|
Beszédek és bemutatók
|
Kedves Barátaim, elnöktársak, jelenlévők!
A régi rómaiak eredetileg a lefelé fordított hüvelykujjat vesszőjük (akkoriban közkedveltebb nevén pöcsük) megvakarására használták. Felfelé fordított hüvelykujjal pedig az egy, (azaz 1) számot jelezték. A gyorsan felfelé és lefelé forgó hüvelykujj jelentése pedig a 'basszameg, de k*rva forró ez a tányér!' volt.
Az idők folyamán a hüvelykujj kitüntetett szerepe fokozatosan szorult háttérbe. Először a mutatóujj indított ellene támadást, kiemelve azt a tulajdonságát amelyről végül is a nevét kapta, t.i. kiválóan lehet vele valakikre mutogatni, ellentétben a hüvelykujjal, amellyel a valakire való mutogatás inkább suta bökdösésnek tűnik és ezért félreérthető. Aztán a középsőujj gondolta azt, hogy csatába száll az előző kettővel, hiszen ő viszont olyan egyezményes jelet tud, amelytől az emberek rendszerint elvesztik az eszüket és ízekre akarják szedni a mutogatót. A gyűrűsujj ellenben halkan kuncogva, szinte észrevétlenül ugrott az első helyre, a többiek sárga irigységét kiváltva azzal, hogy ő ad otthont az egyik legbecsesebb és legtöbb szenvedést okozó földi szimbólumnak: a társas kapcsolatot megtestesítő ékszernek. A kisujj tudta, eme titkos tudományt nem tudja überelni, ezért elhatározta, hogy ő akkor olyan szerepet vállal föl, amellyel megmosolyogtatja az embereket, jó kedvre deríti őket. Szövetkezve a végbélnyílással, a kisujj meghúzásával szabályozható a kifelé áramló gázok (közkeletű nevén a fing) mennyisége, hanghatásokkal.
Így áll hát össze az öt alapelem egy tenyéren:
Pöcsvakarás
Ujjal mutogatás
Obszcén mutogatás
Kötelem
Fing
Az öt alapelem egyben pedig nem más, mint a kinyújtott tenyér, amely barátság szimbóluma!
Én most mind az öt ujjamat nyújtom felétek, egy tenyérbe fonva, az összes jelentéssel együtt, igen barátaim kezet fogok veletek, hogy közvetítsem az örök üzenetet, a barátságomat. Tőlem, nektek. Mert barátságomnál többet nem adhatok.
Mert megint engem választottatok, és most tényleg nem érdemtelenül! Mondom, hogy megint eltaktikázta valaki!
Mert az idei év valódi győztese Ákos barátom, aki nem kevesebbet tett, mint….. mi. Bevallom, én rá szavaztam. (Volna!) Mert olyan tettet hajtott végre, mely Guiness rekord hitelesítőért kiált! Sikerült neki az, ami még nekem sem!
Az összeborulás évében egy levegővétellel szidta a Bélát a Vahot utcától Keneséig. 45 percig beszélt folyamatosan, (mit beszélt ordított!) és csak azért addig, mert százhatvannal mentem.
A tűz és a víz a nyilas és a nyeles keveredett benne. A pátoszos prosztózás prüszkölő királya volt ő negyvenöt percig. Aztán kiszállt az autóból és este jól berúgott.
Barátaim! Nem értelek benneteket! Rá kellett volna szavaznotok, mert ma megint buli helyett most mindjárt mindenki szépen hazaszédeleg, sértődötten, fanyalogva, basszusozva. Mert az örüljünk egymás sikereinek gondolatom már a kimondás pillanatában bukni látszott és Marina elnök úr rögtönzött elismerő szavain túl (aki már akkor tudta, hogy Lexus) nem hullott táptalajra.
Ákos! 2006-ban te voltál az ÉKT, én csak Ék-et vertem közéd és a semmittevők táborába álltam! Nehéz döntés volt, de látod megérte, mert megint én lettem a bajnok!
Ne búsongj ezen, hanem vond le a konzekvenciát! Állj közénk, állj le! Kapcsolódj ki, kapcsold ki a monitort, húzd ki a falból a madzagot. Hiszen látod, én lettem ismét az ÉV elnöke, abban az évben amelyben te a karodat nyújtottat, de a kisujjad sem kellett, abban az évben, amikor félmaratont futottunk de senkit sem érdekelt, abban az évben amikor dedikáltan lógattam a lábam! Aki idén rám szavazott az a semmittevésre szavazott, az a múltra szavazott, az az ÉKT halálára szavazott.
Mert ha bárki is komolyan gondolná az ÉKT jövőjét, rád szavazott volna!
Köszönöm figyelmeteket!
Revueu
Töreki, 2006. augusztus 5.
|
|
|
