|
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 26. szám
|
|
V E Z É R C I K K
|
III. évfolyam 1. szám - főszerkesztő még mindig: Ingotus
Január, Február - Itt a NYÁÁÁÁR!
Mottó: "A felcsendült barázdavilágban mohó fecsegéssé fajul a jaj." (Ismert szerző)
Sok szeretettel köszöntöm Olvasóinkat, régieket, újakat egyaránt. Társaságunk él és virul (irul - pirul), az Énekes Vazul töretlen lendülettel halad a hallhatatlanság felé. Számtalan levél érkezhetett volna, aggódva kérdezték az emberek, mi a késlekedés oka elnök urak, lesz még az idén Vazul? Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér? Többünket megszólítottak az aluljáróban! (Elnézést, honnan indul a 49-es villamos, kedveském?) Többünk esemes üzeneteket kapott! (Az ön egyenlege 300 forint alá csökkent.) És akadt olyan is, hogy egyszerűen nem ismertek fel bennünket az utcán!
Tény: a januárt tisztességesen ellazsáltuk - látszólag. A felszín alatt azonban olyan horderejű események indultak meg, olyan döntések születtek, amelyek nem maradhatnak szó és reméljük nem maradnak eredmény nélkül. Az Egy Gyűrű Mordor éjfekete földjét tapossa, (egy másik Laczkó drámaíró úr ujját ékesíti) a fegyverzetellenőrök szedelőzködnek; a háború küszöbön van. Baljóslatú, bús népként szemléljük a történéseket 8 mérföldes léptekkel haladva Ajrópába. Mielőtt azonban a politika ingoványos talajára tévednék, vigyázó szememet inkább saját házunk tája (értsd É.K.T.) felé fordítom. Mert a szappan folyik tovább, mert az opera kell. Saját házunk, saját lakásunk, saját termünk. Az első elnök is meg van, aki beköltözik a villába. Villába költözik. A sajátjába. Talán nem véletlenül.
Javában zajlanak a hangos versek felvételi munkálatai, javában zajlik a Balassi terem (a villa) felújítása, nyitás (ülés) hamarosan. S alig szárad meg az olcsó diszperzit a még olcsóbb fűrészporos tapétán, s már (nem smár!) hallható is az ÉKT az Interneten - egy mostanában induló irodalmi rádió hullámhosszán lovagolunk. (http://irodalmiradio.fw.hu) Az ÉKT fórum haló poraiból újjáéledt. S bár (nem sbár!) a tél még utoljára megmutatja erejét, mi fricskát mutatunk neki, mert jól tudjuk: Január, február, itt a NYÁÁÁÁR! És itt van Victoria Beckham is egy festmény erejéig. (Hol is?)
Itt a harmadik évfolyam, itt az első szám, benne:
Az Így írunk Mi -ben tovább öregbítjük kétes hírnevünket, valamint bemutatkozik M.Á. - a verselemzők már fenik tollukat!
Az Így írtok Ti-ben felbukkan néhány új arc, új ízekkel, új versekkel. Paál Zsolt, Papp Nikolett, Jacsó Miklós, Halász Ildikó, Vaskó Ilona, Hujber Dávid, Szabolcsi Erzsébet, Karaffa Gyula, Szabadai Viktor, Koncz Teréz.
A hét verse SZÉP passzív ellenállás, útkeresés, útmutatás. Semmiképpen sem nem tagadása valaminek, vagy annak ellenkezőjének. :-)))
A hét elemzése nem hagy kétséget afelől, hogy az ÉKT EU kompatíbilis. Ha nem hiszed, hívd az EU vonalat! Vagy az ügyvédedet…Minden költő jól jár a csatlakozással? A válasz elvitathatatlanul és visszavonhatatlanul igen. Ha belépünk az Unióba, egymillió dolláros hangjegyet kap Mindenki, aki a Vazulban publikál! És az is, aki nem, mert mi nem vagyunk kirekesztők, bár jól tudjuk, a Vazulon kívül nincs élet. Vagy mégis? :-))
|
|
|
Í G Y Í R U N K M I
|
Nagy Lajos
Ordítsd a világba!...
