Versek
|
Nagy Lajos
Téli Karc
Hideg van. A csend is dermedt.
A szemközti fák ágára fagyott a mosoly.
Törékeny, volt tócsák tükrözik vissza arcomat.
A Tél hirtelen itt termett.
Gyere Tavasz, meleg kezeddel most orvosolj,
S tedd végre tönkre rút, téli karcomat!
Nyári Karc
Forróság van. A levegő vibrál.
A szemközti fák fuldoklóan zöldek.
A nyár izzasztó tempót diktál.
Gyere Ősz, hűvös kezeddel adj enyhülést a földnek,
S ne hagyd meghalni őket!
Őszi Karc
Hűvös van. Párát lehel a táj.
A szemközti fák meztelen állnak.
Barna ruhájuk mellettük hever a földön.
A magányt öleli a homály.
Gyere Tél, had örüljenek a fehér sálnak
Mit végigterítesz a völgyön!
Tavaszi Karc
Meleg van. Langyos a szél.
A szemközti fák rügybe borultak.
Alattuk ifjú párokkal teltek meg a padok.
A táj szerelemről beszél.
Gyere Nyár, hogy akik belepirultak
Forró sugaraidra foghassák most azok.
|
|
|