|
Jegyzőkönyvek
|
Élő Költők Társasága
Bernecabaráti kör
----------------------------------------------------------------------
Ügyintéző: Dr. Nagy Lajos
Szám: 1/2006.
Jegyzőkönyv
Készült: 2006. október 14-én (szombaton) a Munkácsy Oszlopcsarnokban, az Élő Költők Társasága Mikszáth Kúriájának nagytermében 2006. október 07-én és 08-án tartott (fél)maratoni ülésről utólag, titkos hangfelvétel alapján.
Tárgy: asztal.
Jelen voltak:
Dr. Nagy Lajos akkor még Ügyvezető Elnök (N.L.)
Mácz Ákos akkor még Tiszteletbeli Elnök (M.Á.)
Marina Béla akkor még Társadalmi Elnök (M.B.)
Revuczky Mátyás akkor még Választott Elnök (R.M.)
Monori Zsolt akkor még Alelnök (M.Zs.)
Kuthy György akkor is Független Nővizsgáló (K.Gy.)
A rendhagyó ülésre a résztvevők állandó székhelyétől rendkívül távol került sor, Észak-Magyarország egy kis eldugott hegyi falujában. Mivel Revuczky Elnök Úr volt a házigazda a vendégek - okulva a Töreki ülések infrastrukturális hátteréből - felvették legszakadtabb ruháikat, bekészítettek egy-két hálózsákot, sarlót vagy fűnyírót, nem vittek viszont feleslegesen fogkefét és szappant. A felkészültebbeknél kullancsriasztó és bolhairtó is volt. Persze vittek egy kis piát is, mert gondolták hideg lesz az éjszaka.
A 6 tisztségviselő 4 autóval indult útnak, hogy végül a Bernecebaráti (Bb.) Községi Könyvtár előtt összefussanak. Természetesen megint Nagy Elnök Úr járt a legrosszabbul, mert ő szállította le (fel) K.Gy. Független Nővizsgálót, aki egész úton alig vett levegőt. Viszont nem beszélt keveset. Akkor tett csak pontot a Cegléden elkezdett egyetlen mondata végére, amikor a Vác fölötti hegyi szakaszon R.M. vezetésével elkezdődött az idei Nógrád Rali. R.M. ugyanis eszeveszett tempóban kezdett haladni a végcél felé. Ennek ellenére Mácz Elnök Úr és Monori (akkor még) Alelnök már éppen könyvtári olvasójegyet váltottak Bb. központjában. M.B. szokásához híven utoljára gurult be, de erről majd később.
Miután az időben érkezettek kiolvasták Jáger Mester egy klasszikus művét, elindultak a házigazda vezetésével, hogy birtokba vegyék a legújabb szellemi alkotóműhelyt. Természetesen ez sem a megszokott módon történt. R.M. a katartikus élményt fokozandó, az objektum megközelítését szupertitkos hadműveletnek álcázva felkérte a vendégeket, hogy - kendő hiányában - takarják el mindkét szemüket, és egymás vállába kapaszkodva baktassanak fel egy ismeretlen emelkedőn. Nekem mindeközben az a vicc járt az eszemben, amikor a huligán átvezeti a vak nénit a zebrán, majd amikor egy kirakat elé érnek azt mondja:
- Ugorjon mama, tócsa!
De valahogy nem volt kedvem nevetni, hiszen ezen a vidéken, ha butik nincs is sok, de rengeteg a szakadék.
Rövid, de bizonytalan kapaszkodó után végre megálljt parancsolt R.M., majd fokozva kezdeti hányingerünket még kétszer háromszor körbeforgatott mindenkit. Ekkor diadalittasan (később diadal nélkül) azt mondta, hogy kinyithatjuk a szemünket. A látvány önmagáért beszélt. Méteres parlagfű, és pókhálós bokrok. Persze a háznak háttal álltunk. Mire felocsúdtunk már késő volt. A kaján vigyor gyorsan lemosódott, és egy pillanatra valamennyiünk arcán megcsillant a büszkeséggel teli irigység.
