|
Beszédek és bemutatók
|
Idézetek magunktól, az m2 2002. február 1-i adádából
"- Úgy tűnik, mint hogyha nem lenne ez annyira komoly, mint amennyire komolynak tűnhet."
"- Ez pontosan így van, nagyon jól érzed!"
"Mi magunk jól érezzük magunkat"
"Egy padban ültetek, nem mind a négyen, de legalább ketten."
"Tanárként, közgazdászként is lehet az íróasztalfióknak dolgozni."
"Volt matematikai füzetlapok hátulján találhatóak."
"Én viszont mindig szavaltam, gyakran léptem föl, így a következő verset is én olvasnám föl."
"- Ákos hogyan adta elő a verset?
"- Hát, fogjuk rá, igen…"
"- Most előszőr hangzott el műved a televízióban?"
"- Igen, igen…sajnos.'
"Most már azért egy kicsit koszorúsabbnak érezheted magad!"
"- Egy társaság akkor igazi társaság, hogyha nemcsak négy elnöke van, hanem mondjuk tagjai is vannak. Ti társaságotoknak vannak tagjai?"
"- Konkrétan egyetlen egy taggal rendelkezünk, aki aktív tag…"
"- Nagyon jó a névválasztási gyakorlatotok. Összeültök és próbáljátok fölfedezni ezeket?"
"- Ez pontosan így működik."
"Vannak elképzeléseink mindenképpen."
"Nem fő foglalkozásként űzzük ezt a dolgot, tehát eléggé a szabadidőnk terhére megy."
"Igyekszünk azért minden levelet megválaszolni, vagy legalábbis úgy hozzá állni, hogy azért ne maradjanak válasz nélkül ezek a levelek, amiket írnak hozzánk."
"Mert megtanultuk, hogy az Élő Költők Társaságában három költő van és egy olvasó…elnök!"
A négy elnök
-------------------------------------------
Felhorgadt érdeklődés
A terrorizmus elleni harc kellős közepén, választási cirkuszhadjárat és bohóczuhatag előestéjén kuriózum, hogy fuldokló Társaságunk iránt felhorgadt ismét az érdeklődés és egyben nagy megtiszteltetés is. A kereskedelmi csatornák profi szimattal felvértezve elsőként csaptak le az ÉKT-ra. Az átütő siker azonban elmaradt. Most, a közszolgálati emel bennünket Médiaisten hamisan csillogó sminkelt oltárára. A hatás leírhatatlan. Lázas készülődés, műhaj, műcsaj, műricsaj. Sztárok leszünk. Olcsó zsenik, akiket koruk túl hamar értett meg. 15 perc celluloid üzen hadat a halandóságnak. Készülődünk, ünnepi díszbe csomagoljuk közös kincsünket. Kamerák kereszttüzében lángol a négy bátor, s a legenda önálló életre kel. Kilép boros medréből, hogy újult hullámival immár a béka fenekét csapdossa.
Csomagoljuk a csomagolhatatlan. Csak nehogy lebukjunk, mint a Riporter érmén lelt FREJvadásza.
Revuczky
|
|
|
