|
Jegyzőkönyvek
|
Élő Költők Társasága
Budapest, XI. Vahot u. (Díjbeszedő) info@ekt.hu
----------------------------------------------------------------------
Az alábbi dokumentum egy szóbeli jegyzőkönyv írásos formátuma. A jegyzőkönyv rendkívül kényes eseménysorozatot örökít meg, ezért elolvasás után azonnal elfelejtendő! Ennek elmulasztása bolgárjogi felelősségre vonást eredményez. Mindenesetre, aki mégis úgy dönt, hogy elolvassa a jegyzőkönyvet, szíveskedjen egyúttal letölteni magának egy BIANCO fegyelmit honlapunkról és saját nevére kitöltve visszaküldeni azt Társaságunkhoz.
Szóbeli jegyzőkönyv
az ÉKT fémjelezte baráti háttérbeszélgetésről (B.H.)
A Béhá időpontja: 2001. szeptember 28. 19.00.
Lejegyezte: Ingótus.
Előzmények: Az ÉKT legutolsó ülésén történtek után totális hírzárlatot rendeltünk el. Nem igazak azok az alávalóan kriptoantibulvarista, ocsmány híresztelések, miszerint Társaságunk megvált volna egyik oszlopos tagjától, aki szakrálisan megsértődött és példátlan módon lemondott lemondhatatlannak hitt tisztségéről! És az a kiszivárogtatott információ sem (teljesen) igaz, hogy az ÉKT azon a bizonyos napon végérvényesen elvesztette komolytalanságát és soha nem látott, setét depresszióba süllyedt volna! Az ÉKT elnökei közül sem megerősíteni, sem cáfolni sem megnemeresőíteni sem nem cáfolni nem semmi! Az ÉKT még talpon (és funkcióban) maradt, kissé megrendült elnökei közül az egyik legértelmesebb meghirdette tehát a Baráti Háttérbeszélgetés békemozgalmat (angolul Fuck the Milleneum), béke balt nyújtott ehhez Kovdonművdir, a Semleges Helyszín (S.H.) biztosítója, megjelenéséről támogatta a kezdeményezést Mozó, a nyárkutató. A Béhá szükséges feltételi adottak voltak. Az elégségesek viszont elégtelenre vizsgáztak...
Az események kriminológiai sorrendben
Péntek, koradélután: Ingótus utolsó egyeztetést tart saját magával, a beérkezett és módszeresen feldolgozott e-mail elemzések egyértelműen négy elnök jelenlétét prognosztizálják Eshában.
Péntek 18.45
Ingótus megérkezik N.L (személyiségi jogok védelmében a teljes nevet itt nem közöljük) ügyvezető elnökhöz. Belép a szobába és a következő, kissé fanyar életkép fogadja: Ennel begipszelt bokával, felpolcolt lábbal ül karosszékében, és üveges szemekkel bámulja a Sport1-et. Ugyanabban az igényes melegítőben és alatta ugyanabban a (enyhén sárgába forduló) fehér pólóban van, ahogy Ingótus egy héttel ezelőtt a tévé előtt hagyta. Haja csapzott, enyhe, törött lábú fudbalistáknak kifejlesztett "Ápor" parfümillat érezhető a szobában. Ingótus: - Szedd már össze magadat és menjünk, mert el fogunk késni!
Ennel: - Hova?
Ingótus meghökken, majd megdöbben, aztán megrökönyödik. Erőt vesz rajta a kétségbeesett felismerés, hogy esetleg barátjának nemcsak a bokája tört szilánkokra, de nyilván az eséstől immáron kézenfekvően maradandó agykárosodást is szenvedett! Ezután a rossz ízlést is átlépő, alpári beszélgetés veszi kezdetét, amit a "Napló feleségeimnek, avagy olyan mint a méz, olyan édes" -ben betű szerint idézve olvashatnak majd a kitartó érdeklődők, rajongók, unokák.
Időközben kiderül, M.Á. tiszteletbeli elnök (elme) betegségre való hivatkozással, sűrű könny és hajhullatás közepette lemondja a Béhát, ruháit megszaggatandó.
