ÉNEKES VAZUL
Tartalom
A folyóiratról
25. szám
2002. 12. 20.
24. szám
2002. 11. 17.
23. szám
2002. 10. 08.
22. szám
2002. 08. 29.
21. szám
2002. 07. 11.
20. szám
2002. 06. 09.
19. szám
2002. 05. 23.
18. szám
2002. 05. 05.
17. szám
2002. 04. 08.
16. szám
2002. 03. 08.
15. szám
2002. 02. 21.
14. szám
2002. 01. 31.
13. szám
2001. 12. 28.
12. szám
2001. 12. 13.
11. szám
2001. 11. 15.
10. szám
2001. 10. 19.
09. szám
2001. 10. 10.
08. szám
2001. 08. 23.
07. szám
2001. 07. 27.
06. szám
2001. 07. 17.
05. szám
2001. 06. 05.
04. szám
2001. 05. 21.
03. szám
2001. 05. 08.
02. szám
2001. 04. 27.
01. szám
2001. 04. 17.
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 22. szám
V E Z É R C I K K

Művészlelkek ha bűvészkednek

"Nem az a fontos, hogy naprakészek legyünk, hanem az, hogy készek legyünk a napra (menni)!"

Az Élő Költők Társasága háza táján az indulatok nem lohadnak és ez rá is nyomná bélyegét az Énekes Vazul legújabb számára. (Ha megjelenik egyáltalán…) Hát éem el vagy nem éem el? Siófok-Töreki lassan szárszói magaslatokra tör és akarva-akaratlan írja bele magát társaságunk vitathatatlanul szenvedélyes történetébe. Olyan események színtere, amely bővelkedik az érzelemkitörésekben. Művészlelkek ha bűvészkednek…Ri-ki-Na-ki? Mutasd meg tenyered, megmondom ki vagy!

Mivel azonban a Vazult Ti írjátok, evezzünk csendesebb (ár)vizekre és hagyjuk magára a saját levében puhuló elnökséget!

A versek folyamatosan érkeznek, a levelek folyamatosan érkeznek, teljes köteteket is kapunk. Minden levelet legnagyobb igyekezetünk ellenére sem tudunk megválaszolni, de ne csüggedjetek, a Vazulon keresztül tartjuk a kapcsolatot! (Ja és ott a Fórum is!) Jól tudom, hogy ez magyarázkodás, de mostanában mindenki magyarázkodik. Nem, nem a hazai kimagyarázkodó N.B. III / akárhányas bajnokságra gondolok, hanem Sir Alex Fergussonra, aki, hogy klasszikust idézzek: Megjárta a mennyet (1999 május) és megjárta a poklot (2002. augusztus). Mindenesetre magyarázkodik és panaszkodik, hogy a labda gömbölyű, a pálya meg göröngyös.
Hja, az élet nem habos torta. (Kegyeleti okokból, most a visszavágóval inkább nem foglalkoznék, már csak azért sem, mert a Vazul egyelőre nem sportlap, hanem valamiféle irodalmi szárnyabontogatás.)

Na szóval:

Minden idők legfrissebb Énekes Vazulját tartaná kezében a kedves olvasó, ha nyomtatott formában is megjelennénk. Ehelyett néhány bolondos foszfor darabkának köszönhetően vidáman vibrálunk a monitoron.

Beharangozó, távirati stílusban:

Az Így írunk mi lassan kifullad…

Az Így írtok ti viszont él és virul!

A csapat: Leslie A. Kery, Varga Ágota, Koncz Teréz, Natali, Simon Gyula, Mándó Tibor, Magyar Norbert, Vaskó Ilona, Paál Zsolt, Murányi Antal, Tatár Borisz (megint egy jogos tizenegyes)

A hét verse az ÉKT FÓRUM ajánlása alapján Shakespeare szonett, és mindjárt kettő!

A hét elemzése szabadon választott gyakorlat, jegyzi Ingotus.