Persze a büszkeséggel telit csak most fogalmaztam hozzá. Bár próbáltuk leplezni megdöbbenésünket, ez azért nem lehetett túl sikeres. A legszörnyűbb az volt, hogy később újranézhettük magunkat Marina Elnök Úr hasonló produkciója által. Igyekeztünk mérsékelt jelzőket találni az igényesen felújított palócházra (bár titkon vártuk, hogy időközben véletlen hazajön a külföldi tulajdonos), de később csak kiszakadt belőlem az őszinteség, amely azzal a felismeréssel párosult, hogy végül is, ami a Matyié az a miénk is. Ezen felbuzdulva aztán elindultunk egy kis bortúrával egybekötött ökotúrára a közeli templomkertbe, amely lényegében már tájvédelmi körzet.
Végre aztán befutott M.B. is, aki telefonos segítséget kért lévén a könyvtárban már nem talált meg minket. Miután jól megvárakoztattuk, lementünk érte a vaktúra kiinduló pontjához, hogy vele is el tudjuk játszani a szembekötősdit. Jó érzés volt látni a döbbenetet, amely kiült az arcára, amikor szembesült a valósággal. Egy pillanatra már-már buta arcot vágott, de azért láthatóan (nem) őszinte örömmel gratulált a tulajdonosnak.
És a meglepetések sora még nem ért véget.
Fejedelmi vacsora került elő a múlt század elején épült falak közül, amely ugyan felvetette a kérdést, hogy vajon mennyibe fog mindez kerülni nekünk, de most még ezzel sem nagyon törődtünk. Egyik ámulatból a másikba estünk. Feliratozott baseball sapkák, mindenki számára elegendő kaja, padlófűtés, tető a fejünk felett, ágyak, fürdőszoba, meleg víz!!! Féltem is, hogy mindjárt felébredek egy szakadt sátorban arra, hogy fázom. De nem. Mindez valóság volt.
Miután jól bevacsoráztunk szinte hajszálpontosan szmsz szerint elkezdődött az ülés, amelyet még én nyitottam meg.
A kedélyállapotok felmérését követően figyelmeztettem a résztvevőket jogaikra és kötelezettségeikre. Ezen belül az igazmondási és együttműködési kötelezettségre, a nyilatkozattétel és annak megtagadása jogára, feltételeire és jogkövetkezményeire.
Nyilvánvalóan a legizgalmasabb napirend a Mácz Elnök Úr által előterjesztett új SZMSZ megtárgyalása volt. Ez alkotta az ülés gerincét, a többi napirend vagy ehhez kapcsolódott vagy formális, a régi szmsz szerinti téma volt (köszöntő, elnöki kívánságműsor stb.).
De mielőtt még belecsaptunk volna a közepébe, egy újabb kis ajándékot vehettünk át a meglepően pozitív hozzáállású házigazdától. Egy kis idézetes füzetecskét, amely - a szerkesztő válogatása alapján - az elmúlt 6 év legjópofább vagy legidétlenebb mondatait tartalmazza. (1. sz. melléklet).
Ezután megkezdődött az ÉKT történetének leghosszabb napirendi pontja, az új SZMSZ megvitatása (2. sz. melléklet). Az előterjesztés legfontosabb nóvumai:
˘ Preambulum elfogadása.
˘ Irodalmi alapjogok és kötelezettségek beillesztése.
˘ Új (tartalmasabb) szankciórendszer.
˘ Az eddigi 4 helyett 5 elnöki poszt bevezetése.
˘ A szavazati és választási rendszer megreformálása.
˘ Minden évben tisztújítás.
Lényegében a beterjesztett szabályzat elfogadásával hatályon kívül helyezésre kerül a régi statútum, és egyben új választásokat ír ki a Független Nővizsgáló.
Hihetetlenül komoly szakmai diskurzus kezdődött el. Egyik érv a másikat ritkította. Felvetődött egy szakértői elnökség felállításának a javaslata is. Elfogadtunk egy Talán Chartát. Néhányan döbbenten állapították meg, hogy a javaslat akceptálásával az Alelnöki poszt lényegében megszűnik. A még hivatalban lévő Alelnök kétségbeesetten nyúlt a boros kupája után. A Független Nővizsgáló izgalmában többször belealudt a napirendbe. Módosító indítványok tömege jelezte, hogy az ÉKT életét, és szervezetét alapjaiban meghatározó, és megreformáló döntés előtt áll, illetve ül a grémium. De végül megszületett a határozat. Az elnökség - a módosító javaslatokkal együtt - egyöntetűen fogadta el az új alapszabályt, és így a régi szmsz hatályon kívül helyezését, amely azt a furcsa helyzetet okozta, hogy az új választások lebonyolításáig sem elnöksége, sem tisztségviselői nem maradtak a társaságnak. Így jogilag a 4 alapító, és a Független Nővizsgáló térhetett nyugovóra egy fárasztó nap után.
