|
Beszédek és bemutatók
|
Kedves Barátaim, Szavazók és Szavazatszámlálók!
Most, hogy nyakunkon az "Év elnöke" választás, engedjék meg, hogy a tetteket szavak kövessék. Mondom ezt akkor, amikor minden szavazóra szükség van, amikor a Duna bal partját összekötöttük a jobbal. Hiszen szükségünk van mindenkire, Önökre is!
A napirendi pont értelmében most választ kell adjak arra a kérdésre, hogy vajon nekem fontosabb-e Zoló barátom és egy kis laza bortúra Villányban, avagy szívem-lelkem csak az ÉKT-é. Nos, a válasz egyértelmű, a választ Önök fogják megadni beszámolóm végén.
De nézzük sorjában a történéseket. Béla barátom egy puhatolózó körmailt intéz felénk, hogy vajon elfogadjuk-e a március 14-i avatást. A válaszom egyértelmű: ott leszek. Aztán tartva magam - mint minden esetben, ha csak levegőt veszek, akkor is - az ÉKT általunk lefektetett SZMSZ-éhez, nagy izgalommal vártam Lajos barátom Meghívóját. Ő pedig várta Béla barátom vázlatát. Matyi barátom eközben visszavonult, mert úgy érezte, ebbe a komoly kihívást jelentő munkából most kimarad, helyette inkább szótlanul főszerkeszt.
Aztán Béla barátom csak nem küldte a vázlatot, mert nem ért rá. Igen, kérem, senki ne merje Béla barátomat felelősségre vonni, hiszen a Balassi-auditórium munkálatai, a munkahelyváltás mind mind drága szabadidejét csökkentették. A szándék a lényeg, kérem szépen, és az elkötelezettség.
De szerencsére az én Lajos barátom kötelességtudata határtalan, így a drága hétvégéjéből vett el időt, hogy megírja a meghívót, holott a gyerekeivel is játszhatott volna vagy… És ezért csak dicséret jár, és elismerés. Köszönöm, Lajos barátom, a Kollégium nevében is, köszönöm.
Szemet hunyva tehát a csúszáson, örömmel igazoltam vissza a meghívást. Az élet már csak ilyen, bohókás, és akkor viccel meg minket igazán, amikor arra a legkevésbé sem számítunk. Így jártam magam is, amikor üzleti ügyben Villányban kellet volna töltenem egy estét, éppen a MI napunkon. Az ÉKT hosszú távú egzisztenciáját biztosítandó lépés (jegyzem meg: új Babits-terem 2003-ban), úgy érzem, méltányolható. Aztán a már említett, játékos és pajkos Élet ismét megtréfált, bár erről Zoló barátom nem így gondolkodik: sütött róla a láz. Így estem én két szék közé a pad alá.
Most, hogy nyakunkon az "Év elnöke" választás, kedves barátaim, engedjék meg, hogy a tetteket szavak kövessék. Mondom ezt akkor, amikor minden szavazóra szükség van, amikor a Duna bal partját összekötöttük a jobbal. Hiszen szükségünk van mindenkire, Önökre is.
Kérem beszámolóm egyhangú elfogadását.
Budapest, 2003. március 21.
Mácz Ákos
Budapest, 2003. március 21.
|
|
|
