ÉNEKES VAZUL
Tartalom
A folyóiratról
51. szám
2013. 11. 02.
50. szám
2008. 04. 11.
49. szám
2007. 12. 24.
48. szám
2007. 12. 07.
47. szám
2006. 11. 19.
46. szám
2006. 07. 13.
45. szám
2006. 05. 11.
44. szám
2006. 04. 10.
43. szám
2006. 03. 12.
42. szám
2005. 12. 24.
41. szám
2005. 10. 24.
40. szám
2005. 09. 19.
39. szám
2005. 05. 22.
38. szám
2005. 03. 23.
37. szám
2005. 02. 03.
36. szám
2005. 01. 09.
35. szám
2004. 09. 04.
34. szám
2004. 05. 17.
33. szám
2004. 03. 15.
32. szám
2003. 12. 16.
31. szám
2003. 10. 18.
30. szám
2003. 09. 07.
29. szám
2003. 08. 12.
28. szám
2003. 06. 10.
27. szám
2003. 04. 11.
26. szám
2003. 03. 04.
1-25. szám
2001-2002
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 38. szám
V E Z É R C I K K

Cintányéros Cudar Világ

Amikor verset írsz, mire gondolsz? Amikor gondolsz valamire, verset írsz róla? Hogyan és miért alkottok, élő költők? Bárcsak belelátnék fejetekbe! Miért írtok, ha írtok? Miért arról éppen, amiről? Miért? (Most játszom az értetlent…)

Én például akkor szoktam verset írni, ha valami miatt bekattan az agyam, aztán hajrá. Lesz, amilyen lesz. Szól, amiről szól. (Általában olyan is amilyen). Például, ha azt hallom "cintányéros, cudar világ", akkor én azt mondom, hogy be akarok kattani és én is akarok ilyet kitalálni. De lehet-e tudatosan? Nekem nem megy. És ti, élő költők, ti miért írtok, ha írtok? És miért arról, amiről? Annakidején a költők történésekről írtak, Petőfi forradalmi verseket írt, Ady borradalmi verseket írt, Arany mindent megírt, ami történt. Mai költők, ti miről írtok? És miről akartok írni? Akartok-e verset írni az Orbán-bányákról, akartok-e verset írni a "sajnos, hál istennek"-ről? A gazdatüntetésről? Népszavazásokról? Inflációról? Deficitről? Képviselői testületről? Magyar fociról? Szervezett bűnözésről? Kátyúkról? Dugókról? A médiáról?

Annak idején a költők arról írtak, ami fontos volt. És ma miről írnak? Arról, ami nem fontos? Vagy a mai fontos dolgokról nem lehet verset írni?
Ki tudja?
Hát akkor hogyan és miért alkottok ti, élő költők?

Cintányéros cudar világ. Egy mondat, amelybe belesűrűsödött az emberiség. Hibátlan mondat. Ilyeneket akarok írni. (De nem tudok…)
És ti, élő költők, ti miről akartok írni? És miért arról, amiről?

Ingotus



Í G Y   Í R U N K  M I

Revuczky Mátyás

Óévbúcsúztató szonett 2003

Cifra toll ír csinos verset
Szép szavakat hímez hozzád
Cifra toll ír csinos verset,
Vigyázz, veszik, elkapkodják!

Elkapkodják, elferdítik,
Valós világ Isten hozott,
Rímek, képek, egymást tépik
Valósabb a légből kapott.

Cifra toll ír csinos verset
Ezt akarod? Írok százat!
Hegye kopik, egyre nyersebb,

Mázat kenek, tucat mázat!
Cifra toll ír csinos verset,
Mennyit akarsz? Írok ezret!



Í G Y   Í R T O K   T I

OLÁH - SZILÁDI - SZŐNYI - DAN
(ÉKTfórum közös vers)

Verseljek-e?

Ki mondja meg miért jobbra jár az óra?
Ki látta a holnapi napot tegnap óta?
Mikor fekszem le ma ágyatlan valómba?
S verset írjak-e? Írj!

Minek a tinta,
ha olvad papírba?
Ó, Múzsa adj lelket
testemnek, mert így
lélektelen, nem írhatom, csak azt,
mi gyalázatos nekem...

Lélektelen még a tinta
bemártom gyűrödt papírba
arcom, kezem beléteszem
amint vagyok átölelem
kezem, csókom mind elissza
már az enyém: lelkem szírma

Verseljek-e?
Ha minden fáj és feszít?
Verseljek-e,
ha a szenvedés lángja pörköli lelkem...?

Verseljek-e
örömben, szerelemben,
hiány-bőségben?
Szeretetlenül neked
a szeretetlenségben...

Verseljek-e
a hitről, mit ad Isten?
Eszmékről talán,
amik szót sem érdemelnek?
Szelíd szavak kellenek.