Ordítsd a világba bánatod,
Ordítsd! Hisz meg sem bánhatod
amit nem tettél meg, s már láthatod,
Hogy lényeddel lényem áthatod,
De érzelmed pénzre nem válthatod,
S csak könnyeid gyárthatod,
De, hogy nevetni fogsz azt várhatod...
Ordítsd a világba bánatod,
Üvölts! Csak úgy hányhatod
a többiek szemére hányatott
életed, melyre a szenvedés
bélyege mindent rányomott.
Letörölnéd a sáros lábnyomot,
De karod gyenge, hogy kitépje a gyomot.
Ordítsd a világba bánatod,
Kiálts! S ezzel részben átadod
Fájdalmaid tengerét,
mely belőled áradott,
S az évek súlya rád rakott,
S én majd várni foglak ott,
Hol nem leszel elkárhozott.
--------------------------------------------------------------------------------
Revuczky Mátyás
Ajtót nyit felém a remény
Ajtót nyit felém a remény.
Hosszú útról húzom igám,
Vállamon a kereszt nem ereszt,
S vaskos árkot váj a
Fájdalom a földbe, talán
Az eső veri az ereszt,
Vagy az ideg járja
Ütemes táncát?
Ajtót nyit felém a remény.
Nyikorog a csoda, a bús világ
Szagát lemossa a kiszűrődő
Zajfoszlány, amint az ajtó
Mosolyogva kíván
Jó éjszakát a lenyűgöző
Palota előtt.
Szentéj, hol szemhéj
Csukja örök álmát szorosra.
Ajtót nyit felém a remény.
S én elfutok, mint egy megriadt gondolat.
--------------------------------------------------------------------------------
Mácz Ákos
Akvarell
Képed előtt térdel a jelen,
hol tegnap és holnap összeér,
vad vágyak színei szelídülnek,
végzetem megmérgezett.
Eső ha jő, az éveket siratja,
mit nélküled ért meg a férfikor,
s a hit, mely érteni érted hivatott
a sorsot hívja féktelenül.
Szemed rejtett mosolya még
kérdez, hív szótlanul,
s néma válaszod, ha ellobban:
csak a csend, csak a szívem szól.
2003. márc. 1.
|
|
|
Í G Y Í R T O K T I
|
Paál Zsolt
A legszebb ifjú hölgynek
Bár nem hív bús engemet ajkad temploma. Csak a
szív hite tartja a lelkem és általa él,
Mert hallgatag ajkadat érzi a hajnali szent tüzű fényben,
s szép szemed álmodó rabjaként vész el a fénytelen éjben.
--------------------------------------------------------------------------------
Halász Ildikó
Megszokod
Megszokod hát, hogy ez a sorsod
Ez a kietlen lét
Ez az otthonossá tett sötét
Hol a fájdalmat már mellényzsebben hordod
Megszokod: a költő egén verssé leszel
Kéretlenül is Múzsa vagy
Lassan minden hasonlat hidegen hagy
Mert a valóság végtelen vermébe esel
Pedig Te más lennél, valami több
Nem szabad hogy elfelejtsd
Azt a lángot óvd s el ne rejtsd
Mely az éghez és hozzám köt
Olykor csak annyit látsz: zokogok
Mert tudom fogalmad sincs
Micsoda féltett, sejtelmes kincs
vagy nekem s félek, hogy megszokod
--------------------------------------------------------------------------------
Szabadai Viktor
Minden
Valahol a város felett
Kinyitod a szemed
Látod?
