|
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 51. szám
|
|
V E Z É R C I K K
|
Időtlenül
Számolatlanul pereg a soha nem volt és nem is létező idő. Káprázat csupán, érzéki csalódás. Egyhelyben száguld, ugyanoda ér, ismétli önmagát.
Csak a pillanat örök, a vissza nem térő. Lendülete töretlen, új esélyt ad, mindent megold. Múltját feledi, jövőjét sejti csak. A mában él.
Mindörökké és időtlenül...
(m.á.)
|
|
|
Í G Y Í R U N K M I
|
Marina Béla
Szívlapát
(Barácccsággal, az ÉKT 10. szülinapjára)
10 éve folyik már az a régi nóta,
hogy ki hozta létre, na meg hogy azóta
mégis ki is tette a legtöbbet érte...
és az örök kérdés: hogy vajon megérte?
Létrehozásában egyikünk sem vétlen.
Elnökség, ülések, fegyelmik Cegléden,
bikanyaklánc, slusszkulcs, dámapóker kézben,
így mentek dolgaink a botrányokkal telt
kétezredik évben.
Az idő múltával sok tehetség felnőtt
kezeink közt - s eldőlt, hogy házasnak lenni jobb,
mint néhány tanga, mit tavaszi éjben szőnyeg szélén
hagyva ottfelejtett a Kéj... a jó házasember
ennél csak többet ér?!!!
Hatévesen halt meg. Elsirattuk nyomban,
itt, a BB-házban, fénylő teliholdban,
egy szmsz-vita folyományaképpen.
Még 3 év eltelt, mígnem egy levélben
tudattam, hogy halott...s mint vak tolvajok
más szőlőskertjében, úgy rohantak össze
a hajdan volt Nagyok, üvöltve, hogy MÉGSEM!
Így hát úgy döntöttem, feltámasztásképpen
díjat alapítok - s meg is nyertem...éppen.:)
Szülinapi ciklust zárok le, Elnökök!
Végezetül annyit: AZ ÉKT ÖRÖK,
s a legjobb, mi volt s lesz időben és térben:
Széljegyzet, az Isten végrendeletében.
Bernecebaráti, 2010. október 23.
--------------------------------------------------------------------------------
Nagy Lajos
Barátság
A minap régi emlékek közt keresgéltem,
Hátha valamit találok.
Fényképek, levelek, versek. Nevetgéltem.
Kérdezte is Ákos fiam, mit látok.
Komolykodva válaszoltam:
- Osztálytársak és barátok.
Persze tovább faggatott, hisz gyermek:
- Apa, mi az a barátság?
Agyamba fogalmak tolultak, meg elvek,
De tudtam, hogy szamárság,
és néha mindennél többet ér a példa,
így hát azt feleltem:
- Tudod: a Matyi, az Ákos és a Béla.
- És a Mozó meg a Gyuri? Ők nem barátok?
Nézett rám nagy kerek szemekkel.
- Persze. Már a kérdés is sértés!
Mondtam atyai türelemmel,
És szégyentől piros arcára kiült a megértés.
Ő megelégedett ennyivel, én nem.
Kérdése elkezdte piszkálni az egyik énem,
S így alig aludtam aznap éjjel.
Agyamba számtalan emlék cikázott,
Sok szép lány a múltból, barna, szőke.
Egy rég elfelejtett történelemóra,
Melynek egyik témája volt a karvalytőke.
Sorban törtek rám az illatok, helyek, arcok,
Fáradt voltam, gondoltam jól jönne egy valag altató,
Egy pillanatra már úgy éreztem alszok,
De ekkor beugrott a Szalagavató.
Egy kicsit elfelejtettem a gondokat.
A kocsi lízingjét, és az összes tartozást.
Nem adtam keveset, és nem vártam túl sokat,
Csak néhány jó szót, és az összetartozást.
Egy érzést, amely mint valami Pavlovi reflex
Hozza működésbe a várt hatást,
Hisz arcotok felidézve biztosan meglesz
A vizuális élmény is, azaz a láthatás.
