|
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 40. szám
|
|
V E Z É R C I K K
|
Eredetiségvizsgálat
Volt egy ember (nagybajuszos). Mit csinált? Kiment a Szigetre. Nem arra. A Lupára. Látta, hogy a Duna folyik, alma is úszik rajta, stég is van és szúnyog is. Látta, és mindez mély, eredeti, feneketlen nyugalommal töltötte el. Nem a szúnyog. Mert van egy hely, ahol minden rendben van. Nem a sziget. Bent van az valahol, a csuda feneketlenségben, ott ahol az eredetiség lakik. Ültem a stégen és hagytam a gondolatokat jönni. Egyik sem volt sajátom, bármennyire is erőlködtem. Arra gondoltam, énelőttem annyi okos ember élt a földön, hogy az összes eredeti gondolatomat valaki már egyszer kigondolta, sőt tovább is szőtte, talán axiómává tette, talán cáfolta valóját. Aztán arra gondoltam, hogy akkor inkább nem gondolok semmire, erről viszont az jutott eszembe hogy a messzi keleti filozófia ebben is előttem jár, mert hiába is próbálkozom, valamire mindig gondolok. Sajtos-tejfölös lángos. Holnap foci. Füvet kellene nyírni. A nagy gondolkodók sok mindenre gondoltak, de mit válaszolnának most arra a kérdésre, hogy tényleg
csak az az ág hajt rügyet, amelyet nem hagynak kivágni a más fát ültetni vágyók, feltéve, hogy a mondat véges és első deriváltja a fa? Mert a fa mindennek a gyökere. És fordítva. A gyökér mindennek a fája. Csudafája! Szóval, légy eredeti! Ültess egy fát és ne hagyd hogy mások vágják ki. Teremj eredeti gyümölcsöt, hozz eredeti gondolatot! Nem olyan könnyű, mint gondolnád…
Ingotus
|
|
|
Í G Y Í R U N K M I
|
Mácz Ákos
Búcsú
Gyász festi
feketére lelkem.
Múltam lettél,
eltemettelek.
2005. aug.17.
|
|
|
Í G Y Í R T O K T I
|
Pákozdi Gabriella
Vihar
Köpenye pöröl országút porával,
nyomában könnyezik
rezgő fák sora;
Döngő dühét ablakszemekbe
vágja és ostorától
életre kel
a házak démona.
--------------------------------------------------------------------------------
Egry Artúr
Áhítat
Csak némán mozog az ajkam,
Úgy, mint imát rebeg, ha baj van,
Itt zümmög szívemben, halkan,
Egy nyárvégi, kék, fénylő dallam.
Kocsér 2001
--------------------------------------------------------------------------------
Lajos Béla
Ma óriások
Ma óriások mellkasaként feszül
Az alkonyi égbolt. Riadt felhők, mint
Megvadult bikák rohannak el megint
A fényszegény dombok álma mögül.
Lobban a távol omladéka már:
Titokra éhes az est lomha szája.
Rongybaba testű csóvát vet le rája,
S fogatlan szája vágyakat bezár.
Talán az éjjel majd kiszökik a hold,
S fehérbe von akácot,hársat,s tavat told
A kihűlt kert száraz bokra mögé.
Letörleni az éjszaka felhőit
De szeretném! Letépni vén rongyait,
Hogy nap perzselje szívünket örökké
--------------------------------------------------------------------------------
B Huszta Irén
Giccs
csend tépi széjjel a sikolyt
néma szemed máris kiolt
belőlem minden kő-mosolyt
szívemből minden életet
ereimből a véremet
égeti ki tekinteted
pupillád lángol feketén
hazugságaid tengerén
szerelmed kész ponyvaregény
mesédbe én halhatatlan
mint kérész csöndesen gyorsan
nászunk közben belefúltam
--------------------------------------------------------------------------------
Lénárd József
Hogy is érinthetne
Szemednek tükre a zöldülő messzi rét,
felhők fodrozása, mint fénycsobogás.