Itt az órám, leteszem.
Itt a könnyem, s torkom is
átmosodott minden kincsem
szavak sodrán kis kavics
Letérdelek száműzötten
kitagad az éjszaka
lapok könnye rámvilágít
boldogságom színpada

Csillagszemek rám tapadnak.
Nem ismernek fondorlatot.
Legtitkosabb magányt hordják.
Sejtjeimben hullámozzák:

- Ok kicsi Krisztusi Erő.
Sok pici emberi jel Ő.
Mindnek a lelkében eljő.
Szemből felismerhető -

Új idővel érkeztél
a változó időbe -
hamis időérzékűek
között sosem tudod meg
pontosan hány óra...

Az idő addig bőszen telik,
s homokszemek peregnek.
Nem tudhatod mi vár még
rád, hogy jut-e neked valami
más.

De kedvem nem szegi
már a homályos jövő,
Kérlek, kérlek Ó mindent
eggyé szövő: Legyen
béke és nyugalom,
a világban végre irgalom....

verseljek-e, ha már
nem lesz semmi
Az élet nélkülem
lesz kénytelen menni

verseljek-e, ha nem olvassa senki,
s fakó szirmokat ölelve
pokolra kell menni
boldogan, nevetve...

--------------------------------------------------------------------------------


Vass Csongor

ŐK

néha rímtelenek
alakjuk zavaros
csak úgy megszületnek
még ha nem is hivatalos
néhányuk a földi világra
sík papír lapjára
mégis rákerülnek
még ha nem is várja
őket más csak én
vagy sokszor én sem
csak egy szemetes
némelyikük érthetetlen
egy része gyerekes
versenyre nem vittem
magukban is nyertesek
és nyertes lettem és is általuk
mindig életerőt nyertem
versenként meghaltam és
újra megszülettem.

Kolozsvár, 2005. január 13.

--------------------------------------------------------------------------------


Horváth József

Kerek világ

Szavak csengőit függesztem ujjaidra
Emlékeim selymét törzsed köré tekerem
Illóolajával az időnek vállad balzsamozom
És néha csak hogy alszol, azt figyelem

Lelked barackjával táplálod lelkemet
Múltad kútjából húzol friss vizet
Mosolyod patak, kavicsok fogaid
És néha csak hogy alszom, azt figyeled

Ujjadról most leveszed csengőim
Elillan az idő, a selyem földre hull
Kutadat most nem kutatja szemem
A patak egy sziklának nyomul

Majd szóló csengőket aggatsz ujjamra
A csermely kerüli a sziklát
Barackmagot rejtek lelked kosarába
És figyeli álmunkat a kerek világ

--------------------------------------------------------------------------------


B. Huszta Irén

Már megint

már megint
igaztalan vádak
sor-nyilai
űznek-sodornak
egyre távolabb az emberek
farkashadától
ki
ki ebből a látszatvilágból
hol hazug jelmezek
hang-özönétől
néma az igaz
szív
s elcsitul a szeretet szava
keresztre feszül
a hit
a jóságban
már megint
jobb
ha maradok
magam

--------------------------------------------------------------------------------


Dienes Tibor

Mosolyod nélkül


Mosolyod nélkül
elnyelt a város,
zajosan hideg az éj,
körülöttem a hiány;
a csontom is fáj.

Keresetlen szavaimban
ki-vagy elég a magány?

--------------------------------------------------------------------------------


Lénárd József

A színes négyzetek

Pálinkás Mariann "NÉGYZET A NÉGYZETEN"
kiállítására - KÖZELÍTÉS MŰVÉSZETI EGYESÜLÉS


Geometriából kell kibontakozni
- mondják a tudósok - a valóságba.
A képek együttes perspektívája
már az első érzék. Hogy lehet látszani?

Most nem kell a keret. A fénynek árnya
itt a rövidülés. Négyzetek színei
mint szitáló táncok. Szaladó húrjai
a tér mélységének egyik lágy vágya,

és a sorbarakás. A varrógép ecset
lett, és minden szerszám, tárgy, ami kellett
már fénytelen háttér. A kezek hatalma

változó valóság itt, képek színpada.
Színészek tánca térbeli négyzetek
Ruhájuk szétszórtan, színesen lengenek.




--------------------------------------------------------------------------------



Lajos Béla

Az Idő

Nem tudod, mert erőd hozzá nincs a mát
feladni, s a Holnaphoz nincs hited.
Percek irdatlan sűrűje meg kivet
magából és teremt harmóniát.

