapdák rácsain;"
a sors ópiumtól mentes csoda volt,
mint illatozó orchidea virág.
Gőgös és büszke gyengeség,hamis táj,
időutazás a horizont megholt
idővonalán.Világos válaszút
is volt előttünk,nem indultunk el
rajta,mert az imbolygó szerelem
megállt,vagy egy úton csendben meglapult.
És ma már alig hallasz felőlem:
csillagtávokba kerültél el tőlem.
Mesterszonett
Csillagtávokba kerültél el tőlem,
s az űrnek lettél örök vándora.
Megszületett nap-mint nap a csoda:
a mennyországban élem én életem.
Szerettelek - szokványos kijelentés,
de benn van minden,ami ma örök,
kemény érvem,mint ágyú úgy dörög,
visszavolt még a beteljesülés,
mert elkábultam szemed sugarától,
mint a lőtt vad,mikor vérben fekszik,
(s halálból már soha nem menekszik),
leszállt szememre a megmentő álom,
és úgy éltem megperzselt éveim,
mint aki úrrá lett félelmein.
--------------------------------------------------------------------------------
Vaskó Ilona
Míg Brüsszelbe repültél…
Míg Brüsszelbe repültél
Arra gondoltam itt lent,
Hogy mily gyönyörű veled
Minden nap, mi megadatott
Nekem.
Hisz bánatos csókjainkban
Ott virraszt a viszontlátás
Örök reménye. Az örökké
Egymáshoz tartozás minden
Erénye.
Mert bennünk ölelkezik
Minden szelíd gondolat,
A jövő termékeny képe,
Az, hogy e földön nekem
Csak te vagy.
--------------------------------------------------------------------------------
Horváth Attila
Valahol elveszett
a szó,
- csak csend az alagútban;
Fény.
Árnyék.
Viszonylagos nyugalom.
A sarokban áll.
Háttal az időnek…
A tér nehezül,
Elkendőzött szemei a falakon égnek.
Valahol elveszett
a szó…
útközben megtaláltatott…
"Valóban nincsen egyedül."
--------------------------------------------------------------------------------
Parádi Richárd
Ében
Veszek egy lovat
Az kell nekem
Fekete lovamat
Ébennek nevezem
Fekete lovamat
Megülöm százszor
S fekete paripám
Levet mind százszor
Ében paripámat
Megülöm százszor
S fekete paripám
Megtapos százszor
Patáját megragadom
Ében paripámnak
Majd ki tépi a karom
Egyre cibál, rúg belém százat
Így festjük vérrel a mezőt
Ébenszínű paripámmal
De meglásd megülöm őt
Ahogy eljön a hajnal
Büszkén ülök ében paripámon
Ő csak fúj, és körbe-körbe táncol
Nehézkes még az ülés Ében paripámon
Kemény háta nyomja meztelen ágyékom
Vadul sarkalom ében paripámat
Érti már a szót, s egyre csak vágtat
Büszkén ülöm Ében paripámat
Kemény patája hányja a szikrákat
Dús fekete sörényét tépi a szél
Dübörgő léptei mind egy mennydörgés
Hogy egyre hajtsam, érzem, arra kér
Hegyen völgyön, mindig csak a nap felé
Büszkén ülöm ében paripámat
Ő tajtékzik s, én reszketek
Nagyot dobbant a fejét rázza
S én izmos nyakát ölelem
--------------------------------------------------------------------------------
S.H. Firkász
Stefanicus Hungaricus Firkász
Ősz
(eredeti, teljes, vágatlan, rendezői verzió)
Októberi napok jönnek csendesen elsettenkednek
Mifelénk már csak a hideg zordon szelek tévednek
Még makacson csüngő faleveleken éneket zengnek
Majd vidáman libegve landolnak földjére a kertnek
Fa levelén kövér esőcseppek vígan szökdécselnek
Mint fénylő gyöngy megannyi szemünkbe szöknek
Játékos hangon ágak közt ők vidáman csillingelnek
Sok ezer fának megsárguló levelét földre tepernek
Bokrok fák érett levei egymással versenyre kelnek
Sárga barna színűek ágon csüngve aranyló levelek
Kerteknek sokszínű virágai e táj elöl már elszöktek
Keblére a jó öreg ősz évszaknak ők elsőként siettek
Hűlt helye van lomboknak s kopár ágak meredeznek
Madaraknak búcsúztató éneke kórusban csengenek