Azok a virágok
Azok a picinyke
Fájó szilánkok
Ahogy most melletted állok
Érinthetetlen…
A csodára várok
Vagy a halálra…
És belém hasít minden
Csóktalan éjjel
Minden
Szánalmas mondat
Elveszett mozdulat
Minden őszinte pillanat
Minden…
Az voltál te:
Minden
Becsukom hát a szemem
Ahogy most megint meghal bennem
Valami, ami megsem született
S nélküled
Egy bánatból kinőtt virág az éj
Szirmait a magány rágja szét
--------------------------------------------------------------------------------
Vaskó Ilona
A jégember
Könnyed csókot leheltél ajkamra,
Mint a fagy a jégvirágot az ablakra.
Úgy fagyasztottad végig lelkemet,
Mint a novemberi szél a tereket.
Porcelán arcom mosolytalan lett.
Nem nevet, mert minden megreped.
Rian a jég, minden mozdulatra,
Törik a szív apró darabokra.
A jégember járt erre, csókot lehelni,
Gyengéd szívemet örökre elvenni.
Hóba írom neved, mert odavaló.
Várom a tavaszt, a mindent felolvasztót.
--------------------------------------------------------------------------------
Koncz Teréz
Tavasz, tavasz, könnyeket megújítasz
Van itt tavasz, ujjongó,
nyár-illatú szép és magányos
iskolavégi lázzal határos,
izgatott, fülledt, nyári tavasz.
Van itt tavasz, reggel a macskák
oly szépen csipognak, meghallják a hangyák,
s tovarepülnek a fehér egérkék
papírelefánt-szárnyaikon.
Hiába, itt zsong a tavasz,
azt sem tudják, fiúk-e vagy lányok,
s mégis, ha az ablakot nézem,
átlátszó üveget, s szép órákat látok.
Látok, látok, de minek látok ?
Itt a nyár várat magára,
itt kopog a küszöb előtt állva,
s amit tavasznak hiszek,
ami nincs senkinek már,
nem más, mint egy lágy fuvallat,
mit előreköpött a nyár.
--------------------------------------------------------------------------------
Karaffa Gyula
Szeptember 11.
(A Tűzoltók emlékére.)
Tudod, úgy látom, a hősök nem nagy emberek.
Egyszerű, naiv, nagyra nőtt lelkes gyerekek,
kik ha épp kell, taposnak tűzbe, vízbe, sárba:
És belemenetelnek csak úgy a halálba !
Nem gondolnak akkor asszonyra, sem gyerekre,
csak mint a vizslák, a bennmaradt emberekre.
Oltanak. Nyelik a port s pajzzsá megköt rajtuk,
mint lelkükön a düh. Ezt mutatja az arcuk.
Nem mérlegelhetnek: Nekem rossz, most nekem fáj.
Kényszerpályán vannak, az út végén a halál
az, mi várja őket s egy nyöszörgő gyermek,
ki belőlük tán csak egy kinyújtott kezet lát,
mégis akkor csak az a kéz neki a világ.
Hősök ők? Vagy csak épp megmaradtak embernek?
2001. november 11.
--------------------------------------------------------------------------------
Szabolcsi Erzsébet
Tél lenne?
Türelmetlen tüskék
bimbóznak kimerült bokrokon.
Szél zörgeti a csupasz
semmit karcoló fákat.
Fáj az idő.
Holdtalan este szakad
a fáradt délután nyakába.
Ideges fények villannak.
Ködbe markol a ziháló ág,
s láthatatlan lepelbe bújik.
Tél lenne már?
--------------------------------------------------------------------------------
Papp Nikolett
Hála
Kereslek éjjel villanypózna-fényben,
kutatlak nappal csontízű sötétben.
Kérdezem álomból felzavarva,
vajszínű hold levét kavarva,
merre, hol talállak téged,
átszúrom a tüske-messzeséget.
Hiába zörgettem nyirkos kaput ajtaján,
keskeny utam nem ér véget, talán csak odaát.
Keservem. Futásom.
Aszalt föld alól kiásom,
eléd hozom szívem lapjait,
ítéld, vizsgáld meg napjaim.
Csörgedező vérerem,
szereteted kémlelem,
hálás vagyok neked halálig.