Mitől lesz egy osztálytársból barát?
Kérdeztem újra és újra magamtól.
Persze a válasz adja magát,
ÉV Elnöke választás ma hattól.
Budafok, 2012. november 16.
--------------------------------------------------------------------------------
Revuczky Mátyás
Rozmaringot a Bazsalikomra
Túl rövid az élet, s ha nem a konyhában éled,
Az életnek ízei csak szürke hétköznapok,
De a konyhában, hol laknak az illatok,
A rozmaring kacsintja édesre ebéded!
Tüzed vágyaid forrasztja habbá, s azzá
Mi végett ínyenc nyelved csettint egyet!
Báránynak húsából csak a combját vegyed,
Jöhet parfé,szuppé, antréból a frappá.
Főzz bátran! Kanalad sorsod keveri!
Savát, borsát hintsed, míg karod bírja,
S ha van még, ki forrón szereti,
S látja, messze még a sírja,
Tudni fogod, hogy eljött a Te napod:
Dobd hát rozmaringra a bazsalikomot!
2010. december 28.
--------------------------------------------------------------------------------
Mácz Ákos
REKVIEM
A vers vérbe borult,
A rím elesett.
Az első csatát sem élte túl,
A háború örökre elveszett.
Az ÉKT halott.
Ráomlottak az üres szavak.
Az illúzió tovatűnt:
A barátság nem létezett.
Sohasem létezett.
Az ÉKT végleg elbukott.
Budafok, 2012. május 2.
--------------------------------------------------------------------------------
Revuczky Mátyás
Múzsát kerestem
Múzsát kerestem
és téged találtalak
távolit messzit elérhetetlent
lopva loptad a távolságot
s most fogod kezemet.
Múzsát kerestem
és téged találtalak
akartalak távolról csodálni
énekelni, dalolni neked
most itt állsz előttem
s szemembe nézel:
- így nem lehet.
Múzsát kerestem
s téged találtalak.
Nem oltod vágyamat!
--------------------------------------------------------------------------------
Nagy Lajos
R ekvi M
A múzsa gúzsba kötve
fekszik az árokba lökve
mit magunknak ástunk.
Ha volt is itt, aki hitte,
hogy többre vitte
valaki nálunk
ma már nem itt él talán,
és az árok két oldalán
remegő lábakkal állunk.
S új múzsát keresve
néha kétségbe esve
egymásra találunk.
Mert egy vers az élet,
s legyen bármi a képlet,
egy rímpár a halálunk.
|
|
|
A H É T V E R S E
|
Szabó Lőrinc
Idő
Év évre telt, évekre évtized,
s vitt, forgatott a forgó gömbsziget,
vitt a vén Föld, fényévek tengerén,
föl és le a Tejút fénykerekén,
a robbanás örvényében, amely
mindezt elkezdte. Könyv és sors, ezer
s ezer szikra gyúlt, látó gyökerem
nőtt a kövekbe, lelkekbe, velem
telültek Pest utcái, s én velük,
s lett élet, halál, lett történetük,
s míg minden jött s tűnt, ismétlődve, ma,
tegnap, holnap, mámora, undora
kéjnek s kínnak, gond, s új lakás, Buda,
s második gyerek, s millió buta
tragédia mindig, s komédia:
időtlen fények közt repűltem a
fényszigettenger porszemszigetén
szigetporszemek fényporszeme, én.
|
|
|
A H É T E L E M Z É S E
|
Mácz Ákos
REKVIEM
A vers vérbe borult,
A rím elesett.
Az első csatát sem élte túl,
A háború örökre elveszett.
Az ÉKT halott.
Ráomlottak az üres szavak.
Az illúzió tovatűnt:
A barátság nem létezett.
Sohasem létezett.
Az ÉKT végleg elbukott.
