ÉNEKES VAZUL
Tartalom
A folyóiratról
51. szám
2013. 11. 02.
50. szám
2008. 04. 11.
49. szám
2007. 12. 24.
48. szám
2007. 12. 07.
47. szám
2006. 11. 19.
46. szám
2006. 07. 13.
45. szám
2006. 05. 11.
44. szám
2006. 04. 10.
43. szám
2006. 03. 12.
42. szám
2005. 12. 24.
41. szám
2005. 10. 24.
40. szám
2005. 09. 19.
39. szám
2005. 05. 22.
38. szám
2005. 03. 23.
37. szám
2005. 02. 03.
36. szám
2005. 01. 09.
35. szám
2004. 09. 04.
34. szám
2004. 05. 17.
33. szám
2004. 03. 15.
32. szám
2003. 12. 16.
31. szám
2003. 10. 18.
30. szám
2003. 09. 07.
29. szám
2003. 08. 12.
28. szám
2003. 06. 10.
27. szám
2003. 04. 11.
26. szám
2003. 03. 04.
1-25. szám
2001-2002
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 44. szám
V E Z É R C I K K

Remény és távolság

Első ránézésre nem sok köze van egymáshoz a két fogalomnak. Aztán ha jobban szemügyre vesszük, észre kell vennünk, milyen közel is vannak egymáshoz! Egyszerű paradoxon. Úgy is mondhatnám, soha nem volt egymáshoz ilyen közel a remény és a távolság. A remény a tiéd, a sajátod, te éled át. A távolság tőled független, veled történik, reményed és közéd áll. A távolság közelsége rémisztő. Mert ha közel a távolság, messze a remény. Mégis hiszem, hogy hittel legyőzhető a távolság közted és reményed közt. Hittel a reményed is valóra válik. Veled lesz, tied lesz. Reményből valóság. Így tavasszal különösen, húsvétkor még inkább!


(M.Á.)



Í G Y   Í R T O K   T I

Kalóz Pepi


a lovak, a lovak
százan, ezren,
a fagyban robognak át,

a harag, a harag,
feszülő testek,
párát lehel a száj,

csak lobog, csak dobog
a fekete vágta,
sebesen lüktet a vér

s a halott, a fagyott
hajnali földben
fájdalom ritmusa kél

--------------------------------------------------------------------------------


Lénárd József

Mondd, hogy vagy

Ne mondd, hogy messze vagy,
ne mondd, hogy mikor, és meddig.
Mondd azt, hogy vagy nekem,
Mondd, hogy tavasz van évekig.

Ne kételkedj soha,
Nézd ezt a pár hóvirágot.
Áttörte magát a kemény földön,
Kibújt, hogy köszöntsön téged is.

Hirdeti a tavaszt, a szerelmet,
a fény napsugarát.
Kis kalapja alatt,
a vágy sóhajtását.

Kihajt akkor is, ha hideg van,
ha szikrázik a hóban a fehér.
Ha kevés a rög a kövek között,
de látni akar, mint szerelmes legény.

Vele üzenek sokszínű fényt,
mert minden csodás szivárványban
benne van, s keverve fehér
lesz. A titkukat elküldöm én.

--------------------------------------------------------------------------------


Pákozdi Gabriella

tavaszi lüktetés

szemérmetes fák
remegő karján
virágsziromban
új feltámadás

színes tojást költ
kotlós tavasz-nap,
ünnepillatú
a friss kalács

függönyön mászik
egy apró bogár,
beint a fény a
koszos ablakon

és a járdán, mint
papírgalacsint,
szerelmes sóhajt
visz a szél vakon

--------------------------------------------------------------------------------


Kiss Ferenc Szabolcs

Egyedül

Hiába lázadsz a világ ellen,
Pöttöm vagy, gyenge, tehetetlen.
Bárányfelhő a népek tomboló egén,
Erőtől megfosztott isten: csak egyén.

--------------------------------------------------------------------------------


ditja

Vagy (Vicának-válaszként)


egyszerelmű-Nő átka
Múzsának maradni
le nem írott versek rímjeiben...

beszáradt tinta foltja
alaktalan Várásod is.
ahol az Idő sem végez Veled.

vagy.
mint a keret kedvenc képed körül.