Siratva csodás nyárnak melegét kedvesen csivitelnek
Felcsöpörödtek otthonra leltek de ők már útrakészek
Vándor madarak ők nagyszerő repülői természetnek
Gazdag ősznek bőséges termésén még ellegelésznek
Szárnyaikat serényen levegőben fenn megfeszítenek
Az előttük álló hosszú útra alaposan ők felkészülnek
Ki tudja mi vár reájuk az egekig felmagasló hegyek
Ott rónaságnak lankái amelyek végtelennek tűnnek
Amikor útra kellnek akadályokat bátran leküzdenek
Hosszú a repülés az újhazába rajokban költözőknek
Megesik hogy áldozattá válik némelyikük tengernek
Hosszú úton meg-megpihennek s mégis odavesznek
Utaznak még szállító hajókkal is amire délre leérnek
A megértő emberiség ezreknek segítőn elébe sietnek
Makacs levelek is utoljára magányosan lengedeznek
Majd búcsút intve fának ágnak földre leereszkednek
Mint utolsó katonái a nyárnak ők is csatát vesztenek
Halomba söpri őszi szellő zizegve őket megrezzenek
Majd ismét önfeledten játszva a földön kergetőznek
Övezik cikázó szellők simogatását vele ellenkeznek
Rövid életüknek fákon búcsút intve az idei idénynek
Engedelmesen a kertet rendező kezeknek seprűknek
Hisings-Kärra 2000-10-24 18:24:04
--------------------------------------------------------------------------------
Papp Vica
Tiszta színű egek…
Tiszta színű egek tündöklő álma
Fekete gyöngyházban vergődő lárma
Világnak minden bűne, erénye, vágya
Villámtól összemosva legmélynek ez se gátja
Húznám ezt a percet, húznám évekig
Csak soha ne lássam a holnap áttetsző fényeit
Összeroppanna a lélek minden porcikámban
Ha más a világ is tiszta innen bentről látva
De ne lássam csillogó sötétség rémeit
Ha valós színeit fedi fel az emberfeletti
A sugarak fényétől magam távol tartom
Nehogy elvakítsam ezt a süllyedő világot.
Borulj be derűs ég szobám ablakába!
Oszoljatok fel rémisztő komor árnyak!
Örök ellenségem: kétség: reád várok,
Mert tudom bűn az amit tőle tudok!
--------------------------------------------------------------------------------
Natali
Földre hányt zörejben…
Földre hányt zörejben
surranó napon
gördülő játék
fosztogatja a gyerekkort
Illanó nyári fények és
szivárgó szellők szekerén
döcög démoni dajkám,
a hajnali halovány hegedűszó
Nem simogat most, eldereng,
áthidal egy szünet felett
Engem és én engedem
Aszal a nyár gyümölcsöt
de nem terel felém otthonszagot
Csak várni ne hagyna oly némán
most, hogy nevetve hallgatok
Itt lehetne a kéz vagy az a látás
amitől kibomlik a honvágy
a kesernyés egyre édesülőn
És nem csupán bizonygatja, hogy
nem teljesül a semmiből
Egészedő töredékes vágyak
halmoznak egymásra,
várom a dajkámat
azt a kései esőt,
azt a délidőben gőzbe csavarodó
ismerősszín felhőt,
azt a csillagost, az
éjszakai tompulatot,
ahol millió parányok idelesnek
akiben a világ elcsitul
s érzékeim kiélesednek
Várom hitszegő dajkám,
de nem jönne vissza
akkor sem ha hagynám
Várom, mintha burokban ülnék
- gyümölcs s a magva -
várom.
Csak várni ne hagyna
|
|
|
A H É T V E R S E
|
József Attila
Téli éjszaka
Légy fegyelmezett!
A nyár
ellobbant már.
A széles, szenes göröngyök felett
egy kevés könnyű hamu remeg.
Csendes vidék.
A lég
finom üvegét
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán.
A távolban a bütykös vén hegyek,
mint elnehezült kezek,
meg-megrebbenve tartogatják
az alkonyi tüzet,
a párolgó tanyát,
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.
Hazatér a földmíves. Nehéz,
minden tagja a földre néz.
Cammog vállán a megrepedt kapa,
vérzik a nyele, vérzik a vasa.
