Versek
|
Nagy Lajos
Hajnali gondolatok
Munkába indulnál, de az ágy átölel.
Lelked már szabadul, de tested oly közel.
A kávéért nyúlsz, de megremeg kezed.
Úgy öltözöl fel, hogy észre sem veszed.
Már kint vagy a lépcsőn, s nézed a reggelt.
Bambán ácsorogsz, végül egy entert
Nyomsz, s lépkedsz a munkahelyed felé.
Hajadon összeszáradt a tegnapi zselé.
Az úton rádköszön néhány régi barát.
Hosszasan bámulod egy biciklis lány farát.
Szeretnél hazamenni, s újra ágyba dőlni,
De közeleg a Húsvét, s a sárga kölni
Fog gyűrött ruhádon tündökölni.
Élni szeretnél, de nem tudsz ölni,
S az életben nem lehet ennyit tökölni,
Mert eltaposnak, ha te nem taposol,
S nem lesz majd, ki neked tapsol.
Jól jegyezd meg hát a tanácsom:
Nincs egész évben Karácsony!
Nem kell mindenkit egyformán szeretni,
Ölni kell tudni, s nagyokat nevetni.
S ha mindez neked nem kell.
Fordulj! Jobb, ha visszafekszel.
Cegléd, 2001. április 11.
|
|
|