--------------------------------------------------------------------------------
Jacsó Miklós
Anyához
Tintám vagy,
világra hozlak,
pedig Te vagy ki
életet adsz másoknak.
Te vagy az az asszony
kinek gyermeke után
ölében ring el
az elfáradt világ.
Te vagy az asszony
kire a hűség miatt felnézek.
Finoman érlelt bor vagy Te
hőn szeretett férjednek.
Ki keresi a pénzt
míg Te végzed a munkát:
beteg gyermek felett
éjjelt virrasztasz át,
mosod a ruhát,
főzöd az ebédet,
hogy senki ki hazajön
ne maradjon éhen.
Nem látszik meg rajtad
A hosszú évek múlása.
Ragyogóbb vagy Te,
mint a nyári nap sugára.
Szemedből a megértés,
a mindenkori szépség
szűrődik ki úgy,
mint az éjjelt törő holdfény.
Bajod van bőven
de szádból nem hallható.
Énekeld hát nekem
el a végtelen altatót!
--------------------------------------------------------------------------------
Horváth Attila
Utószó
Levelek úsznak
a nyári fagyban,
mindentől távol-
állok egy semmilyen világban,
cédrusként a betontömbök között.
Magába zár
a lét,-
tehetetlenség
kúszik a falakra
halk nyugalom helyett.
Víz alatti világom
apadni kezd már.
Megfulladok
Elfogyott a végtelennek hitt erő.
--------------------------------------------------------------------------------
Hujber Dávid
Szeretlek - Eltemetlek:
Ezek az érzések nem tegnap vertek gyökeret bennem.
Éveken át mardostak belülrol, tudom, hogy miket leltem...
Hiú ábrándokat, illúziókat, szenvedést és fájdalmat.
Úszok, szemben a parton Te állsz, túl eros az áramlat.
Megközelíthetetlen szépség vagy, próbállak elérni, de nem engeded,
Sokat gyötrodtem, harcoltam magammal, annyit, hogy nem is sejtheted.
Emlékszel az általam írt levélre? Fiatal voltam, de tudtam, hogy mit érzek.
Nem merek kezdeményezni, mert az újabb elutasítástól nagyon félek.
Halott is lehet a szerelem, sajnos csak egyoldalú, reménytelen.
Nem tudom, hogy miért sújt az átok, miért vagyok esélytelen.
Talán soha nem mondhatom el, hogy milyen fontos vagy nekem...
Megbízhatok Benned, a kezedbe tehetem az életemet, kedves vagy velem.
Lehet, hogy klisé, de számomra csak Te létezel, senki más,
Egy csodaszép virág vagy, meg sem fordulhat a fejemben a leszakítás.
A fény vagy az éjszakában, életet adsz és segíto kezet,
De a láng éget, és nem hagyja, hogy ellássam az újra feltépett sebet.
Ha próbálok közeledni Hozzád, ellöksz Magadtól,
Tudod, hogy a szívemet elraboltad, de menekülsz egy kapcsolattól.
Zord éjszakákon át virrasztottam, és csakis Rád gondoltam.
Soha nem festettem hamis képet, senkinek sem pózoltam.
Utamról nem tértem le, az ösvényeden jártam, követtelek,
Zengtem Rólad ódákat, dícsértelek, becsültelek, glóriával öveztelek.
Senkivel sem törodtem, Te voltál mindig is az etalon,
Innen nem volt visszaút, nem gondolkoztam azon, hogy a kihívást feladom.
Most itt ülök, és írom Neked ezeket a sorokat, a lelkem sír legbelül.
Gondolkozom, de minden ötletem a bánatban elmerül.
Azt hiszem, hogy ez egy vesztes hadjárat, kár próbálkozni, súlyos sebet kaptam,
Szeretnélek igazán szeretni, de úgy tunik, hogy magamból keveset adtam.
Szeretlek - eltemetlek magamban, de a remény még nem halt meg.
|
|
|
A H É T V E R S E
|
Szép Ernő
Ne higgy!