Mintha a létből ballagna haza
egyre nehezebb tagjaival,
egyre nehezebb szerszámaival.
Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst,
szikrázó csillagaival.
A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve
lassudad harangkondulás.
És mintha a szív örökről-örökre
állna s valami más,
talán a táj lüktetne, nem az elmulás.
Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc
volna harang
s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
S a szív a hang.
Csengés emléke száll. Az elme hallja:
Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja
a pántos égbolt lógó ajtaját,
melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma,
csak dőlt a nyáron át.
Tündöklik, mint a gondolat maga,
a téli éjszaka.
Ezüst sötétség némasága
holdat lakatol a világra.
A hideg űrön holló repül át
s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet?
Összekoccannak a molekulák.
Milyen vitrinben csillognak
ily téli éjszakák?
A fagyra tőrt emel az ág
s a pusztaság
fekete sóhaja lebben - -
varjucsapat ing-leng a ködben.
Téli éjszaka. Benne,
mint külön kis téli éj,
egy tehervonat a síkságra ér.
Füstjében, tengve
egy ölnyi végtelenbe,
keringenek, kihúnynak csillagok.
A teherkocsik fagyos tetején,
mint kis egérke, surran át a fény,
a téli éjszaka fénye.
A városok fölött
a tél még gőzölög.
De villogó vágányokon,
városba fut a kék fagyon
a sárga éjszaka fénye.
A városban felüti műhelyét,
gyártja a kínok szúró fegyverét
a merev éjszaka fénye.
A város peremén,
mint lucskos szalma, hull a lámpafény,
kissé odább
a sarkon reszket egy zörgő kabát,
egy ember, üldögél,
összehúzódik, mint a föld, hiába,
rálép a lábára a tél...
Hol a homályból előhajol
egy rozsdalevelű fa,
mérem a téli éjszakát.
Mint birtokát
a tulajdonosa.
|
|
|
A H É T E L E M Z É S E
|
Nagy Lajos:
Mottó: "...mert nem attól jó egy vers, hogy nem rossz, hanem
attól rossz, hogy nem jó."
/ismert szerző/
Mai tudományos elemzésem témája:
Revuczky Mátyás
Egyedül
Nem kell vert sereg oda,
Hol buktam magam
Lován, magam miatt.
Nem kell vert sereg oda,
Hol sírni volna kedvem,
A sors mily mostoha.
Nem kell vert sereg oda,
Hol embert veszít e
Feszített föld megint,
Nem kell vert sereg oda,
Hol némán állva
Arcom az égre feltekint.
Együtt ne sírjon velem senki,
Nem kell jó barát,
Nem kell áruló.
Együtt ne sírjon velem senki,
Mert ez az út
Csak egyedül járható.
Együtt ne sírjon velem senki,
A holdat így is erősen látom,
Együtt ne sírjon velem senki,
Egyedül zokogok
S állok a világon.
Egyedül zokogok
S állok a világon.
Hihetetlen megtiszteltetésnek érzem, hogy én elemezhetem a költő irodalmi pályafutásának talán a leggyengébb versét. Bár azt hiszem a "talán"-t elhagyhatjuk. Minden művész életében eljön az az év, amikor megválik a kocsijától, a
rádiótelefonjától, a tehetségétől. Általánosságban elmondható, hogy minden művész életében van egy holtpont. Nálam például ez a halálom napján fog bekövetkezni (Értitek? Holt pont! Nagyon jó!). A vizsgálandó mű szerzője
most jutott ihletői válságba, és ezt én, mint a legjobb barátja és pályatársa nem hagyhatom szó nélkül. Remélem megbocsátja nekem és megérti, hogy mindezt a felnövekvő költőnemzedék érdekében teszem, hiszen jól ismerjük az ősi
mondást: "Más kárán tanul az okos." /Ezt azonban nem szabad összekeverni a tanulóvezetők ősi mondásával, amelyet másképpen írunk: "Más car-án tanul az okos."/ Ebből profitálhatnak mindazok, akik még csak most próbálgatják
kitapogatni költői vénájukat. Egy sors(talanság), amely mások sorsára jobbító befolyással bírhat.
