|
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 32. szám
|
|
V E Z É R C I K K
|
Hej legények, legények!
ÉV harminckettő. Harminckét ÉV. Színtiszta számmisztika: a harminckettedik Énekes Vazul köszönti a harminckét éves költőket és olvasókat. (És elnököket.) József Attila-i kor ez. József Attila-i kor, egy pár főtt virslivel. József Attila-i kor ez József Attilák nélkül. Nélkülözni persze nem kell. A média ontja magából a kivételes sztárokat és az "új" arcokat. Az üzenet persze világos: József Attilák pedig nincsenek! Csak megasztárok gigabájton. Sőt gigasztárok terrabájton. Az EKT egyelőre kilosztár, biten, de ami késik, az időben nem ér oda.
Hát hol vannak ilyenkor a mi korunk József Attilái?
A legényévek lassan tovaszállnak. Messze délre húznak a vad-libák, pasikból férjekké emészt bennünket az idő, s az Old Men's pultjánál merengve isszuk az andalító Baccardit, immár kóla nélkül. És megújult nyugalommal olvassuk a következő Énekes Vazult. A világ így kerek, a rímek újra összecsengenek, csak az a fránya kóla hiányzik picit…
Szerzőink: Árvai Emil, Dobrosi Andrea, Karaffa Gy. Koncz Teréz, Natali, Győrik Szabolcs, Vaskó Ilona, Blága Lilla
A 32. Vazulhoz jó szórakozást!
|
|
|
Í G Y Í R U N K M I
|
Revuczky
Azért írok ennyi verset
Azért írok ennyi verset,
Legyen miből válogatni,
Az utókor hogyha kérdi,
Ki volt az a revumatyi?
Volt-e anyja, szeretője?
Apját hívta példaképnek?
Volt-e néki felmenője,
Ki jól feküdt az égieknek?
Azért írok ennyi verset,
Legyen aki elolvassa,
ő mondja ki mit én tudok:
Ez is csak egy bornemissza!
Azért írok ennyi verset,
Szeretőm mert ezer akadt,
Hűségesnek egyhez voltam,
A többinek csak a dal maradt.
Azért írok ennyi verset,
Hátha egy a lomok közül,
Érdemes lesz arra egyszer,
Idézetnek elszenderül.
|
|
|
Í G Y Í R T O K T I
|
Árvai Emil
Kedvenceim, a versek
Ott feleselnek a rím-gyerekek
többnyire hátul, a sornak a végén;
dobban a hangsúly - a szív - ütemet,
sőt ha a szép szavak alliterálnak:
remek élmény!
a szabadvers
szilaj csikó
de szárnya van
--------------------------------------------------------------------------------
Dobrosi Andrea
csak akkor fáj
amikor a képet téped
pedig nem vagyok rajta
a telefonban hangod
pedig félretárcsáztál
amikor dicsérsz nélkülem
de még együtt vagyunk
mikor nem születik gondolat
bár meghal a messzeség
és nem tudod csillapítani
csak létezhetetlenül közel
--------------------------------------------------------------------------------
Karaffa Gy.
Csak az eső esett…
Reggelre sötéten beborult;
Egész éjjel fájt a vállam.
Anyám szeme is elkomorult,
esőt éreztem szavában.
És esett. A szívem is megázott,
s fázni kezdtem a virradatban.
A felhő tenyérrel arcul vágott,
Csak vacogtam, és csak vacogtam.
Hullt az eső, a víz egyre gyűlt,
ahogy a lelkemre is ráült a bánat.
S bennem egy kérdés felmerült:
Miért szögelnek a kutakra deszkákat?
Kezünkből kifolynak a napok,
gyerekkorunk homokvárain nyargal a szél.
--------------------------------------------------------------------------------
Koncz Teréz
Vád
Sose tudtad, milyen érzés nem kelleni
mert mindenkinek kellettél, de senkié se voltál.
Csak akkor nem kellettél, ha neked nem kellettek,
A birtoklás gyönyöre nem lehet tiéd,
az az egy a tied nem lehet
Sose tudtad, milyen érzés igényleni
hogy meg tudj halni azért, hogy a tiéd legyen
Csak akkor igényeltél, ha téged igényeltek,
az áhított birtoklás-gyönyör nem lehet tiéd,
az az egy a tied nem lehet.
Azt hitted, hogy nem szenvedsz majd ha nem akarsz
s öröm-igény nélkül boldog lehetsz
de cél nélkül az élet örömtelen ám, mert
A birtoklás gyönyöre nem lehet tiéd.
az az egy a tied nem lehet.
