|
Beszédek és bemutatók
|
Az ÉKT szellemisége
Lassan másfél éve indult útjára az Élő Költők Társasága honlapján az a kezdeményezés, amely korunk költő palántáit, az irodalomért lelkesedői fiatal alkotókat, és a "szárnya bontogató zseniket" és - ne kerteljünk - a bátor, néha egoista amatőröket hivatott megszólaltatni. A profikat, költő és író fejedelmeket nem tudatosan tartjuk távol önmagunktól. Nekik van állandó platformjuk ahol megjelenhetnek, ahol megoszthatják műveiket olvasóközönségükkel, szemben azokkal, akik hozzánk fordulnak. A kezdeményezés - ez az amatőr szellemi műhely - nevet kapott és életre kelt. Születése pillanatában sorsa megjósolhatatlan volt. A környezet, amibe bele született nem sok jóval kecsegtetett. Nem kívánok most közhelyeket durrogtatni - főleg nem kívánok ítéletet mondani - korunk magyar irodalmának színvonaláról, különösen a versekről, annyit azonban szeretnék megemlíteni, hogy meglehetősen sok az obszcenitás, valamint az öngyilkossággal való foglalkozás az újkori alkotásokban, a rím, a szótagszám, a stílus háttérbe szorul,
helyét a minél abszurdabb képzavar veszi át. És azzal védekezni, hogy aki nem érti ezeket a verseket, az azért nem érti, mert szellemileg nem elég fejlett (az index néhány publicistája szerint: hülye.) - engem nem győz meg. Lehet, hogy ez a módi a profi világban, de az ÉKT szellemiségébe nehezen fér bele. Félreértés ne essék, mi nem valami ellen jöttünk létre. Célunk mégis eltér a fent vázolt képtől: az irodalom iránti vonzódás, a versek szeretete, a magyar nyelv szeretete, az ÉLET szeretete az, amit értékként megfogalmazunk. (ja, és a barácccság...)
Amatőr szellemi műhelynek indult az Énekes Vazul, mára azonban kinőtte önnön korlátait és csecsemőkorát. Indulása óta megfigyelhető tendencia, hogy egyre többen küldenek hozzánk verseket, alkotásokat, ami egyúttal bizonyítja létének jogosultságát s egyben biztosítja is azt. Az Énekes Vazul folyamatosan gyarapodik testben, mondanivalóban egyaránt. A benne megjelenő versek, alkotások némelyike kissé sutábbra sikeredhet, nem annyira finom munka, hiányzik belőle olykor az eredetiség, a mesterségbeli tudás, az isten áldotta tehetség. Mégis azt valljuk, nem kell szégyenkeznünk miatta. Ha valaki tud jobbat, nosza rajta! Ha valaki kritizál bennünket, akkor cserébe méltán tarthatunk rá igényt, hogy saját alkotását megosztja velünk! Itt kapnak némileg értelmet Nagy Lajos elnökúr nagy karriert befutott szavai: "csak az az ág hajt rügyet, amit nem vágnak ki a más fát ültetni vágyók"! (Azért csak némileg, mert összességében a mondat értelmetlen, persze attól még lehetne zseniális, de az.)
Babits Mihály nyolcvanegynéhány évvel ezelőtt joggal írta a Nyugat címlapjára, hogy az olvasó a legjobbat kapja. Tényleg azt kapta. A Nyugat szellemisége korszakalkotó, a benne kikristályosodott négy nemzedék hatása elementáris. A Nyugat szellemisége útmutató az ÉKT-nak és az Énekes Vazulnak. Sajnos, egyelőre nincs Ady-nk, se Szabolcskánk, van viszont hitünk, bizodalmunk abban, hogy van értelme annak, amit hirdetünk. És egyébként is, ki tudja, hogy a ma tizenévesen publikálók mivé cseperednek néhány pár év elteltével?
Schöpflin Aladár mondta a Nyugat március 4.-i estélyén 1914-ben, hogy:
"Valamely nemzedék irodalmi törekvéseinek eredményeit nem csupán az egyes írók tehetsége és az egyes művek értéke szerint kell mérni. Nyomós mértékül kell tekinteni ebben az irodalom általános színvonalának emelkedését vagy esését is."
Abban gondolom egyetértünk, hogy a harmadik évezred József Attilája, ha meg is született, még nem fedte fel kilétét. Jól tudom, van költőfejedelmünk, aki (sajnos inkább) bulvárlapok címlapjáról és Show műsorokból lehet ismerős a mai fiataloknak, van írózsenink is (nem is egy!), aki(ket) inkább a politika/média forgószele dobál egyre magasabbra (és az eladott példányszám…), van határon túli magyar irodalom is, szóval sok minden van. Elég? Nekünk, amatőr szárnya-bontogató zseniknek biztosan nem. A hozzánk verseket küldőknek biztosan nem. A velünk együttműködőknek, barátoknak, művészeknek, szimpatizánsoknak biztosan nem. Ezért van ÉKT, ezért van Énekes Vazul is. Értékében még nem veszi fel a versenyt a legjobbakkal, de eredeti és hiánypótló.
Akár tetszik, akár nem a XXI. század kortárs magyar irodalmának egy aprócska része, szelete, morzsája, lenyomata. A minősége, eszmeisége olyan, amilyennek MI, kortársak alakítjuk. Az Élő Költők Társasága irodalmi asztaltársaság, virtuális élet egy valós világban, ahol az értékrendek hullámvasúton járják zajló útjukat, s nincs öreg tölgy, amely nyugvó pont lenne száguldó életünkben.
Élő Költők! Kosztolányi szerint a tíz legszebb magyar szó:
láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.
Törekedjünk arra, hogy nyelvünket, ezt a csodálatos kincset méltó módon használjuk irodalmunk hírnevének öregbítésére. Legyünk Öreg Tölgyek, hogy a hullámvasúton robogók két sikoltás között néha ránk pillanthassanak! (Csak meg ne rettenjenek…)
2002. július 15. Élőben majdnem elhangzott az ÉKT 2. születésnapi buliján, Siófok-Törekin.
Töreki, 2002. augusztus 11.
Revuczky Mátyás
|
|
|