Ha viccelődni akarnék, azt mondhatnám, hogy a vers címe ér valamit Egyedül. De sajnos ennél sokkal komolyabb a helyzet. Hiszen jól tudjuk, hogy egy érett, a pályája és a szerelmi élete csúcsán lévő poétáról van szó, akinek a neve és a füle igen jól cseng. Mégis tragikomikusan állapíthatjuk meg, hogyha egy egyszerű matematikai művelettel a versből kivonjuk a legalább egyszer megismétlődő mondatokat, illetve szavakat tulajdonképpen nincs is vers. Persze, ha úgy vesszük ez már önmagában is egyedülálló. Hiszen csak a cím áll egyedül.
Ez idáig azt hittem, hogy minden versnek van valami rejtett mondanivalója, egy elgondolkodtató tanulsága. Tévedtem. Ennek nincs. Egyedül.
Az első versszak után kíváncsian siklott tovább a szemem a másodikra, majd jött a katartikus harmadik és végül a könnyekkel küszködő negyedik strófa. Aztán néma csend. Szerencse, hogy az ámulat nem egy hosszú, éles, hegyes tárgy, mert egyik ámulatból a másikba estem. Újra és újra az író nevét olvastam, és nem hittem a szememnek. Arra gondoltam, hogy csak elírás. Abban bíztam, hogy a szerkesztőségben elcserélték a neveket és a műveket, és ezt a verset például Laczkó András írta, de a második versszak 2. és 3. sora rádöbbentett a szomorú valóságra ("Hol embert veszít e/ Feszített föld megint"). Tudtam, éreztem, hogy ez a rím-pár (vagy még inkább rém-pár) szinte a költő védjegye. Már vártam is a "Kegyed ül egyedül ezen a széken?" kezdetű szófüzért, de sajnos nem az jött.
Már-már papír zsebkendőért nyúltam, amikor a negyedik versszak első két sora úgy összezavart, hogy először arra gondoltam pályázatot kellene kiírni rá. ("Együtt ne sírjon velem senki,/ A holdat így is erősen látom") De hát nem véletlenül én vagyok a verselemzés Lorenzója. Néhány órányi gondolkodás után rájöttem, hogy a holdszimbólum a költő életútjának a végét, egy el nem csókolt szerelem beteljesedését vagy egy elcseszett barátság kiteljesedését jelenti. Vagy mindkettőt. Vagy egyiket sem. Egy biztos. Kettő nem.
A költemény utolsó négy sora maga a verbális öngyilkosság. Annyira pregnáns, még csak véletlenül sem közhelyszerű gondolatokat használ a "mester", hogy komolyan megfordul a fejemben eddigi életem újraértékelésének ötlete. A közhelyszerűség egyébként sem jellemző erre a műre (pl.: mostoha sors, egyedül járható út stb.).
Remélem, hogy a fenti véleményemmel nem vagyok Egyedül. Ítéljék meg Önök. Olvassák el a verset, és döntsenek! Csak Önök. Egyedül. Bár, hogy klasszikustól idézzek:
"Egyedül nem megy, ezt megmondta a Kern meg a Garas,
kell valaki, hogy arass!"
(Ganxsta Zolee és a Kartel: Néhány jó dolog)
--------------------------------------------------------------------------------
Revuczky Mátyás
előGONDolatok az elemzéshez: Nem a gyűlölet vezette tollamat, amikor nekiduráltam magamat Nagy Lajos leleplezésének, hanem egy régi mondás jutott az eszembe: "Ha megdobnak zsönlével, dobd vissza Dögléggyel." Így karácsony környékén, sok szeretettel:
GONDolatok 14.
(Feltámadás)
Keresztre feszített emlék
Csak a nemlét.
Már itt vagyok újra.
Egy rég nem látott vendég
Kit nemrég
Megérintett Isten ujja,
S oly szörnyűt álmodott,
Hogy feltámadott.
Éjszakákat sírtam,
S nem írtam,
Pedig megtelt a lelkem.
Épphogy csak kibírtam,
De senkit sem hívtam,
Vagy csak nem mertem.
De mit az éjszaka csendje rám adott
Megértettem. Halott lelkem feltámadott.
Mottó: "Néha az ember úgy érzi, sikítania kell, egy Gondolatok elolvasása után mindig." / ismerős szerző /
Mai tudományos elemzésem témája, Nagy Lajos GONDolatok ciklusának legújabb - és remélhetőleg legutolsó - gyöngyszeme. Gyöngy nélkül, "te"-vel a végén.
