|
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 15. szám
|
|
V E Z É R C I K K
|
Az Érem másik oldala
Maradék nélküli osztatlan sikert arattunk televíziós fellépésünkkel. A bakik, amelyeket a forgatás alatt már-már végzetesnek hittünk, nem jöttek át a képernyőn. Meg lehet nyugodni. Ki emlékszik már rá, hogy a hibátlanul szavaló Mácz elnök úr nyelve szinte beletört az Énekes Vazul kiejtésébe, hogy Marina elnök úr oly hevesen bólogatott, hogy majd lefejelte az asztalt? Ki emlékszik már rá, hogy Revuczky elnök úr büszkén kivágta, hogy Társaságunknak csak egyetlen tagja van - miközben akkorát nyelt, hogy ádámcsutkája hasközépig szaladt, s hogy Nagy elnök úr, mint egy kihalófélben lévő Velociraptor forgatta körbe-körbe egyre fehéredő tekintetét? (Talán vért adott adás közben?)
Ugye senkinek sem tűnt fel, hogy ceglédi származású cipészt keresünk (színész helyett), hogy Internet helyett informatikát mondtunk, hogy néhány mondatunkban csak nyomokban volt felfedezhető állítmány. (Alany az sose volt.) Ugye, Lajos?
"Igyekszünk azért minden levelet megválaszolni, vagy legalábbis úgy hozzá állni, hogy azért ne maradjanak válasz nélkül ezek a levelek, amiket írnak hozzánk."
Cegléd. Kicsit talán túl sokat foglalkoztunk vele, de hát a gyökerek ugye...
Barátság. Kicsit talán túl sokat foglalkoztunk vele, de hát a gyökerek ugye...
Magunk. Kicsit talán túl sokat foglalkoztunk vele, de hát a gyökerek ugye...
Érdemi kritika egy jött (eddig), s ki más kaphatta volna mint jómagam, és ki mástól, mint szeretett nagymamámtól:
"- Matyikám gratulálok, jók voltatok. De legközelebb ne hagyd, hogy a Nagy Lajos elfoglalja a helyedet, meg hát szebben is felöltözhettél volna és meg is kellett volna borotválkoznod a felvétel előtt kisfiam! Bezzeg az Ákos..."
Az érem másik oldala - írásos lenyomata előtt fejet hajtok.
Médiasztárok lettünk mindannyian. Elnökök, Tisztségviselők, Tagok, Versbeküldők, Rajongók. Ifjú és kevésbé ifjú élő költők. Az elnökség fejébe jó bor s ne dicsőség szálljon. (Szerénység Bástya elvtárs, szerénység...)
Az évtizenöt bővelkedik remekművekben. A tévés hatás érződik, s ha nem is napi száz költemény érkezik, (heti ezer) van miből csemegézni. (Vájt fülűeknek: csemegézni nem egyenlő cenzúrázni! - csak majdnem...)
Az Így írunk Mi-ben két frissebb alkotás. Az egyik egy kissé megkésve, de hosszabban, az egyik egy kissé előreszaladva, de rövidebben.
Az Így írtok Ti színvonala helyett inkább színországutat írok.
A hét verse egy apró megemlékezés a nyugatmásolás egyik megnyilvánulásáról, Valentin napról, mert a szerelem az ugyebár mégiscsak szép dolog.
A hét elemzése brutális. Nem azért, mert én írtam. De, azért.
A közeljövőben is messzemenőkig hűek leszünk az É.K.T. szellemiségéhez.
(Közel-jövő, messze-menő, ugye érted?! - óriási...)
Íme:
Imgótus
|
|
|
Í G Y Í R U N K M I
|
Revuczky Mátyás
Egy megkésett levél a barátnak
Az iskola felé visz utam.
A hajló gesztenyefák
mint hajbókoló fura inasok
emelik kalapjuk felém.
Gyermekkoromban
a csillogó gesztenyék
valódi kincsként
gyűltek zsebemben.
Orromban érzem érett illatukat,
s merengve söprök le
fejtetőmről egy kósza levelet.