Pillanat az Élet! Az Idő-örök!
Tudni kell: a Törvény igaz, való:
egyszer majd halnunk kell, s mint roncs hajó
eltűnünk...de fenn, óriás Körök

pörögnek tovább, a Nagy Törvény szerint:
s míg a molekulák harca megint
kilövi a Térbe, értelmünk javát:

végtelenül nagy dolgok zajlanak:
a neutronok és a protonok
átélik a Teremtés pillanatát.

--------------------------------------------------------------------------------


Bodonczi Miklós

fodros firkálmány
nem hősköltemény
csak a betűket firkálnám
így döntöttem én

lerajzolni az élet jelét
mi velünk van örökre
feltűnő élénk pecsét
vérünk varázsolja vörösre

feltűnő firka
nem verses
bégető birka

neki bégetni terhes
mennyei mirha
áld minden terhet

--------------------------------------------------------------------------------


Pákozdi Gabriella

eredéstől születésig

aranysárga
álom-rózsa
bíbor ég
      cérna-lét

csontszín reggel
derűs okker
ezüst éj
      émely-tél

foltban dobban
gömbben szunnyad
gyöngyszín lét
      hamvas kép

izzó szitok
írott titok
jeges rém
      kegyes fém

lila ráncú
lepke harcú
lányka-lény
      Luca-fény

2005. február 8.

--------------------------------------------------------------------------------


Simon Zsolt

Ég-tiszta neved

Fáradtan néznek
farkasszemet velem az
öreg falevelek;
kopott padon ülve
ezerszer ismétlem nevedet.

Cipőm orrával kavicsot
rugdalok,
lassú ma a folyó;
a híd alatt az éjjel
biztosan rosszat álmodott.

Fagyos földön riadt madár
csőrével félénken neszez,
valami lassú tűz kéne,
ami összegyűjt minden
meleget.

Végre előbukkan a nap,
halvány mosoly a megtört
arcon;
kutya ugat, szél kiállt
egy távoli utcasarkon.

Zsebre dugott kézzel
túlnézek a hídon;
csípős a szél, könnyet facsar,
sós melegét engedem,
mossa le az arcom.

Elindulok.
Mögöttem fák, barna folyó,
ugató kutyák, a híd;
ám bármily' messze vagyok tudom,
ég-tiszta neved hazahív.

--------------------------------------------------------------------------------


Baranyai Csaba

Tavaszváró

Nem jössz Tavasz, mert annyira várlak,
Majd Mohamedként eljövesztelek
Ősmagyarként ős táncom járom
Hogy lángom lobogtatva megidézzelek


Nagytarcsa, 2005. 03. 11.



A   H É T   V E R S E

Szabó Lőrinc

A TÚLSÓ PART

S ez lett fontos az Istenek előtt.
Áldottak voltak a titkos erők,
melyek a túlsó partra vittek át,
ahol a lélek elejti magát,
ahol gyógyul a fájó akarat,
ahol bilincsét oldja a tudat,
ahol levedli magányát az Egy,
ahol a Sokba az ember hazamegy,
ahol félelem és vágy megszünik,
ahol az ész nem érzi szárnyait,
ahol a cél leteszi fegyverét,
ahol tárgytalan merengés a lét,
ahol úgy ringunk, mint tücsökzenén,
ahol már puszta közeg az egyén,
ahol én jártam: minden pillanat,
ami csak rávesz, hogy felejtsd magad:
ami, álmodva, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete.



A   H É T   E L E M Z É S E

Mottó: "A bukolikus költészet is megbukhat olykor az elemző oltárán."

Mai tudományos elemzésem témája:
Szőnyi Bartalos Mária

SZÉKELYFALUSI REGGEL

Csaba útján járva ébred
álommaradék szemmel
csattogófejű csatakanca
csemmegve cseppint

Ejebuja! Éjjelibátor!
kiált - mert gancit
meg égbekiáltót
guruzsmál…

Emez - Hadak útján
még szundikál…
Amaz - ijedtében
nagyot kikirel…

Kota - koszta megrankodik…
Csatakanca repeszt - ripakodik…
Terittezik - terpel - zsanál…
Ühöjtöz - zürtyöl - zsunál…

Nannyo lába bezsergő…
Legyen-e angyalbegyerő?
Készülődik…aztán…
meggondolja magát…

Kaporért ámbolyog -
rálép egy barátfejre…
beken a kezében…
álivánka lesz ebéden!

(Komárom-Szőny, 2004. július 17.)

