|
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 43. szám
|
|
V E Z É R C I K K
|
Meseország, álomsziget
Ott jártam én. Meseország álomszigetén ébredtem. Ott, ahol a csoda valóság. Ahol mindenki mosolyog, és őszintén neked örül. Ahol mindenki alkuszik, de senki sem megalkuvó. Ahol a lélek, a család és a hagyomány a fontos. Ott a pénz nem számít, mégis gazdagok az emberek. Ahol mindenre van idő, mégsem rohan senki. Ahol nem szokás az érintés, mégis magával ragad mindenki. Ott, ahol minden nap ünnepnap. Boldog emberek közt jártam én.
Álmodnék újra, álmodnék tovább, ébrednék ott, ahol a csoda valóság. Meseország álomszigetén.
(M.Á.)
|
|
|
Í G Y Í R T O K T I
|
Kiss Ferenc Szabolcs
Felfedezetlen
Ki ismer engem?
Ki mondja meg
ha meghalok,
hogy élek s még
itt vagyok
felfedezetlen?
--------------------------------------------------------------------------------
Vékony Andor
(Nőnap után)
Krémszínű rózsa,
karcsú, zöld palackban. Csak
Te ölelsz így át.
--------------------------------------------------------------------------------
Demeczky János
csillagok kútja
mélységes a csillagok
kútja
megcsillan
vizén
a szem
kavicsot ejt
kezéből
az óvatlan
a csobbanás
csak puszta csend
--------------------------------------------------------------------------------
Baranyai Csaba
Lobogó
Szaggatva, rohamokkal tépi a szél,
Csattogva, vihar kénye-kedve szerint
Rúdroppantva lobog a nőtlenszálló előtt.
Mely kor az,
Hol nem becsületért, hősiességért és
Halhatatlanságért nő semmiből magasba?
Most nem jelekkel üzenő,
Hadicselre hívó néma csataszó,
Halottakat sírni mered az égnek
Eme éjfekete lobogó.
--------------------------------------------------------------------------------
B Huszta Irén
Mondóka
Tó vize csobban
Nap tüze lobban
Szívem a víz
Lelkem a tűz
Napra ha nézek
Máris elégek
Lángja lobog
Szíve dobog
Holdra ha látok
Sújt ver az átok
Lélekölő
Éjszaka jő
Vízbe merülten
Égve lehültem
Kell ez a tűz
Jó ez a víz
Tűzbe vetődtem
Láng körülöttem
Hamvas az ég
Életem ég
Lelkem az égben
Testem a földben
Nincs aki vár
Szép a halál
Tó vize csobban
Nap tüze lobban
Éltet a víz
Elvisz a tűz
--------------------------------------------------------------------------------
Váradi 'Hurráoptimista' Róbert
Csak az emlék...
látod,
harangok kongásába
oszlik a titkos novemberi köd,
életlen kontúrok mindenhol...
(hiába.
csak az emlék halálmadara röpköd...)
látod,
már füstillatú agóniába
fullad a hópelyhek jégtánca;
olvadó jégcsap mindenhol...
(hátha...
bárcsak az emlék halálmadara elszállna!)
látod,
a tél ormairól hóvirágba
menekül a reszkető tavasz;
fáradtan vibrál már valahol...
(ki tudja...
csak nem az emlék halálmadara az?)
látod,
amott repül egy eltévedt lepke…
vajon megússza-e élve?
bágyadt tücsökciripelés zúg mindenhol...
(jaj, ne.
sejti-e, hogy halálra van ítélve?)
2006-02-25
--------------------------------------------------------------------------------
Lénárd József
Egy kicsi kérdőjel
Incselkedésed asszonyi fény.
Benne fürödni, vágy muzsikál.
Táncban ölelni mégis erény,
s ha udvarolnék, elfogadnál?
Felkérlek hát egy táncra, tangó.
Lágy zenéjére érinteném.
Kezed kezemben már daloló
helyben topogás, s tested felém.
Látom az erős fény-csobogásod.
Zenél a tested, pulóveres kép.
Sokszor vártam s talán te is vártad,
szabaduljon fel a kötözött fék.
Kíváncsian várom válaszodat.
Ha csak annyit írsz hogy, hogy képzeled
attól függ hogy felkiált a szavad,
vagy oda írsz egy kicsi kérdőjelet.