Meglehet, őszülő gondolataim
igazodnak a korhoz.
A korhoz, mely komoly gondolatokra kényszerít.
Volt e honban
lelkes korban
kard kivonva
csatasorba
egy ábrándos,
már-már "kos"
ifjú tanár.
Naivan szűz, mint az áfonyás-vazelin.
Szemében a tűz
kialvatlanul égett a becsület oltárán,
s még hódolt néki nevető Arlequin.
Tette tette őt azzá,
kiben énjét megszerettük.
De fájdalom, ím elveszejtjük!
Karrierje
verte fejbe
S most szűk körben,
táguló erekkel,
tisztelettel, nemszeretem -
elmerengve eltemetjük.
Férfi könnyek kopognak
a múlt vaskos ajtaján,
hol a rögtön jövök tábla örök,
s vigyora ős Kaján.
A siker seperte sírba.
A részegült fél siker.
Sikkesen felszínes
közhely parádé.
Nyugat helyett a Dale-re tett,
Haján csak korpa a csillogó pomádé.
Belső értékét aranyra váltva
eladta azt, mit eddig keresett,
A barátság súlyos rúdjait pakolta,
remegő kézzel, s közben nevetett.
Lehányta magáról a poros cegléd táblát,
mint westend ruháját, adott sörös estéken,
Fészke a Főváros, a harmadik kerület,
Bankszámláján zsíros forintok,
volt baráti listáján a dicső nevek gyűlnek.
Mit bánja ő, ha elhull egy Mácz?
Ha Nagy után a Revuczki is storno?
Ki az a Zakar, a Kuti, a Kovács?
Amíg a hó végén ott duzzad a kontó?
Mit neki a múlt, a közös táptalaj?
Ha a 12ezer ötszáz
munka nélkül is fial!
S ha nem is érti máig, miért ennyi az összeg,
mit bánja ő, hisz percre keres többet!
Mit neki ÉKTtelen feladat,
ha érte bére nem pénz, csak szavak!
Mit neki ostoba, hasztalan határidő,
ha markában toll helyett
a dollárfa kinő.
"Mutasd meg tárcádat,
megmondom kivagy!
S ha csalóka emlékezetem kihagy,
Ady-t és Bartókot talán még ismerem,
Mátyásból már csak a királyt,
istenem,
ilyen az élet..."
Lángol és éget.
Torz cinizmusa tükre
vonásai és tojásai állapotának.
Negyedmillióval üzen hadat
hókadt potrohának,
s a mának evez, csakis a mának!
Okításának oka ősi:
buta urak veszik körül, hiszi.
A tudás almája akadt a torkán,
ez már nem is szabadi, ez már torgy...
...Szemerkélő esőben ballagok tova,
lassan ködbe vész a régi iskola,
ballonomat a szél szorosabbra húzza,
Klón Britniket vajh, teremtsek-e újra
neki?
Szerintem felesleges.
Kár. Negi...
--------------------------------------------------------------------------------
Nagy Lajos
Aludj
Aludj csak drágám, én majd álmodom!
S elmesélem milyen volt együtt az éjjel,
Hogy öleltelek át kínzó szenvedéllyel,
Hogy a szívedbe tapossam lábnyomom.
Aludj csak kedves, csendben a vállamon!
Szeretem nézni, ahogyan szenderegsz,
S ha néha álmodban felnevetsz
Nekem is mosoly gördül az államon.
Aludj csak édes, mert lassan felkelünk!
Már mozdulnak a tárgyak odakint,
És kérlek álmodd azt megint,
Hogy együtt ébredünk!
|
|
|
Í G Y Í R T O K T I
|
Csősz Balázs
EGY ÁLDOZAT
SÖTÉT ÁRNYAK TENGERÉN,
HABZIK AZ ÁLDOZAT.
TOMPA SZELEK FÚJNAK,
A REMÉNYTELENSÉG FOSZTOGAT.
FEKETE TENGER ÉS FEHÉR HAB,
SZEDI AZ ÁLDOZATOKAT.
