|
Beszédek és bemutatók
|
Tisztelt Elnöktársaim!
Arra gondoltam, jól jönne Nekem is egy elveszett és megkerült ceglédi kislány. Friss, finom ropogós, mint a hamuba sült Pog ácsa. (Pog község ácsa, aki egy baleset folytán beleesett a kemencébe.) Ám nekem egy ugyeri, (vagy az a Gerjepart Lajos?), egy keleni és egy óbudai férfiú adatott meg. Nem frissek, nem finomak és nem ropogósak. Közülük kell legegyenlőbbnek bizonyulnom. Negyedszer. Komoly gondolatokkal és ősz hajszálakkal vegyített fanyar mezőny ez, hol a más fát ültetni vágyók tátogó tétova pléhpofa hada hadar ravasztalan radar jeleket, s csak nevetek, szkander bég, ha béget.
Fanyar mezőny ez, hol a fapados letapos, az oszlopccsarnok gyertek majmok, Ady terem konyha romba, s a végvár még áll. Arra gondoltam, az idén mégis ringbe szállok, megméretem magam ebben a mezőnyben újon újonulásig, szakadatlan, csakazértis magamagáért, önazonosulásért. Keser a szám íze, az elmúlt év cukortalan termése kesereg bennem. Társaságunkban az egy ötletre eső megvalósulás aránya kerekítési differencia, statisztikai hibahatár, matematikai véletlen.
Itt, ki király, mezítláb jár. Itt, ki első, emeletlen fővel első. Elsőnek lenni itt olyan, mint nem eljönni a tévéfelvételre, mint jegyzőkönyvtagadni, mint negyedévente frissíteni, mint betegen és kedvetlenül jönni ÉKT ülésre, mint őzni és (n)őzni és hitegetni… Vagy egyszerűen el sem jönni az ötéves születésnapra.
Itt a jutalmat nem a legtöbbet dolgozó, hanem a nem legkevesebbet tevő kap, ha nem szavaz magára senki. És én mégis nekivágok, nekiveselkedek a megmérettetésnek, mert arra gondolok, hogy bár nem sokat teszek elárvult gyermekünkért, az ÉKT-ért, de mégis többet mint eleget emlegetett elnöktársaim. És, elnök urak, ne azt nézzük, hogy mások mit tettek vagy nem tettek, mint mondtak vagy nem mondtak, hanem azt nézzük, hogy vajon az emberek jobban élnek-e most, mint négy évvel ezelőtt. És ne azért szavazattok rám, mert TI még annyit sem tettek az idén társaságunkért, mint én, mert ez nem igaz. Hanem azért, mert látjátok bennem a nekibuzdulást, a szent akarást, a kiabáló, ragaszkodó, ordító barátságot. Mert látjátok bennem az öniróniát, a komoly gondolatokat, a fanyar humort, az asztalt és a társaságot. Mert látjátok bennem az IRODÁLMAT! (És nem az irodámat, ami egy ov-nek jár.) Látjátok bennem a költőt, az elemzőt, az alkotót, az új utakat keresőt, a tipródót, az óvót, a féltőt, az aggódót, az esendőt, a szerényt, a
zt nem. Látjátok bennem a vágyat, az izzó akarást, amely felperzsel és megéget benneteket is. És mert látjátok bennem az ÉKT-t! Ha rám szavaztok, a jövőre szavaztok, ha nem rám, akkor jövőre itt nem szavaztok!
Ákos! Ne azért szavazz rám, mert én olyat tudok rólad, amiről Te sem tudod, hogy én tudom. Hanem azért, mert vezércikkeim megérintenek, mert akvarellünk közösen fénylik, mert blogom halhatatlanná tett, s mert az ÉKT valójában mi ketten vagyunk, és magadra nem szavazhatsz!
Béla! Ne azért szavazz rám, mert én vagyok az egyetlen, akit nem tudsz megverni csocsóban, nem tudsz lenyomni szkanderban, de mégis előbb úsztad át a Balatont, mint én! Ne azért szavazz rám, mert együtt vittük könnyen sokra! Hanem azért, mert kritikai észrevételeimmel azonosulsz, értékítéletemet elfogadod, együttgondolkodónak tekintesz, és mert árókásókra ihlettelek.
Lajos! Ne azért szavazz rám, mert én vagyok a legjobb barátod, hanem azért, mert én vagyok a legjobb. Tőled elfogadom a kritikát, mert Nagyra értékellek. Doktori címed felelősségre kötelez, döntésed súlya lelked száradása!
Gyuri! Ne azért szavazz rám, mert tudom, anyukámnak az utcán nem köszönsz, hanem azért mert jól tudod, Brüsszelbe nem megyünk többet, de Töreki lankáin örökké süt a Nap!
Tisztelt elnöktársaim, magázva kezdtem beszédemet, tegezésbe fordult. Bízom benne mégis, hogy a napot magázva fejezem be. (Mag ázva, érted, ugye, óriási!)
Siófok-Töreki, 2005. július 23.
Revuczky Mátyás
|
|
|