Az éjszaka esemény nélkül telt el, és természetesen a pártatlanság és az objektivitás érdekében a Független Könyvvizsgáló mindenkitől elszeparálva aludt. Na, meg azért, mert úgy horkol, hogy egy téli álmát alvó medve is sírva rohanna ki a közös barlangjukból.
A reggeli előtt R.M., M.B. és K.Gy. elmentek kocogni egy órácskát. R.M. és M.B. drága és hiper-szuper futófelszerelésbe, míg K.Gy. jobb híján makkos cipőjébe és tegnapi ingjébe. Panaszkodott is aztán nekem kuncogva, hogy milyen lassan futnak a Matyikáék. A reggeli közben izgatottan találgattuk, hogy vajon K.Gy. kiírja-e az új SZMSZ szerinti választásokat vagy hagyja megszűnni az ÉKT-t mint szervezetet. Némi unszolásra aztán úgy döntött, hogy még aznap reggel megtartjuk a voksolást.
Most olyan izgalmas rész jön a jegyzőkönyvben, hogy azt 18 éven aluliak csak nagykorú felügyelete mellett olvashatják el.
Tekintettel arra, hogy K.Gy. - mint említettem - többször belealudt az esti főnapirendbe, lövése sem volt, hogy mi következik. Még szerencse, hogy az előterjesztő, azaz M.Á. tudta mit kell tenni, mert a többiek sem nagyon. Az ő instrukciói alapján végül megkezdődött a ceremónia, amelynek során (mint kiderült) minden alapító javasolhatott egy személyt egy elnöki posztra mindaddig, amíg azt valaki el nem fogadta. Szinte tapintani lehetett a feszültséget. Mondtam is a Bélának, hogy ne támaszkodjon a villanykapcsolónak nedves kézzel :. Vészjósló csendet követően elhangzott az első javaslat. Óráknak tűnő másodpercek teltek el mire mindenki nyilatkozott. Olyan is volt, aki több megajánlott pozíciót is visszautasított. Sőt ugyanazt a pozíciót csak harmadszorra fogadta el. És ekkor jött a váratlan fordulat…
…R.M. javaslatot tett N.L.-nek a Társadalmi Elnöki szék elfogadására, amelyet N.L. R.M. és a többiek legnagyobb megdöbbenésére el is fogadott. Néma csend. Csak K.Gy. vihogott bele. És még nem volt vége…
…N.L. felkérte M.B.-t az Ügyvezető Elnöki poszt elfogadására, amelyet M.B. elfogadott. Ekkor úgy nézhetett ki az elnökség, mint lufiárus a nyílzáporban. Teljes zűrzavar.
A jelölések elhangzása és elfogadása után következhetett a titkos szavazás. Szavazólap. Boríték. Urna. K.Gy. számol. Táblára felír. Kihirdet. És a végeredmény:
Marina Béla Ügyvezető Elnök
Mácz Ákos Tiszteletbeli Elnök
Monori Zsolt Kulturális Elnök
Dr. Nagy Lajos Társadalmi Elnök
Revuczky Mátyás Választott Elnök
Nem volt már hátra más, mint a pezsgős köszöntő, és a székfoglaló beszédek elmondása. Egy kis értékelés. Egy kis múltidézés. Egy kis jövőbe tekintés.
Mindenki örömteli várakozással nyugtázta a megújulást. Régi-új pozíciójában új motivációkról beszélt. Eredményesebb jövőt vizionált. És persze dicsérte a szervezést, a vendéglátást.
Köszönjük, Mátyás! Valóban új lendületet adtál ismét a Társaságnak.
A jegyzőkönyvet elolvasás után, mint akaratommal mindenben megegyezőt jóváhagyólag aláírtam.
Kmf.
Dr. Nagy Lajos
Társadalmi Elnök
Jegyzőkönyvvezető
|
|
|