--------------------------------------------------------------------------------
Kalóz Pepi
(változatok Zalán Tibor motívumaira)
fáradt kövek
fáradt kövek ülnek a ködben,
felhő görög a völgy fölött,
távoli fényben borzong az élet,
tétova álom a csönd mögött
vágy szene izzik, lobban a lángja,
gyenge a harcra, a köd örök,
kihunyt és vére festi az inged,
tűzpiros folt a szív fölött
déli szellő, hozz puha álmot,
északi csillag, te adj erőt,
keleti napfény, sugarad várom,
nyugati dallam hangja előtt
fáradt kövek ülnek a ködben,
felhő görög a völgy fölött,
távoli fényben borzong az élet,
tétova álom a csönd mögött
--------------------------------------------------------------------------------
Halász Ildikó
Csodáld a verset...
Félrevezetnek. Nincs helyes út.
Csak előlünk rejtett, titkos ösvények vannak.
Sok hamis barát ölel.
S az igazak, oly kevesen maradtak.
Itt, hol a szépség és szerelem ipar lett,
Értéktelen, mit teremtett józanész és munka
Tántorogva hiszünk tovább, mégis
Pedig nevető senkik ülnek nyakunkba.
Csodáld a verset.
És ne engem, ki szolgája vagyok csak a szónak
Tudja minden sor, mitől félsz, mire vágysz:
Egyszerre lehet tükre Rossznak és Jónak.
A verset csodáld hát.
Mert nem alkuszik, mert fájón igazat mond.
De gyógyít, ha akarod, ha érted,
Mikor szívedbe gyűlik és táncba kezd benne a gond.
Bp., 2005. augusztus 4.
--------------------------------------------------------------------------------
Egry Artúr
December
harangok szólnak még, szárnyas hangú félrevert imák,
köd térdel a mellkasunkra, ahogy a k? növeszti
bennem s benned kihajtva hatalmas szirmú bánatát,
az egész ránk telepszik, befon, szétárad és dagad,
jobbágy-daróctól nyomort izzad velünk ez a kocsma,
s december szégyenét?l, bárhová szám?znéd magad!
Budapest, 2006-03-07
--------------------------------------------------------------------------------
Háromszéki Eszter
Szakítás
Megérkezett a várva-várt eső
Vége a szép napoknak
Gyűlnek a viharfelhők
Sírok
--------------------------------------------------------------------------------
Dányi Tibor
Ballada
Szereted barna bőrömet,
tavaszra hófehér
Öleled feszes karom,
pár évre semmit ér
Hajamba túrsz, de
azt is elhagyom
Mit adok majd akkor?
nem tudom
|
|
|
A H É T V E R S E
|
Weöres Sándor
A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, eleven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
|
|
|
A H É T E L E M Z É S E
|
Mai tudományos elemzésem témája, Pákozdi Gabriella verse, Nyárutó címmel, sőt, mai tudományos elemzésem címe Nyárutó, Pákozdi Gabriella témával.
Mottó: "a hossz nem számít, az élmény a fontos"
Pákozdi Gabriella
Nyárutó
Ledér függönyök mögött ebéd csörömpöl.
Kacaj siklik a bolt sárga falán.
Vén diófánk árnyéka fáradt tacskó.
Elment a busz. Nem is jön több talán.
Pákozdi Gabriella verse több, mint Vazulba bekerült. A 42-ik szám egyik gyöngyszeme, sorsát pecsételte meg ez által, kielemezendő, kirakatba rakandó és rakatott.
Egy hosszú, rekkenő sóhajtás télközepén tavaszelejébe a nyárutóról. Mert sárga bolt minden sarkon van, mert vén diófa minden udvarban áll, mert fáradt tacskó minden küszöbön piheg, mert ledér függöny minden ablakon matat, mert kacaj minden torokból siklik. Mert az ebéd az mindenütt csörömpöl. De a busz! A busz? A busznyi?? Az elment. Az nem jön többet. Vissza se néz, ránk se szuszog többé. Pöffenő nyikorgása kanyarként vésődik fülünkbe. Ennyi és nem több, ami belőle marad. És tényleg nem jön több! Egy hosszú, rekkenő sóhajtás télközepén tavaszelejébe a nyárutóról a vágyakozóknak. Mert a busz a tavaszeleje és az nem lesz több. Madárjós? Időjós? Nem tudom. A vers hangulatot hordoz, dúdolom sorait a márciusi hóesésben.
(Ingotus)
|
|
|