Szeptembertől újabb hangosversek készülnek, aki szeretné, hogy versét színészek tolmácsolásában hallhatóvá tegyük, az ne késlekedjen versbeküldéssel!

Vége a nyárnak, de fel a fejjel! A téli depresszió csak január közepén tetőzik, s bár jövő nyáron a Balaton átúszás helyett Balaton átmászás lesz, most még lehet a Rakparton pillangózni!

És ne feledjétek, az Énekes Vazul nem egy iroda lom, hanem….

Jó olvasást!



Í G Y   Í R U N K  M I

Revuczky Mátyás

Vérrel írt verejték

Vérrel írt verejték virít homlokomon.
Az élet, a vén komédiás, komiszan
kacsint a nyomoron,
amivel torkon vágott.

Munkában gyöngyöző homlokot akarok.
Nem nyomor sorompót
mi fejemre csap,
s sohasem nyílik
úgy hírlik.

Bagóért vett bagó ráng a spárga végén.
Nem én rángatom.



Í G Y   Í R T O K   T I

Leslie A. Kery

Ifjúságom

A rebbeno mégnem
és dermedt márnem között
egy pillanatra voltál.
Nem siratlak.
Emléked meleg sál
jégkorszakomban.


--------------------------------------------------------------------------------


Varga Ágota

Sugárnapfény

Bekerültünk egy zúgó forgatagba,
S kiemelt egy fénysugár.
Szárnyal lelkem túl az égen,
Majd leszáll, mint sas madár.

Köd száll hegyre, völgyre, szívre
De áttöri egy napsugár
Az életet is újra érzed,
Kinyitja a remény kapuját.


--------------------------------------------------------------------------------


Koncz Teréz

Kánikula

Megsárgult képek lógnak fenn a falon,
kiszáradt szendvics rohad az asztalon.
Csótányok mászkálnak a PVC-s padlón,
mint cincérek csüngnek nyáron künn a tarlón.

Fülembe zúg egy alattomos döglégy,
penészes tejfölt eszeget még öt-négy.
Mellém a plafonról nagy pók ereszkedik,
útját a repdeső molyok keresztezik.

Iszonyodva ugrom fel a magas ágyra,
patkányokat hagyván magam alatt hátra.
Bár az ágyon sincsen oly nagyon jó dolgom,
ott meg a sarjadzó gombákkal van gondom.

Épp hogy kiborulnék, felébreszt az óra,
meglepődésemben szám nem nyílik szóra.
Tudatom visszatér lelkemen egy heggel,
kihúzott a pácból ez a nyamvadt reggel.


--------------------------------------------------------------------------------


Natali

Apám volt a szilaj…

Apám volt a szilaj
vadak minden titkával.
Anyám volt a méz
csendes halálvirággal.
Megtérni bele a világba,
Semmi többet
nem hagyni a gyermekekre,
Csak elmondani: jártam erre,
én vagyok most a ti
szilajságtok,
vadmézetek,
halálvirágtok.
Semmi többet nem hagyni,
csak megtérni a házba
tékozlásból
vidám gyászba.


--------------------------------------------------------------------------------


Simon Gyula

kárhozat

angyali képmás,
málló vakolat, vállamon ezeréves
baljós akarat, dermedt mosolyod sem
vigasztal már, hervadó virágom váratlan
hadüzenetté vált, szamárfüles könyvek
deszkapadokban, felettünk fekete madár kereng,
suhogó szárnya legyezi az elmúlás romlandó
felfeslett, vöröslő húsát

"Lelkemet lelkednek ajánlom, még ma jöjj el!"