Keresem az utat nap sugarával
hozzád. S már zúgnak a hajlongó jegenyék.
Szellőkeze között remegő falevél
pillangó szárnyad, s én hosszan kutatom.
Fényből virágokat csokorba zenél
halkuló sikolyod, s csókjaid az álmom.
Zöldülő tájakban didereg a lelkem.
Arcod érintése kevés, még kéne.
Kísértet tükrében szégyenül nézem
szakadt ruháimat. Hogy is érinthetne.
--------------------------------------------------------------------------------
Kasza Gergő
Lassan...
Lassan nézz rám sötétség,
Hogy többet ne szenvedjek,
Nézz rám, kérlek,
Hogy sötét legyek.
Lassan égess el tűz,
Mert már nagyon akarom,
Égess, hogy érezzem,
Lángod önmagamon.
Lassan zárjál be börtön,
Hogy soha ne szabaduljak
Rabságom alatt a kínt
Majd az idő megbosszulja
A sötétség legyen,
A szemed sötétje,
Hogy lássam önmagam,
A kínok erdejében,
A lángoló tűz legyen
Ajkaid szikrája,
Mely izzik örökké
Ha ajkam megkívánja.
A zárt börtön legyen,
Karjaidnak ölelése,
Mely örökké fogva tart,
Az időtlenségben.
2004.12.23.
--------------------------------------------------------------------------------
Baranyai Csaba
Kísértés
Lélegzet fojtva állt.
Ugrásra készen, kardot rántva.
A pillanatot idézve, magára várt.
Körülöttem a Kísértés somfordált. Hiába.
Karmos kezével a sötétbe mart,
És én az éjszakába nyúltam.
Utólag tudom: engem akart
Majdnem én is a mélységbe hulltam.
Szemedbe nézve bánatom látnám,
S tudnám, most nem volt rád szükségem.
S irigyelném, tudom, magamtól
Meg nem maradt Hűségem.
Nagytarcsa, 2005. 06 03.
--------------------------------------------------------------------------------
HDonna - Dan
(ÉKTfórum közös vers)
A magányos lélek tele
Az külvilágból beszűrődő fény táplál,
Sötét van, nincs aki ma engem vár.
Kivülről oly békés minden,
Csak szívem tombol szűntelen
Apró levelek mélán rezzenek,
Úgy, ahogy lelkem melletted,
Oly némán, oly zaklatottan,
A fagyos szél karjaiba fonja.
Elsuhanó autók reflektora,
Veti rám csak fényét,
Kezemben maradt egy fénykép,
Amely megörökített egy
Békés hétvégét!
Így telnek pillanatok, percek,
Így telnek éjjelek,
Mig észre nem vettem,
Magányosan a szobában ültem,
S vártam végzetem.
--------------------------------------------------------------------------------
Steanicus Hungarcius Firkász
Őszi szerelmes álom
Szunnyad már csend
a színes őszi tájon
sárguló falombok közt
száraz levél zizzen
lepereg számtalan,
az éltét megunva.
muzsikájuk cseng itt
a fülembe halkan,
szerelmes szókat
súgnak ök felém
s titkon elmesélik
lány szerelmét nékem
megsárgult öszi lombok
hajolnak énreám
s a lehullott levelek,
ök nekünk zenélnek
Almodom? nem,
oly vékony hangon
apró madárka
csivitel fenn az ágon
dalold csak víg dalod,
a zengö éneked,
hogy miröl? hát
szóljon e dal lányról
akinek hü szerelme
már csak enyém
dalolj hát te
kedves madárka szépen
zengd világnak s
néki halkan szóm
ott az elárvult,
vékony, kopár ágon
Őszintén szeretem őt
ezen a világon
kékégen fekete felhők
tornyosulnak éppen
A látóhatár peremén
vihart sejtetnek.
