|
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 42. szám
|
|
V E Z É R C I K K
|
Babitsék karácsonya
Vahot utca három alatt (tudom egy…) nyílott meg az ünnepes-akól. Babits beterelte a nyájat és rájuk csukta az ajtót. Odabent jó meleg volt, az ázott Ady, Balassi, Munkácsy bégettek is rendesen. Égette bendőjüket a mézespálinka, a bejgli bolti csomagolása sem tudta elvenni terpeszkedő jókedvüket, ma ők itt a vendégek, az urak, és mert volt szendvics és doboz is. És fa. Mennyei. (Mennyiből hozta az Angyal?) A nyáj körbeülte a dobozt és iszogatott, immáron forralt bort, eksztra lardzs (írd extra large) szegfűszeggel, naranccsal és kukoricasalátával. Valaki még kuglófot is hozott. Méregették egymást a nagy költők, ki mennyit hízott egy év alatt, kinek és mennyivel lett vastagabb a pénztárcája, bekecse, kerülete és területe, háza, gyereke, felesége, szeretője, betevője. Valaki elment és visszajött, valaki el se ment úgy jött vissza, és valaki valamikor mondott valamit valakinek. A későn érkezők értelmetlen magyarázkodása halk imának hallatszott a meghittségben és félhomályban. Babits emelkedett végre beszédre és ilyenkor valahogy mindig csönd szokott lenni és most is így lett. Babitsra figyelni kellett, mert súlya van annak, aki sokat nassol. Babits megköszörülte torkát, poharát az asztal közepére helyezte, fennkölten szólt és vezényszavára a doboz felnyílt, (mit nyílt, robbant!) és mélyéből közénk ugrott a jókora meglepetés és vele együtt egész diákkorunk. Hangos magyarázkodások közepette, hogy ugyan már én nem is, bezzeg a Béla, ő le is öntötte magát, de hát én ugye sejtettem, sőt tudtam, ha-ha! És így tovább, szóval némi időbe tellett míg a kedélyek lecsillapodtak, és míg Lajos kézremegése elfogadható szintre állt vissza. Diákkorunk ugrott közénk és Babits elégedetten elmosolyodott…Sikerült. Az Ünnep, a Meglepetés, az Ajándék értelmet nyert ismét, akkor és ott, a Fa alatt…
…A pislákoló gyertyafényben árnyék katonák között lobbantak a tekintetek, és egy pillanatra Babitsnak úgy sejlett, az ajándékozás öröme gyermekivé szépíti arcukat.
És nem is járt messze a valóságtól. Ennél értékesebb ajándékkal aligha lephette volna meg lelki szegény barátait, akik most boldogok.
Boldog Karácsonyt Nektek is Élő Költők!
(Ingotus)
|
|
|
Í G Y Í R T O K T I
|
Kalóz Pepi
Tél
Csönd és hideg, kihalt utcán
álmosan kering a hó.
Másodperces kristályélet
ólmos sárrá olvadó.
A télnek sosem lesz már vége.
Elkárhoztunk... meglehet.
De minden lélek fénytől ragyog,
ha a Herceg dalba kezd.
--------------------------------------------------------------------------------
Gáspár András
Mezítelen sírkő a hátad...
vetkőzöl ... mintha véletlen
lenne fordulsz a félhomályba,
építesz falat életem
s közéd, taszítva rút magányba
nézlek csendesen sírva, ám
lelkem értünk már nem lázad,
elhalt szerelmünk sírhalmán
mezítelen sírkő a hátad
--------------------------------------------------------------------------------
Kotlár Márta
Világomból...
Hullámtörő gát vagy.
Az örök tengerből kimagasló,
Az örökig létező gyémánthegy.
Erősebb minden s mindenki másnál
Tündöklőbb az örökkévalóságnál.
Az idők kezdetén született
Szivárványvízesés a hegyekben.
Számosabb a számtalannál
És nem múló a végtelennel.
Valósabb vagy a valóságnál
És csodásabb az álmodásnál.
S mert rád találtam, s rámtaláltál
S az életembe fényt raboltál
Neked adom, nekem adod
Világomból világodba vándorolok.
--------------------------------------------------------------------------------
Pákozdi Gabriella
Nyárutó
Ledér függönyök mögött ebéd csörömpöl.
Kacaj siklik a bolt sárga falán.
Vén diófánk árnyéka fáradt tacskó.
