|
Versek
|
Revuczky Mátyás
Rímragasztó szonett
(A Költészet Napjára)
Sorom bontom, s tésztaként kelnek betűim.
a kelesztőtál mellett, lisztesen csücsül a rím,
rám nevet, s bukfencet hány a porzó lisztben,
ünnepi dísz ő, ideje, hogy kerekre süssem.
Kemencémben vidáman pattognak a rímek,
hosszúak kígyóznak, gurulnak rövidek,
S bár némely a buzgó hőtől repedtre érik,
törve íze teltebb, illata valódibb.
Így élek kuckómban. Kemencém mohó szája
nyers rímeim húsát dorombolva kéri tőlem.
Költészetem púpos, hízelgő cégére.
S a rímek kedvükre csilingelnek párban,
a csend ringó anyaként dédelgeti őket,
s én díszéül ragasztom soraim végére.
2001. április 11.
|
|
|