--------------------------------------------------------------------------------


Dienes Tibor

Lányom

Tavasz-lányom nyomomba
Szirom-szoknya zöld ágra
Lomb-haja hull koromra
Remény-dallal világba

--------------------------------------------------------------------------------


Demeczky János

belső

csatornafedőket kerülgetek
benzinszagot visz a szél

dísztárcsázom
fel akarlak hívni

de kerékagyával nem érti meg
a kerék

--------------------------------------------------------------------------------


Kotlár Márta

Boszorkány ima

Átokból magunknak áldást kovácsolok,
És áldásból örökre szóló átkot
Mindarra ki téged bántott.
Mert boszorkány vagyok, így születtem
Hát inkább égessetek el élve
Mert ezentúl nélküled félek!
Félem a reggeli fényes napsütést
És a holdat, a kergető csillagfényt
Félem mindazt mi nélküled van,
Hisz elégek együtt a nappal.
Szelet, esőt, tomboló vihart fakaszt
egyetlen eltévedt gondolatom
ha egyszer véletlenül így akarom.
De hozzád napfényt küldök
hűsítőtavaszi szellőt,
És hozzád repülök én is.
Mert tied vagyok, mégis
egymagam, míg lelkem
ki nem szabadul börtönéből.

--------------------------------------------------------------------------------


Dobai Bálint

Vicc

Egy gyermek és családja,
részletezvén: az apja,
az anyja, s nagymamája

nyaralni ment a partra.
(Pihenni is kell néha,
ezt senki sem tagadja.)

De aztán friss ganéba
hajtva jól felborultak,
és lettek szétalélva.

Később a rendőr úrnak
jegyzőkönyvezni kellett,
s az éppen felocsúdtat

kérdezte. (Mindamellett
megjegyzem: anyós drága,
kit nemsoká temetnek,

rossz helyen ült, s hiába
élte túl mind a három,
ő ment a túlvilágra.)

A rendőr így szólt: "Bárhol,
ki hozzátartozóját
elveszti mindig gyászol.

Ön mért nyugodt ez órán?
Hisz neje anyja meghalt."
Az apa válaszolván

(hisz őt kérdezte Eckhardt,
az okos rendőr bácsi)
így szólt s a válasz nem halk:

"NO,DE BIZTOS ÚR, ÁCSI!
HA MINDEN TAGJA FÁJNA,
VÓN KEDVE VIHORÁSZNI?"

--------------------------------------------------------------------------------


Egry Artúr

Kis hajnali himnusz IV.

Nézd, ez a hajnal, - mint állat, - hogy mozdul a ködben
Körbetekint lustán, még reszket a lábain állva,
Kékesen égve a naptól, izzik a fák sziluettje,
Harmatcsepp ragyog át, fel, végig az isteni kerten,
Itt van a pillanat, ím, fűhárfák zengik a hálát,
Ó élet, mint ölben a lány, épp oly' gyönyörű vagy!

--------------------------------------------------------------------------------


stefanicus hungaricus firkász

Szerenád


szerelmetes szilaj szivem
száguld szélsebesen,
szerenádom
szél, szellö
szépen szivedhez szóló,
szabad
szelidséggel
szóllottam szépet
szeretettel szivedhez
szivednek szépet szóllani
szerényen szeretek

szivemböl szárnyalón,
szivedhez szeretettel szóllanék
szigorú Szentenciát
szines szóim
szivedben szeretetet
szithatnak
szenvedö szóknak százait
szivárványnak szépeit,
szemezik szerte-szét szölöként
szakitám szépséges szegfünek
szines szirmát szeretetböl
szivednek.
szérün számtalan
szemes szalmaszál
szeszélyes szélben
szabadon szórja
szana-szét
szeretettböl szemeit
szigorún, szikráját szitom
szakadatlan,
Szenvedö szivemnek
szenvedéllyel, szeretettel
szóim szenvedésinek
szivedbe szétáradva szépen
szeretetnek Isteni szava

százezer szikrát szitottam
szivedbe szóimmal
szivednek szeretet szabadsága
száguldj szél-sebesen
szeliden, szorgosan szólitom
szeretetemnek szebbik szavát
szivednek szánva
légy szabad s
szivem szeretetét szivedbe
szeretettel szivednek szánom



A   H É T   V E R S E

Kosztolányi Dezső

Húsvét

Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -

kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az Isten-ember.




A   H É T   E L E M Z É S E

Legközelebb... (?)

Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014