TUTAJKÉNT SZÁLLOK VIZBE,
ÉS ELSODOR AZ ÁRADAT.
TESTEM ALÁBBHAGY A HULLÁMNAK,
FEKETE FELHŐK SUTTOGNAK.
S CSAK VISZ AZ ÁRADAT
TESTEM TEHETETLEN:
EGY ÁLDOZAT.
--------------------------------------------------------------------------------
Ferenczi Márta
Altató
Nagy fehérség, fekete varjak
Hagyjátok, hogy belehaljak!
Széthasított erek falán
Szűrődhet ki reménysugár.
Piros vérem olvasztana,
Minden hószem velem halna.
Kifolyt élet, halott lélek,
Ködös hegycsúcson létkísérlet.
Kopasz fák és fagyott mámor,
Csillagközi bál az álmom.
Feledni jó, jég lett a tó
Táncolni a végtelenbe, andalító.
Törött szárnyú boldogság,
Utolért a józanság.
Kihalt élet, sötét árnyak,
Élő holtra ezek várnak...
--------------------------------------------------------------------------------
Halász Ildikó:
Valami elveszett...
Valami elveszett valahol
ott a mezők felett
az alkonyba csapódott,
megsemmisült, szétesett,
vagy őrzik még a fák
a kertek mélyén zörgő levelek
a zúgó pisztrángosok
a dermedt utcák
borzongó sikátorok
talán itt lapul a kövek alatt
rejtik néma ajtók
elzárják sima arcok-üvegfalak
vagy homokként ott él a romokban
fekszik a földben, agyagban
a sárguló csontokban.
Én keresem csillagban
szél sodorta, gyűrött hírlapban
útszéli árkokban
vágytól meggyötört álmokban
de nincs sehol.
Vagy nem is volt.
Csak karok árnyjátéka létezett
és a szívemen egy betöltetlen, fehér folt
egy védtelen, üres rés.
Valahol elveszett
ott, a mezők felett
egy angyali ölelés.
--------------------------------------------------------------------------------
Bokkon István
November 2.
Halott angyalok
Bukott Istenek
Kiszáradt folyók
Leomlott kőhegyek
Harangzúgássá nőtt
Néma hangjegyek
Nem mentheted fel az embert
De én mégis megteszem
Nem kell már az engedélyed
Van az már énnekem
Halottak miséztek
Ezen az éjjelen
Ki vízen járt egykor
Ma villamoson
Százezer Krisztus van már
E nagyra nőtt földkupacon
A bűnt nem én alkottam
Csak a rosszat tettem
A teremtés Te voltál
Én csak elszenvedtem
Halottak sírjánál
Sokszor megkönnyeztem
A harag egyszer
Elmúlik életemben
S megbocsátok neked
S magamnak végzetemben
S az elhibázott teremtést
Virággal ünneplem
--------------------------------------------------------------------------------
Koncz Teréz
Hazugok !
Karácsony , álom ?
Nem, nem találom !
Bájoló lelkek,
személyek, kedvek !
Bármit is tesztek,
nem hiszek nektek !
Negédes fények ?
Ezek nem tények .
Színes árnyképek.
Bármit is tesztek,
nem hiszek nektek.
Finom kompótok,
lecsüngő drótok,
s tartókarótok !
Bármit is tesztek,
nem hiszek nektek !
Hazugok, ámítók !
Kis piros télapók,
cukorkaszállítók !
Bármit is tesztek,
nem hiszek nektek !
Hangulat, ámulat ?
Ajándék, pénz !
Marketingfogás
ez az egész !
Kivan a fejem,
hányni tudnék,
itt van ez nekem,
úgy elfutnék !
Karácsony, álom ?
Nem, nem kívánom !
(1999 december)
--------------------------------------------------------------------------------
Weinacht Ferenc
Elérkezett idő
Mikor érint meg újra tested?
Kezdjük előröl a harcot,
testünk lelkünkkel összefonódott.
Vágyak, gondolatok és félelmek íze keveredik
Gőzölgő sima víztükörbe dobott kő
hullámokba burkolódzik,
a vágy keltet életre, innen nincsen tovább...