--------------------------------------------------------------------------------
Natali
(úgy)
úgy fekszem az ágyon
mint régvolt világok
csapzott sóhaja
gyolcsba tekert
üvegszemű szónoka
úgy lesek fel
szemhéjam mögül
mint sárba mártott
száraz falevél
beömlik durva tér
az ablakom üvegén
megpattan felsikít
egy szilánknyi napsugár
- menj innen csapodár
szerteszórt fény!
gyűlölöm - kicsalna
s szemem kiégetné
úgy fekszem az ágyon
mint koporsó még üresen
úgy oson az álom
mellettem rühesen
hogy meg ne találjon
elnéz mellettem
csak fekszem ha már
idetévedtem
mint otthontalan a
parkban a padon
megsemmisülni vágyón
undorodom
és úgy nézek fel
homlokom alól
mint pocsolyában ülő
dagadt varangy
a kő alól
bezúdítom
kék ködfüggönnyel
a hitvány ablaküveget
ne nézzen rám
úgy az összes angyal
felhőszéli kalodából
mintha szabadság volna
az ott távol
hívnak és megtérni remélnek
a vén ítész elébe
úgy fekszem az ágyon
mint süllyedő
atomhulladék-temető
kipillogok arcom mögül
mint karneválon ki hintóban ül
és rejtőzködve
mutogatja magát
a forgatag bezár
nem hallgatva el
a kint s a bent
tétlen ellentétét
lehalkul a zsivaj
kizárja a zenét
én úgy teszek mint ki
tenni sem kezd
csak lesz ami lesz
fekszik
színtelen elterül
homokórában tengerpartként
álmatlanul
elszenderül
--------------------------------------------------------------------------------
Győrik Szabolcs
Faggyal, csenddel
Faggyal, csenddel áldozom a télnek.
Sírvilág nő kertemben.
Magányában sikolt a lélek,
Börtönre lelt bennem.
Leáldozó fény a múltam,
távolból árnyak hada nyög.
Új sötét korba hulltam,
jövőm a hallgatag, fagyos rög.
Faggyal, csenddel áldozom a télnek
A jelen sziklái között.
--------------------------------------------------------------------------------
Vaskó Ilona
Nyújtsd felém a kezed
Hideg márványhoz szorítom homlokom.
Szokatom lelkem a hideghez.
Könnyeim ne folyjanak végig arcomon.
Ezt már nem engedhetem meg!
Marjon bár ezer kín és gyötrelem,
Arcom szemtelenül feléd fordítom!
És pimaszul arcodba ordítom:
Igen! Ez vagyok! De ez az én életem!
Vergődésben, fájdalomban nem osztozom,
Igen! Ezt kaptam! Bár nem én kértem!
Minden nap minden reggelén felveszem
A keserűség zord kabátját!
Szemüveg mögé rejtem ragyogó szemem,
Megkezdem aznapi életem útját.
Elindulok a háborúmba, megvívni csatáimat,
Érvelni, támadni, dönteni.
Eladni önmagam, és a saját álmaimat.
Sirató falamat döngetem ököllel!
Marcangol a fájdalom, a gyötrelem!
Harcban állni az egész élettel.
Azt hiszem, a mai harcom elvesztem!
Összerogyva fekszem a fal alatt,
Nyújtsd felém a kezed!
És felállok egy pillanat alatt!
--------------------------------------------------------------------------------
Blága Lilla
Szép volt I.
Szép a fény mely elönti a szobát,
Most alig látom árnyékos oldalát.
Szép a kép, mely nem lóg a falon,
De ha behunyom a szemem ott ragyog, s hagyom
Szép a sugara, mely belülről fakad
És mindig itt lesz, örökre marad.
Szép az egyvonalú, egysíkú, végig
Jó lenne, ha felrepítne egészen az égig.
Szép volt, maradt, majd elmúlt
A túláradó szépségbe megfúlt.
Talán mert ennyire szép már nem lehet semmi,
Csak tudnám fényéért mit lehetne tenni.
De nem árulja el se Ő, se a kép, mely nem lóg a falon
De ha behunyom a szemem ott ragyog, s hagyom.
|
|
|
A H É T V E R S E
|
KOZMOPOLITA KÖLTÉSZET
Nem szégyellem, nem is bánom,
Hogy, ha írnom kelle már,
Magyaros lett írományom
S hazám földén túl se jár;
Hogy nem "két világ" csodája --
Lettem csak népemböl egy:
Övé (ha van) lantom bája,
Övé rajtam minden jegy.
Ám terjessze a hatalmos
Nyelvét, honját, istenit!
Zúgó ár az, mindent elmos,
Rombol és termékenyit:
De kis fajban, amely ép e
Rombolásnak útban áll:
Költo az legyen, mi népe, --
Mert kivágyni: kész halál.
Vagy kevés itt a dicsoség,
S a nemzettel sírba lejt?
Kis-szeru az oly elsoség,
Amit a szomszéd se sejt?
Nincs eronkhöz méltó verseny?
Dalra itthon tárgy elég?
Nem férünk a kontinensen
Albion is kéne még?...
Légy, ha birsz, te "világ-költo!"
Rázd fel a rest nyugatot:
Nekem áldott az a bölcso,
Mely magyarrá ringatott;
Onnan kezdve, ezer szállal
Köt hazámhoz tartalék:
Puszta elvont ideállal
Inkább nem is dallanék.
S hol vevéd gyász tévedésed.
Hogy faját s a nemzeti
Bélyeget, mit az rávésett,
A nagy költo megveti?
Hisz forgattam, a javából,
Én is egypárt valaha;
Mind tükör volt: egymagából
Tunt nekem föl nép, s haza.
