|
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 20. szám
|
|
V E Z É R C I K K
|
Vezércikk - VB
Miről is szólhatna másról vezércikkem, mint a labdarúgó világbajnokságról? Hát például arról, hogy húsz Énekes Vazul az már kétszer tíz és, hogy a hangos-vers ötlete igazolja a várakozásokat. Na és arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ismét felütötte fejét az egyszer már taccsra vágott epelecs jelenség.
Az Énekes Vazul immár huszadik alkalommal kvalifikálja magát a legjobb Internetes folyóiratok döntőjébe. Revuczky kapitánynak persze könnyű dolga van: egészen kiváló játékos kerettel rendelkezik, sérüléssel is csak Nagy elnök úr bajlódik, azonban bedagadt alkotóképtelensége (amelyet két hónapja egy barátságos beszélgetésen szenvedett el) nagyszerűen gyógyul és minden esély megvan rá, hogy a következő számban már publikáljon. Marina elnök úr sajnos begyűjtötte hetvennyolcadik sárgáját, ezért ezt a Vazult kénytelen kihagyni. Az idegenlégiósok mindazonáltal kirobbanó formában várják az újabb fellépést, ráadásul számuk rohamosan növekszik, van tehát miből/kikből válogatni! Itt van mindjárt Halász Ildikó, aki jelenleg vezeti a Vazul verslövő listáját. Azonban a többiekről sem szabad megfeledkezni. Egy Világ egy serleg, egy Vazul egy sereg.
És akkor most kapcsolódjunk be egy kicsit On-line közvetítésünkbe: 19. perc: Revuczky fut el a jobb oldalon, kezében az Énekes Vazul előző számaival. Nagyszerű mozdulattal centerez középre, ahol Mácz már várja a paksamétát. Fejjel tovább csúsztatja Rátótinak, aki mellre veszi, majd hanyag eleganciával mondja fel a verseket, mielőtt a kapus elérné ezt a nagyszerű előadást. Az í-re a vesszőt Mácz teszi fel, aki az összegyűjtött hanglabdát, harminc évesen egy tökéletesen eltalált kapásszerverrel helyezi a Hálóra. A Gól letölthető. De az érzés megfizethetetlen.
És végezetül egy meggyengített reuters hír: "Az epelecs jelenség hosszú eltiltás után ismét pályára lépett, de első szövegérintése is igazolja: semmi keresnivalója az irodalomban! Marina elnök úr szakmailag, pontrúgásról pontrúgásra cáfolja az epelecs jelenség stratégiai és taktikai kinyilatkozásait, mert a középkörbe leszúrt szögletzászló, valljuk be elég nagy ostobaság, minden másra pedig ott van a sárga lap!"
Az időeltolódás miatt fellépő esetleges kellemetlenségekért előre is elnézésüket kell kérnünk azoktól, akik élőben akarják meghallgatni a verseket, jó hír azonban, hogy az esti órákban ugyanúgy le lehet tölteni azokat.
Rövid, ám velőtlen bevezetés után lássuk mit kínál nézőinek az Énekes Vazul legújabb mérkőzése. Az összeállítás nem meglepetés, bár az utolsó pillanatban egy kényszerű cserét kellet végrehajtanom és Nagy a csapatbakerült. A garantált győzelem érdekében egyel több játékost küldtem a pályára…
A Kapuban Revuczky ácsorog, előtte Nagy szotyizik.
Hátvédsor: Tatár, Envé, Murányi Antal
Középpálya: B.S. Gábor, Sütő Edina, Baranyai Csaba
Csatárok: Halász Ildikó, Szabó Linda, S.H. Firkász, Szeitz István
A hét játékvezetője Szabó Lőrinc.
Sípszó. Megkezdődött a mérkőzés. Hajrá Énekes Vazul, hajrá Vazulok!
A szünetben újabb hangosverseket sorsolunk ki. Élőben élvezhetitek az Énekes Vazul (Revuczky), Vágypoéta (Nagy), Mit neki százezer év (Koncz Teréz), Altató (Ferenczi Márta) alkotásokat.
A meccs után Mészáros András játékát elemezzük ki.
|
|
|
Í G Y Í R U N K M I
|
Nagy Lajos
GONDolatok2
A szíved akár egy vad hegyi patak,
Úgy rohan által a szívemen.
Mindent elsodor, ami az útjába akad
Az értelem gátja százfelé szakad,
Ha mézédes ajkaid ízlelem.