kárhozatom zsebemben, izzó szavak mellemen,
színes ablaküveg vérző kezemben


--------------------------------------------------------------------------------


Mándó Tibor

Vihar

Pusztító erő ébredt fel álmából,
Feltámadt a pokol szörnye a sírjából,
Vihar készülődik az egekben.
A vészjóslóan sötét fellegekben.
A rombolás vágya ég sötét szemében,
Vad ordítása visszhangzik a mennyekben,
Sátáni szemei tüzes villámokat szórnak,
Égő fák százai a földnek csapódnak.
Süvítő szelek indulnak útnak a felhőkből,
Romos pusztaságot teremtenek a hajdan volt erdőből.
Aprócska lények reszketnek az erdő mélyén,
Elégtételt vesz a vihar az emberek földjén.
Majd sűrű eső áztatja a föld vérző sebeit,
S lágyan mossa le a megtört ember könnyeit.

Kidühöngte magát a gonosz, elcsendesedett ím teljesen,
Elvonult a vihar, sápatag fénylik a Hold sok hosszú éjjelen.
S mit maga után hagyott: hamu, rom és reszkető félelem.


--------------------------------------------------------------------------------



Magyar Norbert

Bíbormezők

Lávakék erdőkben, a gondtalan felhőkben,
Ott nőttem, s ott nőttél mellettem.

Visszahozhatatlan tegnapok
És mézzé olvadó szürke holnapok:
Nélküled senki sem vagyok.

Hullámokból feszülő rózsavörös álmok,
A szépséget, melyet benned találok
Adományozom az élet hitének:
Lelkének, szívének.

Szirénzöld tátongó lyukak a mélyben
Az éjjel rebbenő fénylepkékben a mosoly,
Téged mellém sodor
Sorol.

Holdsárga színjáték a patkányok között,
Mert a szívükbe beleköltözött
A szétnyúló semmiség zord moraja,
Bennünk pedig a bíbormezők dala.


--------------------------------------------------------------------------------


Vaskó Ilona

Csak téged szeretlek


Mert csak a te ajkad ont forrásvizet
Szomjas számra. Csak a te csókod
Gyógyíthat be üresen fájó hegeket.
A te érintésed gyújt lángra kiszáradt
Pusztákat, szárasságtól izzó tereket.

Mert csak a te lelked ölelhet körbe
Engem esténként. Csak a te szíved
Dobban értem hangosan dübörögve
A te hangod szólíthat minden hajnal,
Reggel, délben, este örökkön-örökre.


--------------------------------------------------------------------------------



Paál Zsolt

Falusi alkony
(Egy vers a Ragyogás Szentjei című kitűnő kötetéből)



Már esti harangszót bűvöl a távol,
szürke szúnyograj lebben az égen,
barna imákkal lobban a távol,
s a vörhenyes hússzagú éjben
lépnek a bércek szürke pofával.

Kondul a templom, bomlik a felhő,
roppan az erdő, billeg a nádas,
zörren az ablak, felsír a szellő,
s rebbenő szárnnyal reszket a szárnyas,
ha vérszagú szemmel horkan az erdő.


--------------------------------------------------------------------------------



Murányi Antal

Mit gondolsz?

Fejemben ülepszik az este
Drága csendje
Egész nap váratott magára

Tele szobám csupa jó dolog
Gondolkodom, mit
Gondolsz te arról
Amit én gondolok

Mit tehetnék, várok-vagyok
S gondolkodom, hogy az Isten
(Ez a titkos)
Mennyire nem magabiztos

Embert teremt újra s újra
Tán nem sikerült (vagy már unja)
Egytől-egyig tönkretesz
Elsöpör és újba kezd


--------------------------------------------------------------------------------


Tatár Borisz

Valaki

valaki meghallotta hangomat
hogy öröm hangon dalomat
dúdolom ugrándozva a réten
valaki könnycseppet hordott
a szemében

valaki meghallotta hogy lépek
s kezemet nyújtom az égnek
hol ezer csillag ragyogott régen
valaki könnycseppet hordott
a szemében

valaki meghallotta hogy fogtam
meg az eget, a magasban voltam
hol nyugalmat leltem végre ölében
s a könnycseppet eltöröltem
a szemében