19.00
Ingótus és Ennel ülnek egy kocsiban, felhúzott ablakkal, (lehúzott slicc..innen!) a szélvédőben egy gipszbokával, a rádió megy, az utca kihalt és sötét, baljós árnyak mindenütt és a szerintük megbeszélt helyen várják Kovdonművdirt, aki nem jön. Ingótus és Ennel kissé türelmetlenül zárt ülést rendelnek el, bezárják belülről az autó összes ajtaját és az ekkor elhangzottakat a kimondás pillanatában nyolcvan másodpercre titkosítják. A negyedórás néma mutogatás alatt az autóból nem szivároghat ki semmi...Nem is szivárog! Az ablak egyre párásabb belülről, fürkésző szemek vizslatják, ugyan mi a francot csinál két férfi egy lezárt kocsiban, ha közben ütemesen szól a zene!? 19.25-kor Ingótus és Ennel megnemrendezettnek bélyegzi meg a Béhát és sűrű káromkodás, füttyögés és szívás közepette visszatérnek Ennelékhez, Sport1 és Ápor világába.
19.25.
Időközben M.B. társadalmi (al)elnök is lemondja a Béhát, nem hivatkozva konkrétan semmire. Ingótus kihasználva a harmadik generációs kommunikációs eszközök nyújtotta szinte korlátlan lehetőségeket, ekkor vezetékes telefonon tisztázó megbeszélést folytat Kovdonművdirrel, melynek során többek között arra is fény derül, hogy Ingótus és Ennel jó időben, csak éppen rossz helyen voltak este hétkor. Kovdonművdir kitartó lelkesedéssel tehát mindenkit szeretettel vár, aki még nem mondta vissza a Béhát. Van kaja, pia, három napja erre készül(nek).
Ezen felbuzdulva Ennel is visszamondja a Béhát, és "Ments ki engem is valahogy, Matyi!" - zárómondattal vágja Ingótusra az ajtót...
20.00 Ingótus megérkezik az Eshába, hogy részt vegyen a Béhán.
20.15 Mozó csatlakozik a Béhához, az Eshába.
20.30 Díszvacsora: tíz adag - öt fogás - négy személy - egy elnök.
20.31-20.32: Béhá - Ingótus megállapítja, hogy a Béhá érdeklődés hiányában elmarad.
20.33-20.34 Ingótus egy percben összefoglalja sommás véleményét a távolmaradottakról, ékesszólóan ( nem sajnálva fűszerezni azt ízes, kacskaringós, népi-urbánus szófordulatokkal, kifejezésekkel) méltatja eddigi életútjukat.
20.34. - 24.00 Értekezés a ceglédi Földvári Károly Általános Iskola huszonnégy évvel ezelőtti diák-csínytevéseiről. Előadó: Mozó.
Tátott szájjal hallgatja Ingótus és (kissé bágyadtan) Szofi. Közberöhög és esetenként buzgón helyesel Kovdonművdir.
00.30. Kovdonművdir örömét fejezi ki, hogy végül mégiscsak házigazdája lehetett e páratlan mulatságnak, bár megjegyzi, az elkövetkezendő tíz évben nem tervezi hasonló összejövetel megtartását. Barátság ide, barátság oda, Ingótus nem viszi haza Mozót, csak félig.
A zenészek tehát hazamennek. A zenének véget vetnek.
Az Isten áldja meg kendtek, hát az egész ÉKT beteg?
Katonák
Csődre lépett bakancsok csattognak szüntelen.
Ütik a dőre rigmust, verik a beteg ütemet.
Katonásan, szegett fejjel járják a táncot,
S húzzák a láncot, tépik a láncot!
Egy kölyök lobban elibék: hé katonák elég!
Ne csörgessétek ócska láncotok,
Adjátok énnekem, ki napestig játszok,
S nem kövem töröm, s nem kövem töröm!
Takarodj hé! Komoly férfiak,
Az ég alatt ha csörgetik meglazult láncukat,
Csúnya dolgok pattannak ám elibéd!
Holt költők csöpögő csontjai...
És a katonák csak mennek tovább
Láncaik vége a macskakövön zokog,
Véres bokáikon dagad a szégyen.
S amint egy-egy erőtlen szem magát
Megadva végleg az árokba pattan,
Egy csillag kialszik az égen...
|
|
|