Idei elemzésem első, és egyben utolsó témájául egy (általam) ismert költő olyan versét választottam, amelyet nem lehet tudni mikor írt, és azt sem, hogy kinek, de még inkább minek. Az író eddigi életét mintegy keretbe foglalják azok a sorstragédiák, amelyeket csak az ért meg, akit hagynak megérteni a másokat megérteni vágyók. Ez a mű is egy ilyen életszakasz lezárásaként születhetett, melynél a költő figyelmen kívül hagyta a bölcs mondást, miszerint:
"Mindennek a vége, egyben valami újnak a kezdete is!"
Attila (mert én így szólítom gyermekkora óta) valódi lelkiállapotát nem adja vissza teljesen a vers hangulata, hiszen én találkoztam vele a hétvégén. Sokkal rosszabb hangulatban volt. És ez az, ami biztató, ez az, ami reményt adhat nekünk olvasóknak. De vizsgáljuk meg közelebbről a sorok jelentését.
A címválasztás nem túl szerencsés, hiszen a rekviem (requiem) eredetileg gyász vagy halotti mise megzenésített részeiből kialakult zenei műfaj. A requiem szó latin eredetű, jelentése "nyugalom, nyugodni". Az író viszont nem tűnik nyugodtnak. Sőt zaklatott lelkiállapotát mi sem tükrözi jobban, mint maga a vers. Nem búcsúztat, nem megnyugtat, hanem indulatosan odamondogat, kóstolgatja a címzettet, akinek a valódi kilétét egy mozaikszó mögé bújtatja. (Én persze tudom, kire gondol. Te is Matyi? :)
Az in medias res kezdés szívbemarkolóan horrorisztikus felütést ad a műnek. A már-már spártai harci indulókra emlékeztető első két sor lakonikusan szociopata tényközlése végigkíséri az egész költeményt. A negyedik sorban olyan indulatok kelnek útra, amely teljesen összezavarja az írót, ami által jól hangzó, de értelmetlen gondolatra ragadtatja magát: "A háború örökre elveszett."
A nemcsak olvasó, hanem befogadó közönségben (és persze a túlművelt elemzőben) itt azonnal felmerül a kérdés: Vajon ki háborúzott, kivel? A rím a verssel? A rekviem a rímmel? Netán a barátság a kőolajvezetékkel? Számos megválaszolatlanul maradó belső vívódás.
A következő mindössze 3 szóból álló mondatban közel 12 évet zár le a költő. Teszi persze mindezt a saját nevében, a saját felelősségére. (Először arra gondoltam, hogy csupán elírás történt. Melléütött a klaviatúrán a szerző, és valójában azt akarta írni, hogy a BKV halott. De a szövegkörnyezetből végül kikövetkeztettem, hogy vélhetően mégis csak az ÉKT-ra gondol.)
A második strófában egy megkeseredett ember utolsó segélykiáltása dörömböl a dobhártyánkon. Általánosságban ír, mégis konkrétak a szavak, amelyeket csak az nem ért meg, aki nem akar. Itt a vájt szemű irodalomszerető közönség azonnal felfigyel egy ún. Freudi elszólásra:
"Az illúzió tovatűnt:/A barátság nem létezett."
A költő talán tudatosan, talán véletlenül, de feltárja valódi titkát, elárulja magát, és ezzel a barátságot is. Hiszen számára az csak illúzió volt ("csalóka ábránd, látszat, önámítás"). Valójában sohasem létezett, sohasem hitt benne. Vajon akkor hogyan kérheti számon másokon, a barátain, akik viszont hittek benne?! Ez a vers valódi költői kérdése.
A csoda mégis az utolsó sor elolvasása után következik be, hiszen mint mondtam:
"Mindennek a vége, egyben valami újnak a kezdete is!"
Hiszen ÉN ezt követően döntöttem el, hogy megírom ezt a kis elemzést, és ezzel Főnix madárként keltettem életre a költemény már halottnak hitt tárgyát, azaz az ÉKT-t!
ÉLJEN AZ ÉKT! ÉLJEN A BARÁTSÁG! ÉLJEN AZ ELEMZŐ!!! :)
Nagy Lajos
|
|
|