A   H É T   V E R S E

Shakespeare szonettek

20. szonett

Lányarcot festett néked ős kezével,
vágyaim úr-úrnője! a Teremtés;
s gyenge szived, mint gyenge asszonyé, ver:
de nincsen benned csalfa női lengés.
Szemed fényesebb, de nem olyan álnok,
s megaranyozza mind amire nézel,
ki férfialakoddal asszonyálmot
és férfiszemet egyenlőn igézel.
S talán először asszonytestre szánta
Természet-asszony, - de belészeretve
ébredő formád fiúvá kivánta
vágyam számára hasztalan keretbe.
Ó ha már nők kincsévé kelle lenned,
hadd nékik gyönyöröd - s nekem szerelmed!


95. szonett

A szégyen is mily szép lesz, hogy tiéd!
mely, mint a hernyó rózsaillatot,
szennyezi bimbós neved örömét!
s bűnöd mily édességbe iktatod!
A nyelv, ha, napjaid sorát kisérve,
trágár híreknek szórja fűszerét,
nem tud gáncsolni úgy, hogy ne dicsérne,
neveddel megszentelve rosszhírét.
Ó mily csodás lakása lett a boldog
bűnnek, hogy benned lett vidám lakó,
hol szépség fátyla fedi el a foltot,
s minden gyönyör lesz, ami látható!
Ügyelj, szivem, mert nagy jogod jele:
s tompul a tőr, ha félrevágsz vele!


(Fordította Babits Mihály)


Babits megjegyzése: "A leghíresebb szonettek ketteje: egyik talán nőre, második - mint a legtöbb shakespearei szonett - férfira vonatkozik. Ez utóbbi vers 9-10. sorát a fordító némileg enyhíteni kényszerült, nehogy (a költő céljával is ellenkező) prózaian obszcén hatást költsön, mindazáltal az értelem lényegében teljesen hű maradt, s az eredeti éppúgy kizárja a botrányosabb következtetéseket, mint a fordítás 10. sora. - Megjegyzem még, hogy Shakespeare szonettjei csak név szerint azok, s fordításom az eredeti formát pontosan követi."



A   H É T   E L E M Z É S E

Mottó" A műelemző soha nem lehet szabadságon, mert az olyan, mintha Krétára menne nyaralni."

Mai tudományos elemzésem témája Vaskó Ilona Érzéki ébredése, amely a Vazul 21. számában látott napvilágot és imígyen szóla (Zarathustra):

Vaskó Ilona

Érzéki ébredés<br>
A monoton szürkeség szelíd napsugara
Lettél. És minden reggel, mikor kelnék
Végig villansz rajtam.

Míg a reggeli álmos könnyben fürösztöd
Ajkam, én, hogy minden szavad halljam
Csendet sóhajtok érted.

Lassan fölém hajolva, szelíden csókod
Kéred. De e lágy csókban felforr a véred,
Hogy bőröm perzselje.

Két karom útra kel, lelkedet szellőként
Átölelje, édes szerelmünk lángoló ereje
Töltsön meg áhítattal.

Ölelkező vágyaink, míg nászba kezdnek
Álmainkkal, nem vívunk árnyainkkal,
Nem kételkedünk.

A szenvedélytől izzik, vágytól lüktető
Lelkünk, remegve táncol lángoló testünk
Egymásban elmerülve.

Halkan sóhajt már a lélek, nyugodtan,
Csendesedve, álmos könnyben fürösztve
Csókolom ajkad.

A monoton szürkeség szelíd holdsugara
Lettél. És minden este, mikor elaludnék
Végig villansz rajtam.


