|
Beszédek és bemutatók
|
Tisztelt Elnöktársaim!
Most, hogy már csak hárman vagyunk, úgy gondolom végre beletaposhatunk a gázba. Ne keseregjünk a múlton, ne rágódjunk idegen csontokon. Az óriáskígyó is leveti bőrét ha eljön az idő, levedli a régi, elhasználódott, megújulásra nem képes, haszontalan szöveteit. Ettől nem kevesebb lesz, hanem!:-) Igen, több, és nem is kesereg ezen a kígyó. Új zsákmányra veti magát, új fára tekereg, új pocsolyába lép, új sarakat kefél.
Mi se bánkódjunk hát, hogy hárman maradtunk. Volt erre már példa az ÉKT történetében és sikerült túlélnünk, sikerült megújulnunk. Az eltévedt bárány végül is vissza talált és ez most sem lesz másként. Az eltévedt bárányoknak ez a sorsuk. Ahhoz, hogy visszataláljanak, először el kell tévedniük. Ne ítéljük el a hirtelelen haragból kicsapó lemondás iránt vágyat, az ember tudatalattiában megbúvó örök elcsatangolás iránti ösztön erejét, mert az valójában nem más mint utolsó segélykiáltás, a nikotinhiány és a siker iránti beteges epekedés tagadhatatlan jele. Mindazonáltan ne is becsüljük le ezt az odafirkantott másfél mondatot, hiszen elnöktársunk most nehéz időszakban van és nem arra gondolok, amire ti.:-)
Az értékrendamortizáció viszont intő jel. A preferencialistánkon kitűzött ÉKT zászlót lecserélni mihasszna cselekedet, nem love of the year időszakban talán szentségtörés, fizetetlen politikai hirdetés. Ákos! Légy idejekorán! Ne hagyd magad Balira venni! Közös kincsünket emeld újra gúnyrajztalan magaslatokba, oda ahová elnöktársaid látják lobogni. Az akolból pedig nincs menekvés. Együtt égünk benne ha eljön az idő. Együtt törjük át a karám izzó falát. Kézen fogva haladunk kijelölt utunkon. Együtt. Négyen.
A megcsalt elnököknek ajándék jár. A tékozló fiúnak pedig megbocsátás.
Maradok tisztelettel,
Revueu
Bp. 2006.02.22.
|
|
|