"Ne higgy, ne higgy ami igaz,
Ami kegyetlen, ami gaz,
Mi ocsmány és alávaló,
Ne higgy, ne higgy, ami való!
Hazugság, amit a lap ír,
Félrebeszél az a papír.
Meredt szemekkel aki súg
az mind gyalázatos hazug.
Ugratnak, játszanak veled.
Nem lehet az! Hogy képzeled?
Nem hiheted, ha van hited,
Gazember vagy, ha elhiszed.
Ne hidd el, ne hidd el mi gaz,
Ordítsd az égre: nem igaz!
Szeme közé kacagj neki,
Ki a borzasztót hirdeti.
Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad,
Mi undort és gyötrelmet ad.
A fényképed, meg a tavasz,
S az igazság, az az igaz.
Csak ami szép, jó, mind igaz.
Mit álltál, az az igaz.
Mi nem divat, mi nem haló.
Az, ami örökkévaló.
Csak a kedvesség, az öröm,
A pardon, meg a köszönöm,
A gyöngédség, a figyelem,
Csak az az igaz idelenn.
Csak a segítség, a vigasz,
A barátság az az igaz.
Csak az a gyémánt szeretet,
S a szívekre veretett.
Belénk döfték a kést, ne higgy!
Kiszaggathatják beleid,
Míg lélegzel és eszmél agyad,
A bűnt tagadd, tagadd, tagadd!
Megmarkolom két válladat,
Szemembe nézz, ne hagyd magad!
Tiszta maradj, maradj szabad,
Ne bukj el, meg ne add magad!
Légy tiszta, hős légy,
Légy erős, holt részeg légy, légy eszelős,
A földre a felhőkből tekints.
Te légy az Isten, hogyha nincs!"
|
|
|
A H É T E L E M Z É S E
|
Mottó: "A kritikának nem célja a megbántás, csak mellékhatása. Ezzel kapcsolatban azonban kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét."
Mai tudományos elemzésem témája:
Parádi Richárd
Ében
Veszek egy lovat
Az kell nekem
Fekete lovamat
Ébennek nevezem
Fekete lovamat
Megülöm százszor
S fekete paripám
Levet mind százszor
Ében paripámat
Megülöm százszor
S fekete paripám
Megtapos százszor
Patáját megragadom
Ében paripámnak
Majd ki tépi karom
Egyre cibál, rúg belém százat
Így festjük vérrel a mezőt
Ébenszínű paripámmal
De meglásd megülöm őt
Ahogy eljön a hajnal
Büszkén ülök ében paripámon
Ő csak fúj, és körbe-körbe táncol
Nehézkes még az ülés Ében paripámon
Kemény háta nyomja meztelen ágyékom
Vadul sarkalom ében paripámat
Érti már a szót, s egyre csak vágtat
Büszkén ülöm Ében paripámat
Kemény patája hányja a szikrákat
Dús fekete sörényét tépi a szél
Dübörgő léptei mind egy menydörgés
Hogy egyre hajtsam, érzem, arra kér
Hegyen völgyön, mindig csak a nap felé
Büszkén ülöm ében paripámat
Ő tajtékzik s, én reszketek
Nagyot dobbant a fejét rázza
S én izmos nyakát ölelem.
Higgyék el a Tisztelt Olvasók, hogy nem könnyű a hivatásos verselemző helyzete. Hiszen manapság már olyan sok jó vers érkezik az ÉV szerkesztőségébe, hogy szinte lehetetlen hülyeségeket belemagyarázni. Na de neked, Richárd, peched van! Na nem mintha rossz verset írtál volna, csak hát számtalan sort megjárt szemeim azonnal kiszúrták a műben rejlő kétértelműség egyértelmű lehetőségét. Hát akkor lássuk a "valódi" mondanivalót! Hátizsákot fel! Sétapálcát a kézbe! Kezdődhet a litera-túra!
