|
Versek
|
Revuczky Mátyás
Színszámláló Szonett
Szemben ülünk, s én számolom szemednek színeit,
ezer ezüst, ezer arany, megannyi ritka lakat,
kulcsok miriádjai szikráznak, de az ívein
elpattant gondolat nem nyitja titkodat.
Ki vagy te, ki hevülten merülsz elébem,
fúrva ék-kő kéklő vágy-szemed reám.
Reám, ki reméltem, hogy feketén-fehéren
is színes vagyok, mint a hengerlő óceán.
Csak nevess. Lábad ütemét követi szívem
dobbanása. Nézlek, s számolom színedet.
Kettőből kirakom enyém, ha vegyítem,
Tiéd, hogy miért, túlzott tubus óda
Vakít s szédít tömény örvény lövellése,
Reám, a szürke színszámlálóra.
2001. február 23.
|
|
|