Jaj tenéked,
kedves dalos madárka
sóhajtám, oly nagyot
halkan hozzád,
mint csodavárók
késő esti szeanszon
ne hogy valaki most,
engem megzavarjon
ahol meglepetés születik
a siri csendben
e dalom egy vallomás
tenéked kedves
olyan mint öszi fákon
a lehulló levelek,
zenéje,csendes,
simogató,hozzád szóló
ez csak néked való,
halkan a csendben,
hogy meg ne hallja
rajtunk kivül senki más
de zenénket már eközben
énekesmadár vigan dalolja
Szeretlek téged én,
te aranyos kisleányka
ülve a felhök peremén
újabb csodára várva
mvh:shf
hisings-kärra 2005-08-28
--------------------------------------------------------------------------------
Dienes Tibor
Hajnali üzenet
Csak az arcod látom
ahogyan
állok a parton
mosdik a testem
kezem sem cselekszik
rég
mögöttem dunnyog a Duna
tudattalan esőben
kirekesztett
letéteményesedként megkövültem s
valahol
párnás ébredésben sikolytalan zene hatol
foszlós orgazmusok alatt -vagy túl
Budapest, 2005.szeptember 15.
--------------------------------------------------------------------------------
Koncz Teréz
Szeles reggeli dal
A természet: életre termett
fák, virágot bontva lesznek
célpontokká - illatos
nők öltöznek örökszép ruhákba
zsongó méh-ölelésekre várva..
Téli energiáikat kiélik
némán harsognak: nem fáj az igazság
fehér virág, egyszerű, szép, örök
fehér virág - ez a valóság!
Jaj, számukra még remény van,
nekik még sok hangszer harsan
Nekem meg úgy tűnik, befellegzett .
Én viszont tudom, mit ők nem tudnak,
hogy életük csak egy percre termett,
s hamar elszalasztják azt a percet -
igaz, gyümölccsé lesznek a fán,
de jön tél újra, ők végleg elvesznek,
nekem pedig akkor is lesz fűtött szobám !
S akkor majd nem panaszkodok talán.
2005.04.18.
--------------------------------------------------------------------------------
Ács Dániel
Egy élet elé
Hatkor kelek de visszaalszom.
Csöndben játszom könyveimmel
és néha megeszek egy-egy szendvicset.
Kéz a kézben, mögöttem
lassan hozom,
a szerelmeket, a gyerekkorom
még a jelenbe vág.
Bár vágna jó nagyot.
Leckéim üres lapok.
Ha megköszönöm, csak azt ne mondd,
ne köszönd. Elköltöttem
tizenkilenc évet. Szépet.
Ha sokszor mondom,
akkor nem is lesz súlya a szavaknak.
Egy élet
elé hordott ki anyám,
mint kávét a reggelihez,
most is kapaszkodom ötvenéves nyakán.
Szeme az arcomra pirosan szinez.
Ha már a kés nem,
majd a tudat nyitja vérem.
Mi pedig?
Mi csak maradunk magamnak.
--------------------------------------------------------------------------------
Vékony Andor
Nyár
Sárgul a határ
Felfújható közhelyek
Aratás és nyár
Sodródó napok
A strandon barna lányok
Vágysz és vágynak rád
Parlez-vous francais?
Csak keveset Mademoiselle.
Szó nélkül ölelj!
Sodródó napok
Szavakat formál a nyár
Csak emlék vagy már
Kályha-tűz zenél
Kint havat sodor a szél
Elveszett világ
--------------------------------------------------------------------------------
Kotlár Márta
A dalok elnémultak
Megbénult a kék ég
Megfagyott a lángoló tűz, és
A folyó sem rohan már rég
A háborgó tenger felé.
A szél sem fúj már
Fél minden színes napsugár
És megállt az idő;, némán
Széttört minden órát.
Lehullott a fény az égről
És elbújt a forrongó sötéttől.
Megfagyott a tüzes sivatag
És a dalok elnémultak.
|
|
|
A H É T V E R S E
|
József Attila
Nyár
Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.
1929. nyár
|
|
|
A H É T E L E M Z É S E
|
Majd legközelebb...:-)
|
|
|