Féktelen lelkem, mint száraz levelet
Messzire viszi az áradat.
Szeretném, ha örökké tartana veled,
De belül érzem, hogy nem lehet
Sokáig oltanom vágyadat.
Partra dobsz majd engem is egyszer,
S nélkülem rohanod át
A hatalmas hegyeket ezerszer,
S mindig újabb falevelekkel
Szakad át a gát.
--------------------------------------------------------------------------------
Revuczky Mátyás
Porckorongot tesz fel a szél
Porckorongot tesz fel a szél,
hozzá sípcsont is zenél,
ritmust a dobhártya dob rája,
bordám a halál zongorája.
Finom zene, nem riasztó,
nem a melankólia rá a jó szó,
tán az andalító, permet eső,
s a csend, az ázó temető.
|
|
|
Í G Y Í R T O K T I
|
Szeitz István
A kísértet
Tegnap éjjel a nyárfák alatt
Sietősen léptem,
Utamba állt egy halvány alak,
Nem láttam egészen.
"Ó, ki vagy te furcsa idegen,
S mért hullik a könnyed?" -
Kérdeztem, de ő csak mereven
Bámulta a földet.
"Élő ember itt nem álldogál,
Árnyak tanyája ez,
Akkor kísértet lehetsz talán,
De az sosem könnyez."
"Ó, hagyd barátom, hagyd el szavad,
Ezt te meg nem érted,
Könnyeim miatt szívem szakadt,
Így lettem kísértet."
--------------------------------------------------------------------------------
Szabó Linda
Te deum
Így állt talán
A zászlóvivő a vár fokán
Véres, hosszú csata után
Vágással, s dicsfénnyel homlokán
Miután szakadt zászlaját kitűzte
Az ellenséget messze űzte
Az ellenerőt mind legyőzte
S diadalát betetőzte
Így állok én
Feszülten, mégis könnyedén
Egy üstdob van szívem helyén
A "vesztes fél" ott jön felém
Kezemben van az élete
Zálogba került mindene
Mégis derűvel van tele
És ingerel tekintete
Arcom hideg
Leplezze ujjongó kedvemet
Hogy a diadal engem is meglepett
Ne lássa örömömet.
Lehet, hogy te nem is sejted
Mert ábrázatomból meg nem fejted
Ezt a csatát nem te nyerted
Birtokom lett drága lelked.
Mennyire rég
Nem volt ilyen óriás az ég
Győzelmi daltól vibrál a lég
Ahogy a harc utáni mámor bensőmben ég,
Hálát adok minden percért
Az el nem hagyó szerencséért
A régen vágyott pillanatért.
--------------------------------------------------------------------------------
Tatár
Szeretek élni
Szeretek élni, mert
Reggelente érzem az új nap kihívását
Szeretek élni, mert megcsapott a szerelem lángja
Szeretek élni, mert él bennem a tudás vágya
Szeretek élni, és nem számolom a napokat
Szeretek élni, és nem számítom a koromat
Szeretek élni, mert tudok örülni és sírni
Szeretek élni, mert tudok lemondani és hinni
Szeretek élni, mert szeretem az embereket
Szeretek élni, mert ők is szeretnek engemet
Szeretek élni, mert
Este érzem, hogy elfáradtam...
--------------------------------------------------------------------------------
Halász Ildikó
Új évezredi sorok
Az utca recseg-ropog
Piszkos halmokban állnak a zajok
Suhanó kabátok, törött szárnyak
Ócska szavak belénk vájnak
Üldöz a Semmi, megütközünk
Csillan a penge, de tiszta a kezünk
Ne nézz sehova, ne nézz, Testvér
Te miért vagy itt? Mondd, mit tettél?