és újra látni akarlak,
sötét felhők gyűlnek össze az égen.
Napsütés után,
villámok cikáznak, ez égi tánc
Vihar lesz...
El, el találnak...
Hulló csillagok az égen,
minden percben kívánhatsz valamit
gyere nézzük meg őket!
Lefekszem közétek fényes csillagok
beragyogjátok körülöttem a világot.
Belőlük kinyúló kezek
hozzám és hozzád érnek.
Fejed a vállamon
kezed a kezemben
vágy a testedben
és félelem .
--------------------------------------------------------------------------------
Kapros Lilla
tér
az álomvilágban
egy képzelt lény
vagyok
körülöttem emberek
mind valótlanok
csak hiszik
hogy vannak
és hiszik
hogy vagyok
egy álomvilágban
akár az angyalok
--------------------------------------------------------------------------------
Laczkó "Stux" András kantátája:
Pedig nem volt az más ...
Színvonalán felül lelt párt egy fruska
Fájdalom most kicsi szívét mardossa.
Hiába könnyezi össze a párnát,
Nem kapja vissza soha ő a párját.
Mi volt a hiba, mit is csinált balul?
Alábbi két sorból talán majd tanul:
- Azt hitte szerelemnek érzi ízét,
már az első este átadta szívét.
--------------------------------------------------------------------------------
Juhász Andrea
Éji tükör
Tűnődve kémlelek a szobában egy dolgot,
Az ablakon megtört holdfényben egy arcot.
Egy arcot, mely unottan tekint vissza rám,
Aztán mélázva körbenéz a szobán,
S megint visszatér hozzám.
Felismerem magam eme éji tükörben,
És én nézem az ablakot,
S az ablak is néz engem!
--------------------------------------------------------------------------------
Solymos Dániel
Felületi feszültség
Egymásba fogódzva függünk a
semmi felett,
erőnk apad.
Tartjuk, míg testünkkel bírjuk a
hátunk megett
zúgó hadat.
Jaj, hogyha kiszabadulna...
ég tudja, mi dúlna itt!
Egymásnak feszülő erők.
A fej hajának tengerébe fúlna,
ég elme, s értelme kint:
viharban remegő velők.
Ha kitörne hát?!
Testek sivataga az utakat befedné
szétbomolva,
s lelkek zivatara zuhogna felfelé
a csillagokra.
Fogd erősen kezem!
Hálóként húzódva szét
határa vagyunk a létnek
önsorsunknál fogva.
Szövetbe ágyazva rég
magára terít az élet,
minek vagyunk hát foglya?!
Emészt belül a kimerültség:
erőnk fogytán,
de mi vezet?
Ez ám a felületi feszültség!
Alábbhagy tán?
Az nem lehet.
"Dedicated to Horváth
József".
|
|
|
A H É T V E R S E
|
Petőfi Sándor
A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR
Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre űltek, és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren.
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön,
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Erzsikének
, A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Az országúton végig a szekérrel
a négy ökör lassacskán ballagott.
"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
"A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket."
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
Borjád, 1845. (szeptember 26 - október 7. között)
|
|
|
A H É T E L E M Z É S E
|
Nagy Lajos szánalmas magyarázkodása helyett, hogyaszongya vajh miért nincs néki drága idejéből egy csepp sem aktuálemzésének megírására - jelen számunkban hóhért akasztunk. S hogy elemzésünk friss legyen, mint a kemencéből kilapátolt kerek cipó, hívjuk tetemre legújabb alkotását, amellyel kevésbé szerencsések már találkozhattak is néhány rovattal feljebb.
Szóval, mai elemzésem témája: Nagy Lajos egyre koszorúsabb költő "Aludj" című "verse". Aki esetleg még nem olvasta, (amit nem csodálok), ide másolom:
Aludj
Aludj csak drágám, én majd álmodom!
S elmesélem milyen volt együtt az éjjel,
Hogy öleltelek át kínzó szenvedéllyel,
Hogy a szívedbe tapossam lábnyomom.
