|
Beszédek és bemutatók
|
Ady-terem nekrológ
Kedves Barátaim!
Teremről írni nekrológot olyan, mint Pókemberrel találkozni a Central Parkban. (Mert Pókember a Times Square-en strichel).
Ady-terem. Amióta eszemet tudom így hívják azokat a termeket, amelyeket Ady-ról neveznek el. Ezt a termet nem is olyan rég még konyhának hívták. Én így ismertem meg, és annak is használtam a kezdetekben. Mélyen és alaposan érzem csontjaimban ezt a helyet, hiszen itt születtem. Minden kezdet ehhez a helyhez köt, minden végzet innen eredeztethető. Origó ez, Alfa ez, Forrás ez, Startpont ez Bölcső ez, Anyaméh ez, és...
...és hamarosan jön a Dózer.
Dózernek lenni nem mindig szerencsés. A dózert mindenki utálja. Mumus. A dózer nem kérdez, nem csönget be. A dózer jön. A dózerolt a dózert megveti. A dózerolt a dózerben látja a Gonoszt. És hiába tudja, ennek lennie így kell, szíve mélyén nem fogadja el. Dózeroltnak lenni mindig egy kényszer állapot. Freud például ezt úgy fogalmazta meg, hogy sehogy, mert nem foglalkozott a témával. A dózeroló viszont igen. Ő az úr, az ő kezében kap értelmet a dózer. A dózer ő általa lesz valami, anélkül, hogy dózeri mivoltja megfoghatatlan ideákban kantizálódna. A dózeroló viszont dózer nélkül olyan, mint Pókemberrel találkozni a Central Parkban. Ezért egyek ők, (nem Gyuri, nem a Pókember és a dózer.) hanem a dózer és a dózeroló. A dózer a dózeroló meghosszabított lénye, materializálódott gondolata. Kvázi olyan, mint Pókember a Central Parkban.
Mert mi is a dózer valójában és miért foglalkozom vele oly behatóan?
A dózer a vég. Az Omega. Az Óceán. A végpont. A sír. A radír. A szivacs, amely letörli a táblát. A teleírt táblát, bármivel is írtuk azt tele, legyen rajta E egyenlő emszer cénégyzet, vagy pálcikaember, a dózernek édesmindegy. A dózer jön és végzi a dolgát. És a dózer igazságos. Nem mérlegel, egyformán mér. Elvégzi a munkát és tovább áll. Nem gyorsan jön és nem gyorsan dolgozik. Hanem ALAPOSAN.
És én mégis azt mondom jöjjön az a dózer. Mert a dózer elvégzi helyettünk azt, amit mi emberek nem merünk megtenni. Eltörli a múltat és esélyt ad az újrakezdésre.
Esélyt ad. Újjászületést és reményt. Együtt születünk újjá és emlékeink tartják majd életben a régi Ady termet, ahol születtünk. Emlékeink (és egy viszonylag értékes canon digicam) segítenek abban, hogy a régi Ady termet megőrizzük.
Mert hogyan konzerváljuk a Töreki bódét? Hát fényképezd le! E lángelmés termék ma itt értelmet kap.
Megőrizzük a régi Ady termet.
Az illatával. A repedéseivel. A pókokkal a sarokban. A kisasztallal, amin egyszerűen minden megtalálható az ég adta világon. Mert az Ady-terem egy négy fal közé zárt világmindenség. Mi vagyunk az őrzői, az Ady-terem őrzők, mi vagyunk az örökösei, a letéteményesei. Mi hívtuk életre, mi mentjük meg a pusztulástól. . Mi visszük át a szerelmet a túlsó partra és mi visszük át az Ady termet új helyére. Mert minden vég egyben valaminek a kezdete is. Búcsúzunk Tőled, ADY-terem, éltetünk téged Ady terem! Mivel Ady-terem nélkül az ÉKT olyan, mint lásd meghívó valahanyadik mottó, ezért nem hagyjuk elveszni.
Emelem poharam az új Ady-teremre, az újjászületésre, barátaim, Ady-terem őrzők, egészségünkre!
Cegléd, 2004. november 27.
Revuczky
|
|
|
