IMPRESSZUM
Tartalom
Stáblista
Történetünk
Rólunk írták I.
Rólunk írták II.

A gyökerektől napjainkig

Élő Költők Társasága
röviden

Alapok, fogalmak, alapfogalmak

Az Élő Költők Társasága önmeghatározása: Irodalmi asztaltársaság - öniróniával. A Társaság műfaja, s egyben életfilozófiája, melyet zászlajára tűz: komoly gondolatokkal vegyített fanyar humor. A Társaság mottója:

"Csak az az ág hajt rügyet,
melyet nem hagynak kivágni
a más fát ültetni vágyók."

(Nagy Lajos, 2000)

Az Élő Költők Társasága szabályozott keretek között, a szokásjog, az erkölcs, a jóízlés, a betyárbecsület, a társadalmi önreflexió, valamit törvényeink által határolt mátrixban működik. A Társaság 2000 nyárutóján alakult.

A Társaság négy alapító elnökből, számos tisztségviselőből és számtalan rajongóból áll. Saját versek közlése és némi ön-reklámozás mellett a Társaság ifjú tehetségek és szárnya bontogató zsenik felkarolására publikálási lehetőséget biztosít honlapján. Az Élő Költők Társasága kortárs irodalmunk aktivistáinak meghatározó találkahelye kíván lenni.


A gyökerek

A négy alapító, a négy barát közös múltja a közös Alma Materben indul 1986-ben Cegléden. Az irodalom iránti fogékonyság itt alakul ki bennük. Itt ülteti szívükbe a versek szeretetét Velkey Imre tanár úr, az igazi pedagógus.

Nagy Lajos és Revuczky Mátyás egy padban ülnek, verseket írnak. Pontosabban szeretnének, mert a kezdetekkor ezek még csak rímfaragások. Ám van egy mentoruk Imre bácsi személyében és egy nagyszerű közönségük az osztály személyében. A két srác gyakran az órákon írják verseiket, az osztály és Imre bá' pedig alig várják az óra végét, a mű végét. A "lektor" véleményez, és ha valóban alkotás születik, bíztatja őket egy ötössel. A "közönség" is véleményez derűvel és kacagással.

Az osztályt nagyszerű tanárok és diákok alakítják közösséggé. Minden létező diák-eseményt megnyernek. A szerepek is kialakulnak. Mácz Ákos az osztály szócsöve, verset szaval, beszédet mond, ha kell. Aztán eljön a pillanat, amikor a saját szerzőpárostól olvashat fel verseket. A diákhumor az alap. Irónia és a paródia jellemzi a "kor" műveit. Marina Béla jellegzetesen fanyar humorával az egyik legjobb "szakértője" a frissen készült alkotásoknak.

Közösen gimnáziumi diákújságot szerkesztenek és írnak. Ami az övék, a sajátjuk és a gimnáziumé. Nem kis sikerrel.

1990. Az osztály leérettségizik, a barátok útja elválik, de a barátság tovább él. A közös verselés tovább folyik, postán keresztezik a versszakok egymást. A rendszeres baráti összejöveteleken pedig folytatódik a művek előadása, és egymás szórakoztatása.

Aztán eltelik 10 év, eltelnek az egyetemi évek, munkába állunk és máris 2000-et írunk. Fordulópont.


Fordulópont - az ÉKT megalapítása

2000 nyárutóján egy meghívásnak tesz eleget a négy barát. 10 év munkássága kézirat formájában immár több száz oldalra duzzadt. Feltesszük a kérdést, mi legyen vele. A válasz szinte egyszerre formálódik bennünk: ki kell adni könyv formájában.

És a lavina elindult.

Létre kell hozni egy "szerkesztőbizottságot", amely lektorálja, szerkeszti, véleményezi és összeállítja a kötetbe kerülő verseket. Feladatok feladatok hátán. Tördelés, nyomdai előkészítés, nyomda, szponzor, stb. Ezt már nem lehet fejetlenül, szervezetlenül csinálni. Ehhez kell egy társasági forma. Ekkor pattan ki az isteni szikra: Élő Költők Társasága. És a barátok megalakítják az ÉKT-t, ahol természetesen azonnal címeket és rangokat osztanak ki - tagság nem lévén - saját maguknak. Négy elnöki cím talál gazdára…

Három hónap leforgása alatt a cél megvalósul, karácsonyra elkészült a Gyöngy című verseskötet.


A vízválasztó

A könyv megjelenését követő díszülésünk alkalmával vetődik fel a kérdés: "Hogyan tovább, ÉKT?". Választás elé kerültünk. Vagy feloszlatjuk önmagunkat és a Társaságot, vagy folytatjuk tovább. Heves vitákat követően megszületett a döntés: folytatjuk.

Ekkor már csak a következő, látszólag rendkívül egyszerű kérdésekre kellett megtalálnunk a választ: mit folytassunk és hogyan?

Az alakulástól kezdve - rendkívül kezdetleges formában ugyan - jelen voltunk az interneten. Azonban mind a forma, mind a tartalom gyerekcipőben járt. Döntöttünk: teljes arccal és lendülettel az Internet felé.

Megalapítottuk online internetes folyóiratunkat Énekes Vazul címmel. Az elmúlt évben - az áprilisi indulástól december végéig - 13 szám jelent meg több mint 100 verssel. 14 évestől a 60 évesig írtak, és írnak az újságba. Jelent meg verse számos gimnazistának, de egyetemi oktatónak is. Számtalan költő-jelölt és irodalom-barát küldi verseit, írásait véleményezésre.

Rendszeresen jelenik meg egy-egy klasszikus magyar költőnk alkotása, de idéztünk már a Nyugatból is írásokat, elemzéseket.

Az Énekes Vazul méltán vívta ki számos irodalmi témával foglalkozó internetes oldal elismerését. Olvassák, és ajánlják egymásnak az emberek. De ami legalább annyira fontos: maguk írják.

Az oldalt archívum, és fotóalbum is színesíti, melyek elsősorban rólunk szólnak - önmagunk szórakoztatására.



A jövő

Az Énekes Vazul kiemelt szerepének megerősítése, jelentőségének növelése. Szeretnénk újabb és újabb helyekre eljutni és megismertetni a folyóiratot. Szeretnénk egy-egy kiemelkedő alkotást hangformátumban is közkincsé tenni. Neves ceglédi származású színészt felkérni az előadásra.

Szeretnénk interaktívabbá tenni az oldalt, és bátrabbakká olvasóinkat. Rövidesen beindítjuk fórumunkat, ahol bárki nyithat, moderálhat majd tetszőleges témát az irodalom fogalomkörében.

Csatlakozunk olyan egyéb internetes irodalmi kezdeményezésekhez, mint pl. az online irodalom megjelentetése könyv formájában. Komoly egyeztetések folynak már a témában, egy most készülő kötetben az Énekes Vazul tíz verssel képviselteti költőit.

Szeretnénk pályázatokat kiírni középiskolásoknak és egyetemistáknak, akik tehetséget éreznek magukban. Igyekszünk publikumot találni nekik, és őszinte értékelőket. A lehetőség adott. Internet és irodalom.

Nem utolsó sorban pedig továbbra is szeretnénk jól érezni magunkat az ÉKT üléseinken, és még nagyon sokat nevetni…

Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014