És ne gondold, hogy kihalnak
Sujtott népek hirtelen,
Amig össze-zeng a dalnok
S a nemzeti érzelem.
Tán veszélyt, vagy annak látszót
Vélsz a honra tunni fel:
Hát van lelked, a szent zászlót
Épen akkor hagyni el!?
Oh, ha méltóbb s új kobozzal
A megifjodott hazát
Zönghetném még Homérosszal;
Ne csak mindig panaszát!
De legyek, ha veszni sorsa,
Húnyó nép közt Osszián,
Inkább, hogysem dalok korcsa
Közönyös harmóniám!
A verset Arany János írta 1877 aug. 8-án…
|
|
|
A H É T E L E M Z É S E
|
Mai tudományos elemzésem témája Nagy Lajos "Vers Nektek" címet viselő betűhalmaza
Idemásolom, de csak szülői felügyelet mellett kéretik elolvasni, elég minden hatodik szót.
Nagy Lajos
Vers Nektek
Mint hegyi patak kiszáradt medre
Száguld az élet s port hint szemedbe,
Mint lassan cammogó megfáradt medve,
Vonszolom életem, s adom kezedbe,
S te elveszed azt nevetve,
S ruháid levetve,
Arcod kezedbe temetve,
Úgy tekintesz rám remegve,
Mint kopasz honvéd a seregbe,
S ordítva nyomod rá ujjad sebedre,
De már látod. Nem léphet senki helyedre,
MERT BARÁT CSAK TÍZ VAN, s ez ereklye,
Mely úgy siklik tova, mint egy dereglye,
Átszeli életed, s kéred dob peregje,
hogy MI EGGYEK VAGYUNK, mint hűség sereg(j)e,
De jól vésd a tanulságot eszedbe:
A BARÁTSÁG FONTOSABB, mint egy gereblye!!!
A szerző hol Nagy Lajos, hol doktor Nagy Lajos nevek mögé rejtőzve bombázza szerkesztőségünket újabb és újabb szöveghalmazaival és az sem tántorítja vissza lelkesedését, hogy szerkesztőségünk időközben elköltözött, nevet változtatott, postást cserélt, szervert titkosított. A levakarhatatlanul kitartó szerző megtalálja a módját, hogy elérjen bennünket. Büntetésképpen adtuk közre "versét" az előző Vazulban, de neki ez sem volt elég, azóta még több "alkotást" küld. Talán elemzésem rávezeti a helyes útra, a jobb gyorsra érdemes felszállni művész-lelket és a hozzá folyó testet.
Tehát a szerző doktor Nagy Lajos, mielőtt személyiségi jogai csorbulandó bezáratná honlapunkat.
A címre nem sok időt fordított a költő, nekünk sem kell, bár így is jobban sikerült mint maga a nagy mű, hiszen a mesterien egymásra fűzött "e" betűk mekegő egyvelege legalább valami képzet félét indít el érzősejtjeink enyhén amortizált receptorain.
A költő tegezi olvasóit, és ez a tegezés megtisztelő. Tegez bennünket, LEERESZKEDIK szintünkre, mint az ártatlan guminő szereplés után. Gondolhatnánk, hogy versét egyenesen barátainak címezte, ha lennének még ilyenek egyáltalán.
A vers rímképlete AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA. Vagy inkább EEEEEEEEEEEEEEEEEEEE? Ezt az olvasóra bízzuk, mindenesetre a sorok vége úgy cseng egybe, mint a náthás autóriasztó télvíz idején.
A versbe nagyon sok OKOS dolgot, ÉRTELMES gondolatot lehetne belemagyarázni. Néhány ízelítőül:
"Hegyi patak kiszáradt medre", Mát Péter egy kis patak kezdetű slágere, valamint Madonna American Pie nem kevésbé populáris dalának mesteri ötvözetét juttatja eszünkbe. (By-by miss American pie I drow my shevy to the levy..a levy but the levy was dry - a "levy" itt kiszáradt patakmedert jelent)
"Száguld az élet": Száguldás, Porshe, Szerelem, már fújjuk is a nótát miközben táncra perdülünk.
A "medve" képzavar, ne törődjünk vele.
"Kopasz honvéd a seregbe": Nézz rám tizedes, rázzuk a rongyot, sha-la-la-la-la…
"Barát csak tíz van": hát persze, hogy a tíz kicsi indián! Brávó költő úr!
Az utolsó sor maga a tökéletes válasz. A kérdés már csak az, hogy akkor mi a kérdés?
Szóval számtalan szebbnél szebb gondolat is eszébe juthatott volna a költőnek. De nem jutott. Ezért a mű nem más, mint betűk laza halmaza, jobban mondva leze helmeze. De kérjük, tisztelt költő úr ne adja fel! (Ne edje fel!) Írjon verset ű betűs rímekkel. (Erjen verset e-betes remekkel.) Meglátja menni fog az is. S ha olyan remek lesz, mint mai elemzésem témája, már jelenik is meg a legújabb Vazulban. (Vezelben).
Szeretettel:
INGOTUS (pálya és sorstárs)
|
|
|