Hátizsákot fel, esernyőt kézbe! Túrázni megyünk! S hogy miért írom mindezt? Remélem rövid (ám lényegre törő) elemzésem választ ad a kérdésre. Íme:

Vaskó Ilona témaválasztása "nyitott világunkban" hagyományosnak tűnhet, két ember kapcsolatát mutatja be, akik már régóta együtt vannak, együtt élnek. Hagyományosnak tűnhet, amennyiben a testi szerelem versbe foglalása az. A vers hangvétele, a vers stílusa, kifejezésmódja konzervatív, a naturális (sokkoló) jelzők helyett, pompás szóhasználattal festi elénk mondanivalóját. Már ezért külön köszönet a költőnőnek, aki bebizonyítja: "vulgárirodalom" helyett hagyományos szóhasználattal is lehet "pikáns" témát úgy feldolgozni, hogy az ember felkapja a fejét. És estünkben nem a sokkoló, naturális szavak, hanem a nagyszerű jelzős szerkezetek azok, amelyek felkeltik figyelmünket, felkeltik érdeklődésünket.

Na és a vers mesteri felépítése. (Figyeljük csak meg, az első sorok átfutnak a másodikba és hogy ez nem véletlen az nem véletlen!) Hagyomány és pikantéria. Egy kis ellentmondás. A vers maga is egy (nagy) ellentmondás. Miért is? A válasz egyszerű: egyrészt adott a monoton szürkeség (mint állandóság) másrészt itt van a villanás, amely megtöri ezt a monotonitást. Most akkor a vers egy szürke monotonitás, vagy "szenvedélytől izzó" villanás? Vajon melyik az igazi? Vajon a villanás az amely megerősíti, kihangsúlyozza a monotonitást (a kivétel erősíti a szabályt), vagy a monotonitás az alap, amely azért kell, hogy jobban kiemelkedjen belőle a villanás? Én az utóbbira teszem le voksom, már csak azért is, mert a vers indítása, amely egyben megrajzolja a kiinduló pontot éppen a monotonitás kihangsúlyozásáról szól.

A jelzők mind-mind a megszokás, a monotonitás, az egyhangúság kidomborítását szolgálják: szelíd napsugár, álmos könny, lágy csók. A mesterien megszerkesztett szöveg szinte észrevétlenül csap át a szelídségből az izzó szenvedélybe, a ritmus felgyorsul, a szószerkezetek egyre mélyebb érzelmi kitöréseket vetítenek elénk, míg egymásban elmerülve a szerelmesek el nem érik a beteljesülést.

"Remegve táncol lángoló testünk". Ez a vers érzelmi csúcspontja, amely után halkan, csendesedve, álmos könnyben fürösztve jutunk vissza a kiindulóponthoz, a monoton szürkeséghez. Igaz immár nem a nap, hanem a hold az, amelynek sugarai szelídek. Ez a vers tudatosan felépített érzelmi hegymászás, és nem holmi dombon kelünk át, nem, olyan magaslatokba repít bennünket szerzője, hogy talán bele is szédülünk.

Szelíd borzongás fut át rajtunk, amint kívülállóként - ha csak egy vers erejéig is, de - bepillantást nyerhetünk a költőnő intim világába, amelyre kiválóan illik az érzéki ébredés cím. Olvassuk csak el az első versszakot és aztán ugorjunk át az utolsó sorokra! Ugye feltűnik a hasonlóság. Vajon a reggeli "monotonitást" követő érzelem dús együttlét az éjszaka folyamán is megismétlődik? Mindenesetre homályos utalást találunk rá a záró képsorokban!

Kiváló a téma, kiváló a vers szerkezeti felépítése, kiváló a vers íze, zamata. Kell ennél több? Hátizsákot föl, túrázni megyünk! (Ezt azért írtam ide, hogy az elemzés is keretes legyen, mint maga a tárgya.)

Ébredjetek érzékek! Monoton életünkben ezek az intim villanások jelentik a változatosságot. Olvassuk el még egyszer a verset! Engedjük, hogy csak úgy végig villanjon rajtunk! (Csak nehogy irigykedni kezdjünk…)

(Ingotus)



Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014