Aludj csak kedves, csendben a vállamon!
Szeretem nézni, ahogyan szenderegsz,
S ha néha álmodban felnevetsz
Nekem is mosoly gördül az államon.
Aludj csak édes, mert lassan felkelünk!
Már mozdulnak a tárgyak odakint,
És kérlek álmodd azt megint,
Hogy együtt ébredünk!
A vers programvers. Egy ciklus nyitóverse, egy olyan tavasz-ciklusé, amely a kínzó gyönyör utáni heroikus vágyódás rímketrecekbe zárásának hevenyészett, bár mindenképpen méltányolandó kísérlete egy harmadik ikszén alig áteső kard és tollforgató költő fenoméntól.
A 3*4 klasszikus versszerkezet nagy valószínűséggel azért alakult így, mert egy negyedik versszak kiverejtékezésére a költőnek - valljuk be hála istennek - már nem maradt energiája, annyira kikészítette valami. - vagy valaki.
Elég csak az első sort összevetni az utolsóval. A szótagszámvesztés szinte végzetes. Jobb, nem is bele gondolni, mi lett volna, ha mégis elkészül az az ominózus utolsó versszak. Így legalább csak hat rímpáron kell átröhögnünk magunkat és máris megállapíthatjuk: a vágypoéta az vágypoéta. Bevallom, engem az álmodom/lábnyomom rímképlet rántott vissza a földre, sajnos mindjárt a vers elején, mielőtt a Te csak aludj, én álmodom ismerős hangzású sorok Sandra Bullocjának sötétbarna hajzuhatagával vállamon repültem volna az édes szerelmek hálivúdi netovábbjába.
Nehéz eldönteni miről is van itt kérem szó. Vajon szó szerint kell-é érteni a versben szereplő már-már brutális szóképeket? Hát milyen indulatok bujkálnak a költőben, ha nem átall kínzó szenvedéllyel ölelt kedvesének szívébe taposnia negyvenkettes, vízhólyagokkal és más nyalánkságokkal tarkított lábnyomát?
Micsoda ellentét feszül az első és második versszak között! A gyötrelem után a végtelen kedvesség lép felszínre, és a mosoly szó használata szinte feledtethetné is a horrorisztikus kezdő képsorokat, ha azokat mégsem vetette volna papírra a szerző.. Bár ne feledjük, hogy a felnevetsz/szenderegsz rím szújosz sziszegésze kisszé erőltetetté teszi aszt a moszolyt.
Szinte embertelen kegyetlenséggel kényszeríti a költő, hogy kedvesével újra és újra átéljék a már-már halálos álom-kalandot. Az összetartozás iránti vágy erőltetése az utolsó sorban bilincsbe zárja a szerelmespárt, (bilincs az egyetlen) örök kín-gyönyör habzsolásra, csendes mosolygásra kárhoztatva. Rómeó és Júlia szenvedélye sekély erkély szexuálszimpátia ehhez képest! A héja nász az avaron csak két béna keselyű lohadt játszadozása! A Noszty fiú esete Tóth Marival se több holmi laza flörtnél...hogy a négy muskétás D'Artagnan-jának színlelt csörtéit már ne is említsük...
A szótagszám lüktetése hűen tükrözi ennek a szenvedélyes álomtalan álomnak érzelmi amplitúdóját. Azért nem írom ide a pontos számokat, mert helyette megteszi az Excel véletlen-szám generátora is.
Ki gondolná, hogy ennyi indulat, ennyi érzelem lövellhet ki egy könnyed szavakból összedobott olcsó költeményből? A korhadt szócska gallyak, a száraz mondat tuskók, azonnal lángra kapnak a papíron, elégetve azt, aki írta, megperzselve azt, aki olvassa.
Ha kecske lennék, azt mondanám, mekkmű.
De mivel a barátomról van szó, inkább azt mondom, remekkmű.
Halkan megjegyezve:
Nem lenne jobb inkább felébredni?
(Ingotus)
|
|
|