Elment a busz. Nem is jön több talán.
--------------------------------------------------------------------------------
Dobrosi Andrea
Régi szó
Félretolja az éjszaka
rámhajló függönyét,
oldunk hunyt időt,
s mint rendületlen csillagív,
a régi szó újra balzsamoz,
lámpásod világlik felettem.
--------------------------------------------------------------------------------
Kovács Attila
Fénnyel teli
Fénnyel teli, lágy vonalaidba
Belesimulok, és átölel, és ha
Elmentél, én majd visszavárlak
Addig meg szorosan magamba zárlak
Hogy ne szökj el, mint egy furcsa dallam
Mondd ki a nevem, de csak finoman, halkan
Hogy ne hallja más, csak a Nap meg az ég
Ha menned kell is, maradj itt még
--------------------------------------------------------------------------------
T. Fiser Ildikó
Esőcsepp
Ott rezeg a fűszál élén
apró gömbbe zárva
az élet pillanatnyi tánca.
--------------------------------------------------------------------------------
Demeczky János
nem
forró leheleted
nem érzem
hangod nem hallom
bőrödet nem érzem bőrömön
2005-09-19
--------------------------------------------------------------------------------
Nowalis
Amorphium
Padon ülök,
A Jóisten lába a
téli fák ágain megülő
hóba tapad
Csak nézem
Ahogy mint csillámpor,
A hófüggöny
egyre lejjebb halad
Mintha mögüle
Te lépnél elő
Ó, nem. Csak árny
játszik-
- Padon ülő alak!
Te egy árnynak is
eladnád magad.
--------------------------------------------------------------------------------
Dobai Bálint
Vonett
te tényleg azt hiszed hogy elrepülsz
f?kkel mákkal t?kkel így lehet
így leled meg eltünt istened
az angyal éned így el?kerül
vagy nagyobb vagy ha nem szabad s mered
nem hiszed s így inkább nyugton ülsz
felderülsz fotelben elterülsz
és azt hiszed hogy ülve nem lebegsz
ember vagyok engem nem érdekel
hogy mit mikor miként veszítek el
túllépek szépen lassan mindenen
a fűn a fán emberen istenen
üres szemekkel fekszem egymagam
ta-ramm-ta-ramm ta-ramm-ta-ramm ta-ramm-
--------------------------------------------------------------------------------
Dányi Tibor
Avatás
Selymes fenyőpadon fekszem
izzadó tenyerem tenyeredben
Forróság elől menekülő gyöngyök
lepik el bőrömet
Ujjaiddal tereled őket
S nyelved hegyével örök
kincseid közé rejted a legszebbeket
Karod kalodája engem marasztal
karom kalodája téged nem enged
Jéghideg zápor! Imádunk téged!
Felszenteljük a hószínű vásznat
Szellőcsókod idézi a hűs estét
mikor öleltél a diófák alatt
--------------------------------------------------------------------------------
B. Huszta Irén
Falevél
e
gy
meggy
falevél táncol
az öszi szélben, a
hegye még zöld, de a-
hogy fellebben, megvillan
rajta az októberi bíbor, vörösen
pörög lágy szellő kóbor szárnyán,
érdekes színátmenetben, amilyet
festeni ecset képtelen, és szóval
leírni is lehetetlen. a zöldből
sárgán át mély-bíborba
érkezik, s egyszer-
csak lehull
a por
b
a
.
.
.
|
|
|
A H É T V E R S E
|
Babits Mihály
Éji dal
A téjszín léget elkeverte
fekete borával az éj:
lelkem ma, vágyak büszke lelke,
megúnt szavakkal ne beszélj,
húnyd be az ajkad, nyisd ki szárnyad,
szabad szemeddel szerte nézz:
ma messze szállnod
nem nehéz.
Mámorosan az éj borától
szárnycsattogás legyen dalod:
ki éjt iszik, a kéjre bátor,
tenéked ez volt italod.
Sokáig ittad, részegülhetsz,
azért vagy mostan oly szabad:
repülhetsz
magad.
|
|
|
A H É T E L E M Z É S E
|
Mottó: "Az elemzés olyan, mint egy karácsonyi ajándék kezdetben izgatott kicsomagolása. Aztán már megint sapka!"
Mai tudományos elemzésem témája:
Vékony Andor
Nyár
Sárgul a határ
Felfújható közhelyek
Aratás és nyár
Sodródó napok
A strandon barna lányok
Vágysz és vágynak rád
Parlez-vous francais?