Aki nem ismeri Nagy Lajos költészetét, vagy oly szerencsétlen, hogy éppen mostanában ismerkedik meg vele, az nehezen fogja megérteni a Gondolatok 14-et. Aki ismeri, az pedig el sem olvassa (ha van egy kis esze).
GOND-olom nem árulok el nagy titkot, ha mindjárt az elején leleplezem, a cím, a GONDolatok "14" egy orbitális költői túlzás, fellengzés, kendőzetlen megalománia, arculcsapása a történelemnek, sárba tiprása a tényeknek. Hála Istennek, teszem hozzá, mert a valóságban (abból csak egy one - egy angolul one, érted ugye!) ez mindössze az ötödik. Elem. Alcíme is van, Feltámadás. Valószínű azért, mert az előző négy elolvasása után talán valami címféle eszünkbe ötölhetett, hogy voltaképp miről is szólhatnak ezek a ciklusba nem foglalható papírra vetett néhány rímelő sort is tartalmazó szóhalmazok (szándékosan kerülöm, a meglehetősen erős "vers" kifejezést) a GONDolatok tizennégy elolvasása után azonban üresen magunk elé meredve maximum Isten és az Állatkert fogalmak keverednek agyunk még működő részeiben. De ne ítéljünk elsőre! Egy elolvasást mindenképp megér ez az alkotás, mielőtt végleg elfelejtjük!
Nos.
A költő szemérmetlenül, rögtön az elején lelkünkbe csap: "keresztre feszített". In medias resszkessetek! A hideglelés kerülgeti az embert! Megbánjuk el sem követett bűneinket, mire kiderül, nem rólunk, olvasókról van szó, a költő már megint magáról ír. (Úgy látszik más témája nincs.) "Itt vagyok újra" Hirdeti fennen, mint valami szekönd-hend messiás. (Bocs, Béla!) Itt van, na és? Kérdezhetnénk, de ő nem áll meg. "Megérintett Isten ujja!" Kérkedik fennhangon. A következő két sor, amit talán szándékosan szeparált el a szerző a szövegtörzsből, egy harmadik vonalbeli religo-rap banda refrénje is lehetne, de sajnos nem az! Álmodott/Feltámadott. Szép rím! Szóval eddig hogyan is állunk? Összegezzük eddigi tudásunkat. Van kereszt - isten ujja - feltámadás. Hm…Valami dereng…Nem, nem kell hetekig a Spektrumot nézni, esetleg könyvtárakba járni, hogy a művelt olvasónak ne rémlene fel valami ősi - mondjuk úgy kb. 2000 éves - történet.
Igen, Lázár! (Lázár?) Lehet. A másik, némileg nagyobb karriert befutó szereplőhöz azért még nekem sincs pofám hasonlítani a szerzőt! Éjszakákat sírt…hogy nincs pénze.(Fordítom: nyafogott) De nem hívott senkit. (Persze, mert pénzbe kerül a mobil is!) Mindenesetre feltámadott egy halott lélek. Halleluja! Lehet gyűjteni az újra temetésreJ)) Amen. Csak azt nem tudjuk meg, ami a lényeg: "mit az éjszaka csendje rám adott, megértettem".
Vajon mit értett meg a költő? Na nem mintha érdekelne, de azért bosszant, hogy megint úgy jártam, mint a Barátok közt nézése közben annyiszor: a (látszat)megoldás a következő részben lesz. Azért se fogom megnézni!
És Hofi is eszembe jut, amint újra ízlelgetem az alcímet. Feltámadás. Hm. Mint egy taszári kiképzőközpontban: Fel! Támadás!
Levezetés:
Persze más vetülete is lehetne az elemzésemnek, hogy aszongya: Nagy Lajos tőle szokatlan módon vallási burokba szőtt nagyszerű vízióját, ezoterikus főnix madár feltámadását olvashatjuk, ahol a kiváló alkotás szinte magával ragadó stílussal meséli el, drámai hangon zengi egy kóborló lélek visszatérését az életbe, megtisztulásának igaz történetének szívfacsaró melodrámája elevenedik meg lelki szemeink előtt. A kiváló darab remekül illeszkedik a GONDolatok ciklusba, mintegy betetőzve, szinte megkoronázva azt. Figyeljük meg, hogy a mester milyen zseniálisan, milyen játszi könnyedséggel formá…de hát ennek semmi értelme nem lenne!
(Ingotus)
|
|
|
