|
Beszédek és bemutatók
|
Mottó: Úgy gondolom ez a kis köszöntő jól tükrözi azt a műfajt, amelyet zászlónkra tűztünk: komoly gondolatokkal vegyített fanyar humor. Ezzel lehetne talán leginkább determinálni az életfilozófiánkat is. Vannak (voltak) olyanok, akik ezt sajnos félreértik(tették). Elnézést kérek tőlük (előre is) a társaság nevében. Kérem Tisztelt Olvasóinkat, hogy hámozzák ki a valódi mondanivalót, és nézzék el nekünk a lényeget elfedő cinizmust.
Nagy Lajos
Ügyv. elnök
Elnök urak! Kedves barátaim! Anyám*!
Jó egy évvel ezelőtt ültettünk egy kis fát, amelynek azóta számtalan rügyéből virágok pattantak a saját magunk és - remélhetőleg - mások örömére is. Ennek a kicsiny növénynek az egy éves fejlődése azonban nem volt mindig napos. Olykor komor gomolyfelhők árnyékolták be, próbára téve az életképességét, bizonytalanságba burkolva a jövőjét. Mégis ma már úgy gondolom, hogy elég erős gyökereket eresztett ahhoz, hogy megkapaszkodjon az ÉLET gödrös lankáin. Nagy szavak ezek tudom, de Kis szavak csak akkor lehetnének, ha engem nem Nagy Lajosnak, hanem pl.: Kis Lajosnak hívnának.
Sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon mi értelme ennek az egésznek, vajon hagyunk-e nyomot magunk után az irodalomban? Végül mindig az a megnyugtató válasz érkezett, hogy nem a cél a fontos, hanem a hozzá vezető út. Az együtt megtett távolság. Az összetartozás. A szeretet. Az egymás iránti bizalom és tisztelet. Egyszóval: a BARÁTSÁG.
Nem akarom hosszúra nyújtani ünnepi köszöntőmet, csak néhány emlékezetes pillanatot szeretnék felvillantani társaságunk - rövidke - történelméből.
1971. Ugye nem kell többet mondanom. Az irodalmi ŐSROBBANÁS éve. Három leendő ÉKT elnököt lát meg a napvilág. Majd 1972-ben új csillag születik.
2000. július 21. Az első határozat. A születés pillanatai. Igen uraim! Joggal érzik hangomon az apai büszkeség fátyolos visszafogottságát. De ott bábáskodtak a nagy eseménynél hároman is: elsősorban Revuczky Mátyás költőtársam, akivel - mint általában - először osztottam meg nagyratörő álmaim, Mácz Ákos barátom és Marina Béla tanárom.
2000. júlis 25. Az alapító okirat kelte. Azt hiszem időszerű lenne egy törzstőke emelést végrehajtani (58-Ft-ról mondjuk 60 Ft-ra) Itt ragadnám meg az alkalmat és tennék eleget az alapító okirat 7.4. bekezdésében foglaltaknak, mely szerint: "Az elnök gondoskodik az alapítói vagyon éves felhasználásáról szóló jelentés elkészítéséről..."
Kérem itt tartom a kezemben a társaság vagyonát! Úgy gondolom, hogy ebben a mai anyagias pénzéhes világban ritka, amikor egy felelős vezető hiánytalanul el tud számolni a rá bízott pénzzel. Mégsem várok ezért külön köszönetet vagy egyéb elismerést (pl.: Bronz pénztárgép Díjat). Szent kötelességemnek tartom ezt az összeget, mind az 58, azaz ötvennyolc forintot letenni Önök elé az asztalra. Sőt! Az ünnepi alkalomra tekintettel javasolom megszavazni azon mód a törzstőke emelést 100, azaz SZÁZ forintra, amelyhez jómagam 12, azaz tizenkettő forinttal járulok hozzá. És kérem - túlzott szerénységemre tekintettel - kíméljenek meg az "Irodalom Kossuth Lajosa" kitüntető jelző rámtestálásától.
Itt jegyezném meg mellékesen, hogy a hivatkozott pont azt is kimondja, hogy "A titkár gondoskodik a kuratórium üléseinek összehívásáról, az ülések jegyzőkönyveinek elkészítéséről." Remélem ezután sem lesz ez másként. Bár tudjuk, hogy kedvenc titkárunk új feladatokat kapott az élettől, de én, mint az ÉKT ügyvezető elnöke biztos vagyok benne, hogy Marina elnök úr ezután is legalább úgy el tudja látni a feladatait, mint azt ezidáig tette. Sőt, reméljük jobban.
De visszatérve a krónikához mérhetetlen örömünkre kis idő múlva tovább duzzadt a társaság létszáma, és ma már ott tartunk, hogy a soraink között tudhatunk olyan rég nem látott és eltűntnek hitt embereket, akiknek agyáról és lelkéről - szerénytelenség nélkül mondhatom - mi töröltük le a port. Az emlékezést elfedő fekete port, azért, hogy behintsük a barátság és az összetartozás aranyporával. Sőt!!! Új (tag)társakat szerztünk.
Nem volt zökkenőmentes ez a folyamat, de hogy Fényes Szabolcs dalszövegével éljek: "Csak a szépre emlékezem..." Ott volt például Mácz elnök úr első fegyelmi ügye. Vagy említhetném mindjárt a másodikat is. De végül is kiállta a próbát a társaság. És általa a BARÁTSÁG. És azt hiszem ez a fontos.
Amit még mindenképpen megemlítenék - történelmi jelentősége miatt - az a 2001. április 06-ai (kihelyezett) honlapavató ülés. Ez a nap sorsfordító a társaság életében. És nem csak azért, mert én is részt tudtam rajta venni (válóper nélkül), hanem azért, mert ezen a napon tettük meg az első lépést a világhírnév felé.
Végül had próbáljam meg definiálni egy mondatban - közös tevékenységünk célját és lényegét - a barátságot (később ez a mondatom iszonyú híres lesz, több száz nyelvre fordítják le):
"Nem az a valódi barát, akivel együtt örülsz, ha jókedve van, hanem az, akivel együtt tudsz sírni, ha szomorú."
(Kérem Mácz elnök urat, hogy erre írjon ki egy fordítási pályázatot a honlapon!)
Siófok-Töreki, 2001. július 19.
Nagy Lajos
Ügyv.elnök
*Zsuzsa néni (Revuczky elnök úr édesanyja, a "mostohaanyám")
|
|
|