Nem szeretnék párhuzamot vonni az előző ÉV-ben megjelent elemzésemmel, de ha az ismétlődő szavakat, illetve számneveket elhagynánk a versből jószerivel csak az író nevét olvasgathatnánk. Na de hagyjuk. Ezt a csontot már lerágtuk. Persze, aki nem ismeri, feltétlenül olvassa el az ÉV előző számában megjelent kritikámat. Sőt tovább megyek! Aki meg szeretné érteni a mai elemzésemet, annak visszamenőleg el kell olvasnia valamennyit! Higgyék, el megéri. Na de térjünk vissza a vershez.
Ahogy elolvastam az alkotást, rögtön megértettem, hogy itt egy allegorikus köntösbe bújtatott költői deflorációról van szó. Egy rég elfojtott szexuális vágy beteljesedéséről. Kérem, hogy mielőtt továbbmennénk az elemzésben, most ennek fényében olvassák újra a verset! Megvárom Önöket…
…köszönöm. Ugye most már önök is érzik a vers erotikus kicsengését. Nézzük meg részletesen, hogy hogyan jut el az író a csúcsra.
Az első strófából egyértelműen kiderül, hogy a mű szerzője nem egy romantikus lélek, mert ugyebár a szerelmet pénzért veszi ("Veszek egy lovat"). Szinte látom, ahogy megáll a kocsisoron és odaint egy lenge lányt, akiről az is kiderül hová tartozik, hiszen Ébennek nevezi a költő (fekete "lovát"), megelőzve ezzel a faji diszkrimináció vádjának a lehetőségét is. (Mai szóhasználattal élve, a vers politikailag korrekt.) Rendkívül találónak tartom a ló hasonlatot, hiszen valóban ezek a számkivetettek leginkább egy kiszolgált(atott) versenylóhoz hasonlítanak (csak a "zsokék" kicsit nagyobb darabok).
Ezt követően több versszakon keresztül magát az aktust taglalja a költő, ami ugye nem mindig megy könnyen ("Fekete lovamat/Megülöm százszor/S fekete paripám/Levet mind százszor", "…/Megtapos százszor" stb.)
A hatodik versszakban azután sikerül "büszkén" elhelyezkednie a legkedvezőbb, ám nem éppen kényelmes szerelmi pozitúrában, az időközben cigarettára gyújtott "állaton" ("Ő csak fúj, és körbe-körbe táncol/Nehézkes még az ülés Ében paripámon") És a szexuális téren kicsit jártasabbak itt döbbennek rá, hogy a "rímlovas" valószínűleg hiányzott, amikor biológiából ezt a részt vették, mert ezt írja: "Kemény háta nyomja meztelen ágyékom" Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy szerelmének tárgya nem sok pásztorórát tölthetett vízágyban, párnák között ("kemény háta"), illetve sokat ácsoroghatott a sarkon ("Kemény patája hányja a szikrákat"), sőt túlsúlyos is lehet ("Dübörgő léptei mind egy mennydörgés").
És végül az utolsó versszakban megtörténik, aminek meg kell történnie! Csodálatos költői képek egész sorával fejezi ki a költő a gyönyör pillanatit és a hozzá vezető utat: "Hegyen völgyön, mindig csak a nap felé" Mert a cél egy, a beteljesülés! Ami nem is várat soká magára: "Ő tajtékzik, s én reszketek."
Richárd rendkívül érzelem dúsan szedte versbe az örök igazságot: Soha nem szabad feladni vágyainkat! Küzdeni kell ahhoz, hogy vigyük is valamire, hiszen az életben semmit sem adnak ingyen., mert a taoizmus is csak arra jó, hogy lustaságunkat filozófiai magaslatokba emeljük!
...és itt sajnos vége szakad a történetnek számtalan kérdést nyitva hagyva. Reméljük, hogy ezekre választ kapunk a későbbiekben megszülető "Visszatérés Ébenbe" című költeményből.
Nagy Lajos
|
|
|