A szív felett üres szó arat diadalt
Ne lásd a szépet, ha nem akarsz bajt
A jövő jegyzi már neved, mely ma még titkos
Most dől el csak :Teremtő leszel, vagy Gyilkos…
--------------------------------------------------------------------------------
Murányi Antal
Esti mese
ropog a tűz
sül e csend
elcsendesül
az est
fest a szilánk
a szikra
kéklő eget
álmodik a rét
kétrét hajolva
ólba húzódott
az állat
a tűz nem alszik
szikrát
prüszkölve beszél
a szélbe
a szaporított
kenyér meg hal
meghal
ha nem hall
már a lélek
semmit
mit se törődve
vele
bágyadt tájat
fest az est
a test köré
sötét, szótlan
lankát
a kerek Hold
hol kerek volt
hol fogyott
lógó korong-folt
ott, hol mohos
nyomon loholt
egy holt kobold
őse
eső se csepegett
szél se fújt
tikkadt ősmeleg
honolt
hogy oltani nem tudta
szomját
a szomorú, szomjas
kiskobold
lobog a tűz
az éjszakába
kába, nyomott
itt e lég
elég gyorsan elég
a lét lángja
lám a hamu
és a por
alkotott egy kis mesét
tán még él a táj
sötéten
sőt, tétlen
és némán terül el
(figyeld ez ő)
a mező
nagyot sóhajt
ó, hajnalt
óhajt
a tó hajthatatlan
langyos vizét
fényekkel megtelve
eltette reggelre
--------------------------------------------------------------------------------
Stefanicus Hungaricus firkász
Nátáli
Ó földi ,mily nagy dolgok történnek most véled
Mindenható Istenem fohászkodva kérlek téged
Gyámolitsd az honfikat úgy mint eddig is tetted
Hitükben szilárdak boldogságuk útját te vezeted
Eljöve a várva várt pillanat lobban lángra szived
Áhitott Szentélyed küszöbét itt alázattal átlépted
Akkor ott eljö Nátáli bátoritva meghallgat téged
Lettél szerelmes ottan fülig hevült arcod s véred
S lám a végtelenül boldog ember akkor újra éled
Ó hazám Natali áhitott Csókja köszönet Tenéked
Nékem a nagyvilág az otthonom de hüségem tied
Megtört énemet és szivemet örökre rabul ejtetted
Hitemet titkomat osztottam meg féltve itt tevéled
Örizd a kincset amely az újévezred hajnalán éled
S boldogságra jövöre nemzedékre van szükséged
Teremtöm adj oltalmat reményt vigan lesz néped
--------------------------------------------------------------------------------
Envé
Tavaszi élet-ima
Cipelem szerelem-terhem, önként vállalt magányom súlyát. A szótlanul vállalt némaság gyötrő érzése birtokol, száműzetésem egyetlen társa ez. Büszke némaságom, néma büszkeségem, csend-kalandom káprázat csupán, a végtelen közelít. Gerincem, tartásom erőtlen, hitem elhagyó. Üresedő lelkem hangjai csupán egyedüllét-perceim ketyegése, zakatolva kattognak időtlenül. Érzés-bilincsem kattanása húsomba hasít, szenvedély-parázsom szívem perzseli.
Méltatlanul viselt méltóságom fakó, álarc az, mit konokságom viselni kényszerít.
Szabadulni volna jó, legyőzve gyengeségem,
hittel remélni a holnapot, a tiszta jövőt.
Repülni volna jó, legyőzve súlyos terhemet,
őszintén kérni a múltat: engedjen tova.
Látni volna jó, legyőzve erőtlen sötétségem,
bízvást hinni, észrevenni, meglátni őt.
Hallani volna jó, legyőzve börtönöm,
némán nyitni lakatját, mely régóta zárva tart.
Játszani volna jó, legyőzve agg korom,
újra átélni gyermek létemet.
Kérdezni volna jó, legyőzve válaszom,
mit a magány ültetett belém.
Élni volna jó, legyőzve halálom,
hittel várni feltámadásom.
Szeretni, szeretve volna jó, Uram!
--------------------------------------------------------------------------------
Baranyai Csaba
Kiírlak majd, ha tudlak
Kiírlak majd, ha tudlak,
Bennem lakozó kiíratlan versek.
Addig is hagyjatok békén,
Hagyjatok. Felejtsetek.
Elengedlek bennetek,
Nem szeretett szerelmek,
Nem dörömböltök többet
Ajtón. Ha akartok, mehettek.
Nektek adom, vigyétek
Magatokkal a lelkem.
Nektek adom, mert higgyétek:
Naivságával nem sokat nyertem.
Kiírlak majd, ha tudlak,
Téged is szerelmem,
Kiírom a fájdalmat,
S arcon ütött "testvérem".
Kiírom barátom,
Cserbenhagyott múltam.
Eljátszom saját halálom, s majd
Újra kezdem magam.
--------------------------------------------------------------------------------
B.S. Gábor
Egyperces eset-mese:
A LÁNY (lágyan, suttogva jő)
- Nézd! Ki ő? Csak nem egy költő?
