|
Beszédek és bemutatók
|
Egy Töreki hétvége margójára
Álljunk meg rohanó világunkban egy pillanatra és merengjük…!
Próbáljuk megérteni mennyire sebezhetőek vagyunk… mennyire sebezhetőek és ELESETTEK tudunk lenni…. ha iszunk…próbáljuk meg felidézni emberi kicsinységünket és beleképzelni magunkat egy tetszőleges szituációba….Legyen ez Siófok és mondjuk írjunk 1992-t.
Éppen Kolombusz amerikai felfedezésének 500. évfordulóját ünnepeltük, vagy nem-nem nem is.
Siófok az rendben, a felfedezés is rendben…á igen Ákos egy abban az időben nagynak számító barna kölcsön Wartburggal nekiindult felfedezni a magyar tengert. Igen igen, ez az! Törekiig jutott, ahol már várt rá a hosszú megpróbáltatások után egy igazi barna aszfaltfaló kombi limuzin.
Viszont nem is sejtette, hogy a HÁNYkolódásoknak még korán sincs vége.
Bőrtalpú manager cipőjében - ennek később még jelentősége lesz - elindult a balatoni éjszakába barátaival együtt az említett limuzin kombival, amelyet AKKOR MÉG Mozó vezetett.
Félig kiszáradt orvhalastavak mellett vezetett az útjuk, majd a tündöklő laszvegaszi fényekben játszó siófoki centrál park közvetlen szomszédságában találták magukat nem messze egy kétes külsejű lakókocsitól, ahonnan masszív töményszag áradt.
Ami ezek után történt kedves hallgató, az már nem szalonképes… Leszámítva persze a motorháztető a felnik és a fő téri kispad összemocskolását változó méretű félig sem emésztett vacsoramaradványokkal. Az egyik test a Matróz klubbal szemközti padon olyan csandeszt küldött a járdára, hogy a hömpölygő turisták úgy nyíltak szét előtte, mint vak kombájnos előtt a tömeg. Nem maradt ki a limuzin két hátsó ajtaja sem, amelyről és az emberi méltóság teljes hiányáról bizony az itt ülő elnök urak sokat mesélhetnének.
Miután a moslékos autó elindult rettenetes terhével - mint egyikőjük korábban a parkba - hazafelé, rábízva életüket a legrutintalanabbra, Mozó lefejelte térdét. A zsöje sem volt rest, a rutintalan kuplungolás után siettek megszabadítani hamvas testüket a kóros túlnyomástól, természetesen a félig zárt hátsó ablakon keresztül. De hol volt ekkor még a HÁNYadtatások vége…?
Élvezték a fiatalok a siófoki promenád különös hangulatát, bűzös szájukon keresztül magukba szívták az ifjúság tavaszillatú buja páráját az éjszaka tompa moraját.
Csonkolt agyuk minden erejével tompán bámulták a végtelent. Buta arcukat mélyen a dohos hajnal ölébe fúrták. Már nem volt visszaút…
Megérkeztek a töreki ugarra, majd részegült mosollyal, indokolatlanul széles mozdulatokkal szinte nesztelen zuhantak a gazba.
Kitágult pupilláik mögül már rég elveszett az értelem. Ki merre hányt, arra aludt.
A tücskök rutinosan játszották évezredek alatt csiszolódott muzsikájukat, cirpelésük bódító monoton zsongássá alakult a zsibbadt fejekben. Csönd volt, végtelenül nagy csönd, csak Mozó tett félóránként egy-egy EPÉS "megjegyzést" ….a bokrok közé.
Rettenetes volt az ébredés. Zsuzsa pótanyánk megvető pillantásai elől egyesek a pince hűvösébe menekültek "ááásítani." Miután újra bebútoltak az agyak jöhetett a megváltó husileves keserédes íze, ínyenceknek bőrtalpú manager-metélttel, A la Mácz, aki egyébként olyan jóllakottan távozott, mint amilyen éhesen érkezett, ugyanabban a ruhában, ugyanazzal a kölcsön Wartburg személygépkocsival és ugyanazzal az ötven forinttal a zsebében, amelyet még indulás előtt helyezett be gondosan a zsebébe, előre is számítva a kicsapongásra…….
megmaradt neki…..de az élmény is…….
Eltelt azóta 10 esztendő. Már megint egy kerek évforduló - a Bécinek anniversary - azóta sok minden megváltozott, gondolhatnák a kívülállók - feleségek, gyermekricsaj, tisztes polgári foglalkozások és tisztes polgári élet - de nem, mer' még mindig idejárunk, hogy igyunk.
Szóval….Egészség legyen és térerő!
Kedves barátaim!
A fenti történet természetesen kitalált eseményen alapszik, valóságos személlyel illetve történettel való bármilyen egyezőség csak a véletlen műve lehet…
Most viszont legszebb ideje elkezdeni a következő 10évet, hogy akkor is legyen majd miről mesélni, ha lepereg….
Töreki, 2002. augusztus 11.
Mozó
|
|
|