Csak keveset Mademoiselle.
Szó nélkül ölelj!
Sodródó napok
Szavakat formál a nyár
Csak emlék vagy már
Kályha-tűz zenél
Kint havat sodor a szél
Elveszett világ
Sokáig válogattam a beküldött versek között, hogy vajon melyik legyen az a szerencsés, amelyiknek új értelmet adhatok. Végül egy hideg téli napon a Nyárra szavaztam. Higgyék el nekem érdemes, és egyben érdekes újra megfürödni a júliusi nap sugaraiban.
A költő hihetetlen művészi kreativitással érzékelteti a nyár rövidségét, hirtelen elmúlását. Már a neve is arra utal, hogy manapság milyen "vékonyan" bújik meg ősz és tél között a nyár. Igen, nem véletlenül hagytam ki a tavaszt, hiszen éghajlatunk lassan két és fél évszakból áll. A vers tulajdonképpen egy borúlátó meteorológiai (és etnikai - lásd lentebb) kórkép. Azon sem csodálkoztam volna jobban, ha e művet Németh Lajos vagy Aigner Szilárd jegyzi.
De nézzük a verset sorról sorra, hogy újra és újra szembesülhessünk a mérhetetlen költői találékonysággal. Azzal, hogy hogyan lehet egy rövid, öt versszakos műbe belezsúfolni évszakokat, szerelmet, születést, elmúlást, és még mást…is. Önök talán most még nem is sejtik, hogy a természeten kívül mit takarnak a szavak. De ezért vagyok itt én!
Ugyan megvallom Önöknek, hogy gyermekkoromban egy kicsit idegesített, amikor a tanár egy-egy verselemzés kapcsán olyan dolgokat látott, illetve láttatott bele a műbe, amelyekre talán sosem gondolt a költő. Mára már természetesen rájöttem, hogy ez miért van. Hiszen amikor elolvasunk egy költeményt "Jön az a kínos csend." ahogy Szamár mondaná a Shrekben. Ez az a "kínos csend" amikor mi magunk is a vers értelmét keressük. Lényegében elemezzük azt… a magunk módján. Ez azonban olyan, mintha elképzelnénk egy szép házat, és azt saját magunk próbálnánk megtervezni, felépíteni. Ugye mennyivel jobb, ha ezt az arra hivatott teszi. Jelen esetben a szavak mérnöke, a rímek építésze.
Az első sor elolvasása után azt hittem, hogy a költő eltévesztette a mű címét, és inkább az őszről ír, de hamar rájöttem, hogy valami más van a betűk mögött. Itt ugyanis az író egyértelműen a kínai bevándorlók tömegére gondol, akik lufival ("felfújható") és más gagyi termékekkel ("közhelyek") kezükben özönlenek be a határon át, azért, hogy "learassák" a magyar gazdaságot.
És már szinte látom magam előtt, ahogyan a második strófa újraolvasása során halk örömsikoly kíséretében rájönnek arra, amire én elsőre is. Igen! "A strandon barna lányok…" Egy újabb etnikum, amely ugyancsak a magyar valóság része.
És a fülledt erotika tovább fokozódik a következő versszak franciázásában. Egyúttal a rendkívül széles látókörű, europier író szinte észrevétlenül kiterjeszti a költeményt az Unióra is.
A negyedik versszak elsőre talán kakukktojásnak tűnik, de engem nem tudott megtéveszteni, hiszen ebben a három sorban jelenik meg a magyar kedves, azaz nemzetünk képviselőnője.
Az utolsó terc fantasztikus költői virtuózitással utal a harmadik világ elszegényedett lakóira. Mégpedig egy filmcímet felhasználva allegóriaként. Igen kérem a Jurassic Park egyik részének alcíméről van szó, azaz az "elveszett világ"-ról. Mindössze három sorban azt fejezi ki az író, hogy amíg a módosabb államok a meleg szobában ("kályha-tűznél") zenét hallgatnak, "kint" a harmadik világban éheznek, és fáznak az emberek.
Vékony Andor tehát bebizonyította valamennyiünk számára, hogy egy rövid verssel is fel lehet szólalni a világbéke mellett, a globalizáció és a rasszizmus ellen, és ezért én - személy szerint - hálás vagyok neki. És Önök?
Dr. Nagy Lajos
Békemozgalmi elemző
|
|
|
