TÖRTÉNELEM
Tartalom
Hangos versek
Multimédia
Meghívók
Jegyzőkönyvek
Fegyelmik
Jogi dokumentumok
Beszédek
Versek, drámák
Gyöngy
Történetünk

Versek

Nagy Lajos

Elmúlás

Csak csontra terített száraz hústömeg vagyok.
Szemem kocsonyás, barnászöld massza.
Szuvas, sárga fogaim sem túl nagyok,
Egy tábla fehér csoki elrohasztja.
Csontról levált porcdarabkák,
(Melyek egymást faragják)
Jelzik az idő haragját.
Csak a szívem fiatal,
Az övé a diadal
Amíg kalimpál.
Bár már csak
Alig jár.
Megáll.
Halál.

2001. április 10.


Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014