A FIÚ (szeme csillog-villog)
- Tomporán, látom, ott a billog!
A LÁNY (belekortyolgat a borba)
- Igen, vége. Megpecsételődött sorsa.
A FIÚ (kiváncsian felpillantva)
- Nézd csak, milyen vidám banda!
A LÁNY (legyint, száját húzza)
- Élő Költők Társasága.
--------------------------------------------------------------------------------
Sütő Edina
A feminizmus csúcsa - avagy néhány keresetlen szó a szinglikért
Hirtelen rámszakadt szingliségemnek örvendve kicsit jobban odafigyelek mindarra, amit egyedülálló nőkről írnak a könyvekben, az újságokban, és a weben. Be kell vallani mindenképp érdekes téma ez.
Miért vannak nők, akik egyedül élnek? Rendkívüli problémaként értékeljük. Hogy képes egy nő gondoskodni saját magáról? Ha egy férfi kerül ugyanebbe a szituációba minden érthető, hiszen a férfiak felülmúlhatatlan erejüknél fogva egy kézzel kinyitják a befőttesüveget, jól bánnak a konzervnyitóval, és képesek úgy kinyitni a pezsgőt, hogy egy korty se menjen kárba. Ezzel szemben én átkopogok a szomszédba a befőttesüvegemmel, inkább nem eszem konzervet, és automatikusan két üveg pezsgőt veszek, mert a fele úgyis kiömlik. Nagyjából azt hiszem össze is foglaltam a különbséget. Mégis jól érzem magam.
Ezek a dolgok nem frusztrálnak. Sokkal inkább az, amit ezzel párhuzamba állítanak. Semmi másról nem hallok, mint nőkről, akik bármit feláldoznak azért, hogy valakivel együtt éljenek, megtalálják az igazit, és másról sem álmodoznak, mint arról, hogy "A" férfi karjában csodálkozva hallgassák a közhelyeket, az eszes megnyilvánulásokat, és végre feltáruljon előttük a világ eleddig rejtett működése. Ha már megszerezték az áhított embert, kapaszkodnak belé, magukat megalázva tűrik annak minden hülyeségét. Valójában erről szól a feministának titulált irodalmi sorozatok legtöbb kötete. Gondoljuk azonban végig. Ha ez a feminizmus, és ezek a nők azok, akik az önmegvalósítást helyezik előtérbe, akkor én inkább kolostorba vonulok, bár ez erőteljesen ellentmondana jelenlegi életvitelemnek, és értékrendemnek.
Mi is vagyok? Egy nő, aki még nem találkozott azzal a férfival, akivel igazán jól érzi magát. Egy nő, aki nem fut a pasik után, nem kapaszkodik beléjük, hiszen ha történik valami az soha nem véletlen. Aki szereti a munkáját, szereti a könyveit, és a barátait. Aki koránál fogva nem késett le arról, hogy megismerje, azt akit meg kell, vagy ha le is fog késni, az sem érinti túl érzékenyen. Aki ismeri önmagát, hisztéria, depresszió, és öngyilkosság nélkül képes feldolgozni azt, ha kellemetlen dolog történik vele. Ha boldogtalan is, sohasem azért mert szingli. Csakúgy, mint még sokan mások. Ellentmondva minden pszichológusnak, akik nem normális életvitelnek titulálja a nők egyedülélését sokkal inkább tartom rossznak, ha valakivel azért kell együtt élnem, mert ketyeg a biológia órám, bár már rég tudom, hogy az a valaki ostoba, érzéketlen, unalmas figura. Elfelejtettem az effajta kényszerpályát, és csinálom, ami nekem tetszik. Szingliként, de sosem egyedül.
|
|
|
A H É T V E R S E
|
Szabó Lőrinc
Ember panasza
Mit érek vele, hogy nyomom marad?
Én maradjak meg! Az emlék? a szellem?
Szégyene, hogy nem élhet, csak a testben!
Létemet féltem, nem lábnyomomat,
létemet, a központot, a tudat telíthetetlen tárát: a kegyetlen
romlás uton van, s melyet ünnepeltem,
velem butúl semmivé az anyag.
Mit érek vele, hogy nyomom marad?
Mit az őslény, hogy tudunk róla? Láttam
a halott Babitsot a hullaházban,
s az elég volt! Siratom magamat,
s a füvet. Egyén, mulandó vagyok.