Amikor először olvastam a verset egy kicsit megdöbbentem, másodszori olvasásnál aztán nagyon. Bevallom azt is (bár ilyet egy hivatásos verselemző nem szokott tenni) először nem értettem a költeményt. Ez persze csak napokig tartott. Ha úgy akarnám kezdeni, ahogy Ingotus, azaz főszerkesztő úr az előző számban tette azt írnám: Először is szögezzük le, az alliteráció az alliteráció. E felől kár lenne vitát nyitni. De nem akarom úgy kezdeni, és legkevésbé úgy folytatni, ahogyan azt nagyra becsült rovattársam. Én "Nem adhatok mást csak mi lényegem." (Madách: Az ember tragédiája)

Amikor harmadszor is nekifutottam a költeménynek egy régi édesség reklám jópofa szlogenje jutott az eszembe: "Chokító. Ronda, de finom!" Ekkor értettem meg, hogy ezt a verset nem úgy kell olvasni, látni, felfogni, mint a többit. Ebben a versben ízlelgetni kell a szavakat. Csámcsogni rajtuk, újra megrágni, lenyelni, felbüfögni, majd kiköpni. Ha még ekkor sem érezzük azt az utánozhatatlan székely falusi hangulatot, amely szétárad a szánkban… akkor elemzést kell róla írni.

Már első olvasásra is feltűnt, hogy a mű 6 versszakból áll. Ezt azonban gondolom más is észrevette. A szótagszámokat viszont nem hiszem, hogy sokan összeadták volna. Én sem tettem.
Egy kicsit furcsa volt Paál Zsolt Adagio-ja után olvasni ezt a verset. Az jutott róla az eszembe, amikor az egyetemen az évfolyam legjobb tanulója után kellett bemennem szóbeli szigorlatra. Én is tudtam valamit, de másként hatott volna, ha olyan után jövök, aki egy szót sem nyögött ki. Nem véletlen hát, ha az volt az első reakcióm, hogy kinyomtatom és széttépem, de aztán újraolvastam. Csak ez után nyomtattam ki. Persze nem azért, hogy széttépjem, hanem azért, hogy kielemezzem. Azért, hogy újragondoljam. Azért, hogy újragondoltassam.

A vers mikrokörnyezetében valószínűleg teljesen egyértelmű. Azáltal viszont, hogy megjelent az Énekes Vazulban, amely ma már tényként kezelhetően kishazánk egyik legnagyobb amatőr internetes irodalmi folyóirata némi magyarázatra szorul. Ki más lenne erre akkreditáltabb, mint a mai magyar amatőr verselemzés legnagyobb egyénisége, azaz jómagam.

Az első versszak maga az alliterációk gyöngyszeme. Úgy is mondhatnám, hogy a csalliterációk csimborasszója. A csébetűk csodás csapata lenyűgözően cseng, még akkor is, ha hirtelen egy kicsit erőltetettnek tűnik. Szinte látom magam előtt, ahogyan az álmosan ébredő nőstény természet nyála a párnára csöppen. Vagy ahogyan Mária írná:

Röttyen a plönyál, de még szunyál
Mégsem szutykol a bröközsnyál.

A második versszakot csak az nem érti, aki elolvasta. Nincs is mit magyarázni rajta. Tulajdonképpen bukolikus roma allegóriák egy sorozatát indítja el, amely aztán folytatódik egészen a negyedik versszakig. Valljuk be őszintén a 4. strófa valamennyiünk kedvence. Nem hagynám ki semmiért, hogy ide ne idézzem:

"Kota-koszta megrankodik…,
Csatakanca repeszt - ripakodik…
Terittezik - terpel - zsanál…
Ühöjtöz - zürtyöl - zsunál…"

Az első három versszak után kíváncsian vártam, hogy vajon eljön-e a katarzis. És akkor szinte berobbant a 4. versszak 4. (hangutánzó)sora: "Ühöjtöz - zürtyöl - zsunál…" Itt jutott először eszembe komolyan az öngyilkosság, de nem bírtam ki, hogy ne tekintsek tovább, hogy ne lássam a mű végét. Bár fordítva lett volna (a mű látta volna az én végemet).

Kíváncsi vagyok, hogy valaki rajtam kívül megpróbálta-e visszafelé elolvasni a verset? Ugye milyen meglepő? Úgy sem rosszabb.
Persze nem szeretném nagyon lehúzni a művet. Most essen szó arról is, ami tetszett benne:
Nagyon jó és sokat ígérő a címválasztás.
Az író neve is alkalmas a publikálásra.
A helységnév és a dátum pedig egyszerűen nagyszerű.

Természetesen a fentiek csupán az én véleményemet tükrözik, nem feltétlenül a makro-környezetét. "De hát ez a rovat (sajnos, hál istennek) nem az udvarlásról szól, de nem ám! Aki egyszer bekerül a Vazulba, bitangul kockáztat. Megmérettetik, és verslábakra szedetik.…bármikor vádliból lecsaphat a véres bárd (toll), az elemző tegező bonckése kéjesen villan, ízekre szed…vájkál, analizál, összegez, ítéletet hirdet és megmond." (Ingotus)

Dr. Nagy Lajos
Hivatásos árokásó


Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014