Versek
|
Nagy Lajos
Elmúlás
Csak csontra terített száraz hústömeg vagyok.
Szemem kocsonyás, barnászöld massza.
Szuvas, sárga fogaim sem túl nagyok,
Egy tábla fehér csoki elrohasztja.
Csontról levált porcdarabkák,
(Melyek egymást faragják)
Jelzik az idő haragját.
Csak a szívem fiatal,
Az övé a diadal
Amíg kalimpál.
Bár már csak
Alig jár.
Megáll.
Halál.
2001. április 10.
|
|
|