Vessetek meg, óh Halhatatlanok!
|
|
|
A H É T E L E M Z É S E
|
Mai tudománytalan elemzésem témája:
Mészáros András
Kert
Kesernyés eper...ez az én kertem...
Sárgás gyep, fehér almák...
A szél is szúr..vagy hallgat csak.
Kicsi, fáradt lepkék,
A bogarak is balgák,
Apró, sáros, bolond kacsák.
Rozsdás a kertem kapuja is.
A kilincs sikít...
A kövek pattognak keményen.
Poros porta.
Most enged valakit.
Egy árny kúszik a sövényen.
Pici pamacs mászik.
Kicsit magasabban.
A napsugár el-eltakarva.
Hullámzik az árny a tavamon.
A szürkén.
A tó moccan el-elhalva.
Végigfut a hűs a barna virágon,
Az éles ágakon.
A durva pamlagon.
Elillan...
Még látom távol...
Érzem arcomon...
Itthagyta a kertem...
A kopott, megszokott
Lassú kertet.
Nem szóltam, nem kértem.
Hadd menjen!
Nézze kastélyok ligetét!
Nézze királyok, hercegek
Fáit, bokrait.
Nézze, hogy az égszín tavak
Hogy szomjazzák a szirmokat!
Nézze, hogy ami szép az szép,
De ami az enyém, az az is marad.
Ha kevés is, vagy szürke...
Vagy csak egy darab.
Mészáros András verse egyszerre hat érzékszerveinkre és érzelmünkre. A színes jelzőkkel tarkított kép szinte megelevenedik előttünk olvasás közben. Leíró tájvers ugrik be elsőre. Az is lenne, ha a költő nem rejtett volna bele egy árnyat, amely nemcsak hogy felkavarja az idillt hanem egyszersmind értelmet is ad a versnek. Ebből a nézőpontból viszont a mű szimbolista elemeket vonultat fel. Persze nehéz eldönteni, hogy az inkább rokokó irányzatra jellemző túlzó érzelmi hatás, vagy pedig a szimbólum, mint a mondanivaló kódolt megjelenítési formájának egyik markáns megnyilvánulása az erősebb. Számomra mindkettő ugyanolyan fontos a költő mondanivalójának megértéséhez.
Az első versszak már tobzódik erős, színes jelzőkben, amelyek szinte kényszerítik az olvasót, hogy maga elé vetítse a leírtakból kibontakozó képet. De figyeljük csak meg ezeket a színeket. Élénkek és mégsem azok. Sárgás gyep, fehér almák. És kesernyés eper. Ez a költő kertje. A szél szúr, a kert kapuja is rozsdás (már rég nem járt errefelé látogató) a porta poros. Talán a por nem a rendetlenséget, hanem inkább a változatlanságot, az idő csordogálást (lerakódik a por) hivatott kifejezni. Egy unalmas kert.
De valójában mi is ez a kert? Gondolom a válaszom nem lesz meglepő: A kert a költő saját élete. Kissé kevés, kissé szürke, de a sajátja. Az árny talán egy kalandos élet utáni vágy szimbóluma, talán egy múló szerelemé. Az biztos, hogy a költő érzelmére felkavaró jelleggel bír, megjelenésekor a vers különös lendületet nyer, mint egy apró szélvihar suhan át a kertjén, az életén. (Talán egy futó kaland?)
A veresen végigvonul a szín és jelző kavalkád, a játékos szókapcsolatok, nagyszerű képtársítások.
Az árny megjelenése ellentétet szül, amelyet a szövegben előforduló jelzők is kifejeznek: lassú kert - elillan.
Az árny visz mozgást az állóképbe: kúszik, mászik, hullámzik, végigfut, elillan. A vers fokozatosan felgyorsul, mint egy rövid nyári fuvallat és már el is tűnik. Csak a kert marad, meg a vers, meg az érzés: Egy darabka élet mindenkinek jut, s lehet bár kesernyés, mint az eper, azért mégis csak a sajátunk. becsüljük hát meg!
Legyünk saját kertünk gazdái és közben engedjük, hogy a furcsa árnyak megsimogassák arcunkat. Ez ennek a versnek a valódi mondanivalója. A vers önmagában is könnyed, ritmusa lendületes. Egy nagyszerű darab Mészáros András alkotásaiból.
(Ingotus)
|
|
|
